A tetovált lány

Eredetileg rendes hosszúságú írást terveztem készíteni David Fincher új filmjéről, de mivel a kész mű szinte teljesen ugyanolyan, mint az eredeti svéd film, amiről korábban már írtam, fölöslegesnek tartottam ugyanazokat a dolgokat még egyszer részletezni.

A történet ugyanaz a kiváló krimiforgatókönyv, mint a 2009 -es produkció esetében, a cselekményvezetés meg szinte teljesen megegyezik, majdnemhogy képkockáról képkockára. Fincher kezében biztos helyen volt a film, viszont arra nem számítottam, hogy túlszárnyalja majd az eredetit. Pedig ez a helyzet. Egyik kedvenc rendezőm rögtön egy székbetapasztó főcímmel indítja filmjét, melynek nagyon jót tesz a James Bond utánérzést nem kevés aberrált elemmel megbolondító képi világ. A karakterek kibontakoztatása talán egy picit jobban sikerült Oplevnek, viszont ezúttal a főbb szerepeket játszó színészek jobb munkát végeznek. Daniel Craignek fekszik a szerep, és a karakter világát jobban sikerül bemutatnia, mint Nyqvistnek. Rooney Mara meglepő, és nagy valószínűséggel Oscart érő alakítást nyújt. Csodálkozom, hogy ezt írom, de jobb, mint Rapace. Alapból jót tett, hogy Mara amúgy egész szép lány, így a karakter külseje is jobban állt neki, mint svéd kolléganőjének. A helyszínek megegyeznek az eredeti film színtereivel, a fényképezés is ugyanolyan, viszont ezúttal nem hiányoltam belőle a sötét hangulatot.

A tetovált lány jó film, jobb, mint az eredeti, de ez mit sem változtat azon, hogy Hollywoodtól nagy szemétség volt egy két éves filmet remakelni.