A szocialista korszakban csupán csigalassúsággal tudott fejlődni a magyar rock/metal zenei műfaj, így amikor tőlünk nyugatabbra már évtizedek óta nagyban működött a keményzenei ipar, mi még csak a popzenei marketinget ismertük. Akármilyen szomorú, a Tankcsapda előtt nem volt műs műfajbeli zenekar, ami képes lett volna az ország gyakorlatilag minden társadalmi rétegét megérintő, óriási projektté kinőni magát. És amikor a debreceni triónak végre sikerült, mit kaptak válaszul? Internet-trollok seregét, akik az "Eladtátok magatokat!" című otrombaságot szajkózták szüntelen, bárminemű logika vagy megalapozottság nélkül, a nyugatra való kitekintés teljes mellőzésével. Mert ha körülnéztek volna a világban, láttak volna olyan dolgokat, mint például a Metallica, a Five Finger Death Punch vagy a Black Sabbath. Szervezeti szinten működő, professzionális rockzenekarokat.

Persze a fikázódók abba nem gondolnak bele, hogy mennyivel kényelmesebb egy MOL-kútra besétálva, rongyos ezer forintért, szinte a banda arcába röhögve megvenni a legújabb albumokat, míg korábban az Alexandra Kiadónál kellett háromezreket otthagyni. 

Jelenleg épp a Dolgozzátok fel! című dupla koronggal találkozhatunk a benzinkutakon. Ehhez hasonló kiadványt még nemigen csinált a Tankcsapda, hiszen ezúttal nem vadonatúj saját szerzeményeiket, hanem ismert hazai legendák dalait mutatják be punk-rockos átértelmezésben. A kiadvány másik CD-jén pedig a magyar rock- és popzenei színtér fiatal tehetségei mutatják meg, hogy ők miként gondolták újra a Tankcsapda klasszikus mesterműveit.

A Mi dalaink másoktól című korongon egészen merész összeállítás kapott helyett. Úgy fest, a zenekar előítéletek nélkül, szabadon és a változatosság szempontját előtérbe helyezve küldte ki a felkéréseket. Majka és Curtis nyitódala egészen stílusosra sikerült rapkedés lett, bár azt azért meg kell jegyezni, hogy az eredetihez képest ez a track elég hiteltelen, az üzenet nem annyira jön át, tehát összességében ez csak egy átlagos, és közel sem a legjobb méreg.

A Kowalsky meg a Vega Egyszerű dala a laza rockbanda értelmezésében már nem is annyira egyszerű, viszont rendkívül energikus és kétségtelenül könnyedebb, mint Lukács depis hangvételű akusztikus nótája. A Brains A rock 'n' roll rugójának hatására megalkotott dala, A drum 'n' bass rugója óriási meglepetést okoz, ugyanis ez az egyetlen track a korongon, amire azt tudom mondani, hogy jobb, mint az eredeti, pedig a stílus igencsak eltérő, ráadásul alapvetően nem is áll túl közel hozzám. Viszont szabályosan földbe döngöli a hallgatót vérfagyasztó erejével és kőkemény ritmusával.

Ezt követően sajnos kénytelenek vagyunk átélni a Welhello borzalmas Fiúk ölébe lányok-feldolgozását, ami helyett én szívesebben hallgattam volna mondjuk a Depressziót, ami érthetetlen módon hiányzik a CD-ről. Igaz, helyettük itt vannak Alvinék, akik a 'Csapda legnagyobb slágerét, a Mennyország Touristot nyomják el, az eredeti felvételhez eléggé hasonlóan, de azért egy picit punkosabban. Ákos amolyan megzenésített verset, kétségtelenül hangulatos darabot csinált az Agyarország nyomán, bár az összkép kissé félkész hatást kelt, olyan, mintha ez még csupán egy hosszabb dal bevezetője volna.

Az egyik legütősebb feldolgozás Köteles Leanderhez köthető, aki Leander Kills elnevezésű új bandájával a Lopott könyvekből alkotott velős modern metal-t. Nincs benne Lukács '95-ös mély fájdalma, de kétségtelenül megunhatatlanul erős darab, a korong legjobbja. A Magna Cum Laude nem mozdult ki komfortzónájából, az Örökké tart prezentálása így nem is tudott nagyon félremenni, Tóth Gabitól viszont meglepően erőteljes Adjon az ég-elképzelést hallhatunk. Elég karcos, durva hangja van a hölgynek, így igazán kár, hogy a médiafertőben, nem pedig a metal-színtéren helyezkedett el.

A Tankcsapda rajongói jól tudják, hogy Lukácsék szoros barátságot ápolnak Farkas Zolival, az Ektomorf frontemberével (a tehetséges metalos még hörgött is egy egészségeset a Koponyák és csontvázak című 'Csapda-nótában), így nem lehetünk meglepve azon, hogy a nemzetközileg is elismert thrash-csapat is képviselteti magát az albumon. Természetesen a Tankcsapda egyik legkeményebb társadalomkritikáját, a Bárányt vették elő, hogy még az eredetinél is zúzósabbá varázsolják. Ütős lett.

A korong végére visszaveszünk a tempóból, hiszen Calidora kellemesen lassú Azt mondom állj-témája és Harcsa Veronika gyönyörű Múlik-feldolgozása zárja a CD-t. Ám érkezik még kettő bónusz felvétel, amelyek újfent felpörgetik a megnyugodott hallgatót. A Tankcsapda roadjai által előadott Ez az a ház brutálisan jól sikerült, enyhén death-es áthallású darab lett, utána pedig az album kapcsán meghirdetett dalverseny győztese, a Pennhurst teker egy nagyot a Köpök rátok című tételen.

Ha a Welhellotól eltekintünk, nagyszerű album állt össze a Tankcsapda átértelmezett dalaiból. 8,5/10.

És akkor végre rátérhetünk a kiadvány igazán fontos részére, ami nem más, mint a Tankcsapda új albuma, ami csak azért nem tekinthető teljes értékű sorlemeznek, mert a srácok nem saját szerzeményeiket mutatják be rajta, de itt meg kell jegyeznem, hogy olyan radikális átértelmezéseknek lehetünk tanúi, hogy sokszor szinte teljesen megfeledkezünk arról, hogy nem eredeti anyagot hallunk.

És ez kurva jó dolog!

Sajnos néhány fontos banda, úgy, mint az Akela vagy a Moby Dick lemaradt a korongról, de összességében azért így sem panaszkodhatunk. Az anyagot a Bonanza Banzai szerzeményének feldolgozása, A jel nyitja, aminek szereplése nem meglepő, hiszen hangulatában és szövegi stílusvilágában is nagyon hasonló a Tankcsapda A négy című dalához. Lukácsék tekertek egyet az eredetileg kissé pszichedelikus ütemen, hogy így rendkívül erős, izmos indítótrack kezdhesse a CD-t.

Ezt követően jöhet a a Jövőből jövő lövő. A Kispál és a borz nótája hatásos, fülbemászó átértelmezésben éled újjá, a zenekar kihangsúlyozza a tétel komoly mondanivalóját, és ez mindenképpen kiemelkedő pozitívum. Hát még Charlie Mindenki valakié elnevezésű témája, ami olyat üt 'Csapdás tálalásban, mint a banda legklasszikusabb lazán bánkódó punk-rock dalai, vagy talán még nagyobbat. A poén kedvéért ezután az Ossian Ítéletnapja inkább amolyan Charlie-s stílusban alakul át a Tankcsapda hangszerelésének keretei között. Ez egy egyértelműen kísérleti track, és ez mindenképpen elismerendő, még ha az összkép nem is túl maradandó.

Na de a rend kedvéért jön a Vikidál-féle P. Box Soha nem elég című mesterműve, ami zúzós, erős és ütemes tálalásban manifesztálódik a korongon. Tény, hogy nincs benne az eredeti brutális energiája, de azért ezt is nagyon jó hallgatni. Ahogy a Cívisváros Blues-t is, mely a Hobo Blues Band egy lazább témája, ezúttal természetesen rock 'n' rollos stílusban.

A Korál Maradj velem című klasszikusának átértelmezésétől tartottam, mert nem igazán bíztam abban, hogy Lukács hitelesen elfogja tudni énekelni ezt a témát. Ezért hatalmas meglepődést tapasztaltam az egészen könnyfakasztóan hiteles tétel hatására, ami az album talán legnagyszerűbb nótája. A végén ráadásul hallhatunk egy belassuló pluszstrófát, amiből súlyos veszteségre következtethetünk. És ha ez igaz, óriási tisztelet jár Lukács Lacinak, hiszen cseppet sem látszott meg a zenekar teljesítményén.

Az Omega Életfogytig rock and roll-ja szétfeszül a dinamikától a Tankcsapda előadásában, a Beatrice Nagyvárosi farkasa pedig végre normális vokállal (értsd: nem Nagy Feróval) erőteljes mondanivalóját is képes igazán hatásosan átadni. És itt igazi meglepetés érkezik, aminek egyik fele az, hogy a Tankok az őket annak idején elég erősen meglökő Auróra Egy kis anarchia című talpalávalóját szállítják, a másik oldala pedig a zenei újragondolás mikéntje. A laza punk-rockból földbe döngölős hard rock lett, és hejj, ez milyen jó!

Végezetül Eddát és Pokolgépet hallhatunk. Előbbi kifejezetten jó, de utóbbival sincsenek alapvetően problémák, viszont kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a Hol van a szó feldolgozása nem tud maradandóvá válni, hamar elveszik az eredeti mesterballada árnyékában. Ettől függetlenül jár a dicséret Lukácséknak, mert Pokolgépet bevállalni bátor döntés volt.

Összességében is csak annyit írhatok, hogy köszi, mert ez a dupla korong nagyon jól sikerült, ráadásul újító ereje is van, hiszen ilyet még tényleg nem csinált a Tankcsapda. 9/10.  

Érdemes beszerezni a kiadványt, csak 1500-at kóstál a MOL-kutakon.

Ha tetszett a poszt, like-old a blog Facebook-oldalát! Köszönöm!