Forli ostroma

"-Ürülék? Elutazol őseink földjére és ürülékkel térsz vissza?

-Szivar a neve."

Néhány ötlettelen és laposra sikeredett epizód után a sorozat végre visszatalált önmagához. A Forli ostroma kiváló felvonása lett a történetnek, egyszerre izgalmas, hangulatilag nyomasztó, és kreatív. Ez azért is érdekes, mert az epizód rendezője Kari Skogland, aki korábban A választást rendezte, ami a megszokotthoz képest igen gyenge teljesítményt produkált. Ám a hölgy végre összeszedte magát, és Neil Jordan, illetve David Leland zseniális forgatókönyvét tökéletesen vitte a képernyőre.

A frissen házasodott, azóta sok távoli földet látott, és bujaság okozta nemi betegséget szerzett Juan hazatér Rómába, ráadásul az Újvilág számos érdekességével lepi meg a Szentatyát, és a pápai udvart. Habár fáj a nemi szerve, de örömmel tesz eleget apja parancsának, miszerint vegye rá Forli űrnőjét, Caterina Sforzat a térdhajtásra, vagy különben pusztítsa el a birtokot. Eközben Lucrezia szerelembe esik egyik legrangosabb kérője öccsével, ám tudja, hogy a Szentatya hallani sem akar ilyen őrültségről. Cesare pedig Michelettoval és Macchiavellivel figyeli Firenze romlását, és feni a fogát Savonarola fejére.

Nagyon jó, hogy ezúttal csak három szálon fut a történet, és ezek közül is ügyesen prezentálják az alkotók, hogy melyik a leghangsúlyosabb, és melyek csak a mellékszálak, melyeknek majd csak a későbbiekben szánnak fontosabb szerepet. A hangsúlyos történet természetesen a címben is szereplő Forli ostroma, mely nem pont úgy alakul, ahogy azt Juan várná. A leghevesebb Borgia fiú olyan eszközökhöz nyúl, melyre a válasz elsöprő megtorlás, mely egy látványos, pörgős, és véres csatajelenetben csúcsosodik ki. Ezúttal a statiszták száma is megfelelő, nem érezzük a kisebb költségvetés hatását. A mellékszálak is szépen vezetik elő a majdani epizódok főtémáit. Különösen tetszett a Firenzei képsorokat átható nyomasztó hangulat, melynek létrejöttében a pazar fényképezés nagyon nagy szerepet játszik, továbbá a zene is ütős. Ad az epizódnak némi komikus mellékzöngét az a néhány jelenet, melyben a pápa a Juan által hozott szivarral ismerkedik. Lucrezia ismét nem az apja szerinti jó irányba irányítja a szerelmét, és ezek a jelenetek erősen sugallják, hogy ebből még óriási botrány lesz a későbbiekben.

A színészi játékok rég nem voltak ennyire jók, és hitelesek. Jeremy Irons debilkedése a szivarral már rég kívánt vicces betét. Holliday Grainger és François Arnaud szokásukhoz híven zseniálisak. Viszont ezúttal David Oakes is pazar alakítást nyújt Juan szerepében, ami azért nagyon jó, mert ő eddig nem volt a toppon, kifejezetten irritálóan játszott.

Elmondhatjuk, hogy 2-3 résznyi útkeresés és tévelygés után a Borgiák visszatalált a helyes ösvényre. Ez egy nagyon erős 9/10.