Movie Tank

Csak Isten bocsáthat meg ( 2013 )

2013. augusztus 16. - Sparrow

„ Time to meet the Devil. ”

A dán rendező, Nicolas Winding Refn mindig különleges, egyedi stílusával, rendhagyó elbeszélésmódjával itatja át munkáit. A nagyra tartott Pusher-trilógia után elkészítette a Bronsont, amely Tom Hardy egyik legelső igazán komoly filmszerepe volt, majd tető alá hozta, a zseniális Madds Mikkelsennel karöltve, a Valhalla - A vikingek felemelkedése című, sokféleképpen értelmezhető művészfilmet. Ezután jelentkezett a Drive-val, ami világszerte ismertté, és népszerűvé tette a direktor nevét. A Ryan Goslinggal való közös munka eredményes volt, így Winding Refn ismét maga mellé vette a tehetséges színészt, hogy elkészítse legújabb munkáját, a Csak Isten bocsáthat meg című, bosszúfilm-körítésbe ágyazott Végzet-drámát.

OnlyGodForgivesGoslingFightbig5993.jpg 

A film Bangkokban játszódik, főhősük, Julian ( Gosling ), drogdíler, de nem igazán tökös. Bátyját, Billyt ( Tom Burke ) nála sokkal keményebb fából faragták. A történet kezdetén az idősebb fiú látszólag mindennemű indíték nélkül megerőszakol, majd brutálisan meggyilkol egy tizenhat éves prostituáltat, aztán a helyszínen marad és bevárja a hatóságokat. A halott lány apja, a rendőrfőnök közbenjárásának hála, szabályosan kivégzi Billyt. Juliant a vér kötelezi a bosszúállásra. Nincs is más választása, hiszen anyja ( Kristin Scott Thomas ) hatalmas nyomást gyakorol rá.

Valóban érdekes film lett ez, egyúttal azonban sokan csalódásként könyvelik el. A nézők nagy része olyasmi mozgóképre számított, mint amilyen a Drive volt. Csakhogy a Csak Isten bocsáthat meg a rendező és a főszereplő személyén kívül semmiben sem egyezik a Drive-val, de igazság szerint még csak nem is hasonlít az előbb említett sikerfilmre. Ez viszont egyáltalán nem negatívum, valójában ugyanis egy igazi ínyencséget kapunk, és a művészfilmek bonyolultságát nem pártoló nézőknek sem kell aggódniuk, ugyanis a Csak Isten bocsáthat meg viszonylag könnyen értelmezhető.

Elsőként le kell szögezni, hogy Winding Refn forgatókönyve zseniális. Tény és való, hogy ebben a filmben a cselekmény másodlagos szereplő, a lényeget az elrejtett, metaforikus úton kifejeződő tartalmi töltet képezi. Egy ideig nekem sem esett le, hogy Billy milyen okból végzett a lánnyal, azt meg pláne nem értettem, hogy miért maradt a helyszínen. Pedig valójában annyira egyértelmű, hogy később szégyelltem magam, amiért nem jöttem rá hamarabb. Amikor a férfi kimondja a fent idézett mondatot, amely szerint ideje találkozni az Ördöggel, tulajdonképpen üzen Juliannek. A visszahúzódó, kissé félénk, nem túl férfias öccsének. Ezzel a mondattal elmondja, hogy most olyat fog tenni, aminek a hatására Julianből előjön a gonosz, az ördög, a bosszú angyala. Billy feláldozza magát azért, hogy öccse megtalálja magában a férfit. Ez az ötlet, eme alapszituáció olyan szinten valószerűtlennek hat, annyira groteszk és elborult, hogy nem győzök elég mélyen meghajolni Winding Refn írói vénája előtt.

ONLY-GOD-FORGIVES-12.jpg

A későbbiekben nagy hangsúlyt kap az erőszakkultusz, egyfajta éltetése a fejetlen őrjöngésnek, a véres bosszúnak. A düh hatalmának érvényesülnie kell, hogy az ember ne süllyedhessen az igazságszolgáltatási rendszer bonyolult alvilágába, ahol a bosszút teljesen másképp értelmezik. Nagyon érdekes gondolat ez, lehet vele és rajta vitatkozni, de talán mégsem érdemes, mert legbelül mindannyian egyetértünk vele. Még a szexuális vágy irányító képessége is megpendül a film elején, bár tényleg csak egy rövid, de persze annál ütősebb jelenet erejéig. Aztán ne feledkezzünk meg Julian anyjáról, Crystalról sem, aki az erős női jellem példázataként van jelen. Magába foglalja azt a bizonyos másik végletet, amiből annyira kevés van már manapság. Ez az uralkodó nő, aki képes hatást, befolyást, nyomást gyakorolni a férfiakra, aki nemcsak anyja, de egyben istennője is gyermekeinek. Továbbá ne feledkezzünk meg konkrétan a főhős figurájáról sem. Julian érzi, sőt, tudja, hogy valami nincs rendben vele. Nem ilyennek kéne lennie, hanem jobbnak, erősebbnek, férfiasabbnak. A film végén szó szerint visszanyúl a dolgok kezdetéhez, hátha ott válaszra lelhet. Amikor pedig végre megtalálja az Ördögöt, rájön, hogy ő nem akar gonosz lenni, nem akar másoknak ártani, és átadja magát a Végzetnek.

És ezzel kanyarodjunk rá a Csak Isten bocsáthat meg legnagyszerűbb, és egyben legfontosabb szimbólumára. Ez nem más, mint a rendőrfőnök. Ő maga a Végzet. Nem a Halál. Utóbbinak nincs ekkora hatalma, ő csak átkísér a túlvilágra, miután befejezted földi pályafutásodat. Viszont a Végzet elintézi, hogy befejezd fizikai létezésedet. A produkció ráadásul azt érzékelteti, hogy a Végzet egyfajta szabad akarattal is rendelkezik, joga van eldönteni, hogy kinek mikor járjon le az ideje. Jól tudjuk, hogy Juliannek esélye sincs ellene. Habár az igazság csak a film legvégén világosodik meg előttünk, azért végig érezzük, hogy a rendőrfőnök valami más, valami nagyobb, valami emberfölötti. Vele halandó nem képes végezni.

Igen, a Csak Isten bocsáthat meg nagyon tartalmas film. És pontosan ezért ennyire fájó, hogy a rendezés rémesen gyenge. Winding Refn a lehető legrosszabbul lőtte be filmje ütemét, így a kész alkotás túlságosan unalmasra sikeredett. Nem is csoda, hogy sokan már eleve nem hajlandóak keresni a mondanivalót, hogyha egyszer ennyire erőtlen a tálalás. A filmet nézve érezzük, hogy mit is akart mutatni nekünk a direktor, de sajnos azt is konstatáljuk, hogy elképzeléseit nem sikerült valóra váltania. Nem tudunk kellőképpen elmerülni a mozgókép valóságában, mert a direktor munkája túlságosan érdektelennek hat. Ettől függetlenül az alapkörnyezet igazán hangulatos, a játékidő nagy része éjszaka játszódik, sok a neonfény, a modern világ műanyagszagú lehelete szivárog felénk a filmből.

only-god-forgives.jpg

Ryan Gosling megint csak zseniális. Ritkán látni olyan színészt, aki már azzal leiskolázza sok kollégáját, hogy egyszerűen csak néz maga elé. Onnan tudom ezt, hogy a Driveban is nagyrészt csak nézett ki a fejéből, de a Csak Isten bocsáthat meg - ben mégis teljesen más a tekintete. A szemeivel megteremti az új karaktert, és ez nem vicc. A másik aduász Kristin Scott Thomas, aki az uralkodó nő figuráját már-már olyan hitelesen kelti életre, hogy a néző néha ingert érez a karakter előtt való térdre borulásra.

Az erőszakszint kb. a Drive szintjén mozog, bár azt talán egy kicsit felülmúlja. A gyilkossági helyszín, a szétvert hullák a film elején erősen zaklató hatásúak, de később is akad vérengzés, néha premier plánban, de mindez tökéletes maszkmesteri munkával van megvalósítva. Láthatunk egy ominózus verekedést Julian és a rendőrfőnök között. Ez a jelenet egyszerűen lélegzetelállító. Az operatőri munka és a vágás mesébe illő, az egész filmben tomboló erőszakot pedig pont egy verekedős képsornál váltja fel a megmagyarázhatatlan nyugalom érzete, ami nagy valószínűséggel a főhős esélytelenségéből eredeztethető. Mindemellett a technikai pozitívumok mellé írhatjuk a filmzenét is.

A Csak Isten bocsáthat meg nézőbarát művészfilm, azonban a rendezés totális kudarca miatt nehezen élvezhető, a fokozódó unalom hatására pedig a néző hajlamos lehet nem odafigyelni a produkció érdemi elemeire. A végső mondanivaló viszont egyértelmű: Isten talán megbocsát, a Végzet azonban csak teszi a dolgát. Megalkuvás nélkül. Kegyetlenül. Kár, hogy Refn úron a saját forgatókönyve fogott ki annyira, hogy a film által nyújtott összélmény 7/10 - es szintre csökken. 

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr405463442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bruse · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2013.08.28. 20:09:40

Számomra az elmúlt évek egyik legnagyobb filmélménye volt, noha nem egy makulátlan alkotás. Már Refn atmoszférateremtő tehetsége is elvinné a filmet, de emellett tipikusan olyan film, amely gondolkodásra késztet és keresi az ember a mű értelmét. Ritkán látok ennyire lírai filmet. Az értelmezésed nemigen fedi az enyémet, de kinek mit adott a film persze. :)
süti beállítások módosítása