Néhány napja írtam az Egy csodálatos elme című filmről, amelyben Russell Crowe élete talán legfantasztikusabb alakítását nyújtja. Már abban a cikkben is megemlítettem, hogy mennyire nem értem, hogy Denzel Washington hogyan vihette el Crowe elől az Oscar-díjat, annak ellenére sem, hogy még nem láttam a Kiképzést, amiért a fekete színészt jutalmazták. Na, éppen ezért, rövid úton alkalmat teremtettem a pótlásra, és megnéztem Antoine Fuqua filmjét. A Kiképzés kapcsán mindenekelőtt le kell szögezni, hogy igazán jó kis mozgóképről beszélünk, de azt a bizonyosat továbbra sem értem. De nagyon nem!

Jake Hoyt (Ethan Hawke) fiatal rendőrtiszt, aki semmiképpen sem íróasztal mögött görnyedve akar megöregedni, ezért elhatározza, hogy jelentkezik a kőkemény drogzsaru, Alonzo Harris (Denzel Washington) elitnek számító csapatába. A felvételi napjának reggelén Alonzo egy étterembe rendeli a srácot, ahonnan együtt indulnak el a kiképző körútra, ami egy teljes napig tart, ám valahol félúton durván elszabadulnak az események, és Jake életre szóló gyorstalpalót kap a mocskos zsaruk világából.

Ez egy nagyon, de nagyon kemény film. Nem is konkrétan a fizikai erőszak a lényeg, mert az igazából még nem is olyan vészes. Ami viszont kifejezetten ijesztő, és felzaklató, az a mérhetetlen agresszivitás, kapzsiság, és hatalomvágy, ami Alonzo és társai - akik közül néhányan igencsak magas körökből érkeznek - életét uralják. A forgatókönyvet nem mellesleg az a David Ayer barkácsolta össze, aki nem is olyan régen Az utolsó műszak író-rendezőjeként remekelt. És az úriember már 2001-ben is tudott, és már akkor is a rendőrök kőkemény világának kendőzetlen bemutatása foglalkoztatta. Főhősét, a fiatal, álmokkal és tervekkel eltelt rendőrt az első néhány perc után rögtön bedobja a darálóba, és Jake-t szűk huszonnégy óra alatt olyan pazarul megkoreografált, lélekölő, és hátborzongató szituációkba kényszeríti, amelyektől borsódzik a néző háta. Mert Alonzoék mindennapjait más törvény uralja, más szabályok, és Ayer hamar ráébreszt bennünket arra, hogy ezek a fickók még a leggecibb gazfickókat is felülmúlják gátlástalanság, és kegyetlenség terén. A brutális, adrenalinban gazdag finálé mesteri, hosszú perceken át pörög megállás nélkül, és bizony, a fajsúly sem marad el. A zárókép alatt megszólaló, egy korábbi jelenetet megidéző rádióadástól szabályosan libabőrös lett a hátam.

Antoine Fuqua rendezését nem nevezném különösebben kiemelkedőnek, a direktor korrekt munkát végez, és hagyja, hogy David Ayer fantasztikus története vezesse a dirigálásban. Érződik, hogy Fuqua alárendeli magát a sztorinak, ami igazság szerint nem is csoda, hogyha megfigyeljük, hogy a szkript milyen bivalyerős. Azért azt meg kell említeni, hogy a rendező remekül érzékelteti a kiképzésnap előrehaladását, ahogy a nappal szép fokozatosan estébe fordul, illetve a finálé elképesztően ütős koreográfiája mellett sem mehetünk el szó nélkül.  

És máris megérkeztünk a feketeleveshez. Itt van ugyanis ez a Denzel Washington, akiről annyit elöljáróban mindenképpen le kell szögeznünk, hogy ő a valaha élt egyik legtehetségesebb afroamerikai színész. Gyakorlatilag minden filmjében emlékezeteset alakít, és az Oscar is jár neki. Igen, jár neki. De nem 2002-ben, nem a Kiképzésért, és nem, NAGYON NEM az Egy csodálatos elme évében! Amúgy ez már a második aranyszobor volt, amit a színésznek ítélt az Akadémia, az elsőt Az ötvennegyedik hadtest egyik mellékszerepéért vehette át. És a színész nagyon jó a Kiképzésben is, különösen a finálé végén parádézik nagyot, tényleg lenyűgöző. De Russell Crowe John Nashjéhez képest semmi! Össze se lehet hasonlítani őket. És ez csak az egyik oldal, ami mellett még azt is meg kell említenünk, hogy a Kiképzésben Ethan Hawke a főszereplő. Denzel egyértelműen mellékalak. Fontos mellékszereplő, ehhez kétség sem férhet, de akkor is mellékszereplő! Ez ugyanazt a kategóriát képviseli, mint Jennifer Connelly mellékszereplődíja. A színésznőnek főszereplőként kellett volna diadalmaskodnia. Néha elgondolkodom azon, hogy vajon ott, a szép újvilágban tudják-e a filmszakértők, hogy mi az a mellékszereplő, és mi az a főszereplő. Na mindegy, a Kiképzés színészgárdájához visszatérve ejtsünk szót Hawke játékáról is. Áradozni nem lehet róla, az kétségtelen, de bántani se lenne jogos, hiszen a színész igazán korrekt teljesítményt produkál. Feltűnik sajnos Eva Mendes is, akitől én mindig heves idegrángást kapok, hál' Istennek, csak néhány jelenet erejéig szerepel.

A Kiképzés kétségtelenül jó film, és ez nagyban köszönhető David Ayer velőtrázóan kemény forgatókönyvének, ami keresztbe-hosszába egyértelműen uralja az egész produkciót. Antoine Fuqua műve bevezet minket egy olyan világba, ami minden bizonnyal a valóságban is létezik a felszín alatt, de egyszerűen nem akarunk tudni róla, annyira elborzasztó az igazság. Az igazság, ami nem áll sem kevesebből, sem pedig többől, csupán abból az egyszerű, és vérfagyasztó tényből, hogy a mocskos zsaruk mocskos világában más a törvény. 8,5/10.