Azt károgták a varjak, hogy mozikba került a Körök, Samara már megint mászkál nekünk itt összevissza, meg azt is mondták - miközben erőszakos körülmények között elhunyt szerencsétlenek tetemeiből lakmároztak -, hogy ez a mászás most nem sikerült olyan emlékezetesre. Nekem még nem volt (bal)szerencsém az alkotáshoz, de az egybehangzóan koncentrált módon negatív véleményeket olvasva úgy érzem, könnyen lehet, hogy én jártam jól.
Ettől függetlenül a kutas, na de nem benzinkutas, hanem nagyon is dühös és vérre szomjazó gyilkos kislány történetének legújabb fejezete tökéletes alkalmat szolgáltat egy jó kis toplistázásra. Mert szeretjük a félelmetes filmeket. Lehet, hogy azért, mert növeli biztonságérzetünket a tudat, hogy a stáblistát követően maximum rémálmok formájában találkozhatunk újfent a szörnyű jelenésekkel. Hogy saját életünk, akármennyire is keserű, mégsem vonultat fel a mesterhorrorok és nagyszerű thrillerek jelenéseihez hasonlatos borzalmakat. Meg persze az is lehet, hogy izgalommal tölti el lényünket az ismeretlen felfedezésének hátborzongató sugallatokkal vegyes tapasztalata. Érdekes élmény ugyanis, ahogy a tehetségesebbnél tehetségesebb filmrendezők remek történetekkel és kreatív rendezői fogásokkal igyekeznek a frászt hozni ránk.
