Érdekes, hogy ugyanazon a sportünnepen történt meg az ötkarikás játékok történetének kettő talán legkülönlegesebb nevezése. Idén áprilisban mutatták be az Eddie, a sas című kellemes és szórakoztató sportfilmet, ami a későn kezdő, de rendkívül kitartó, ugyanakkor nem túl tehetséges síugró srác megindító történetét meséli el. Szintén az 1988-as, Calgary-ban megrendezett téli olimpián indult el Jamaica első bobcsapata, ezzel nem kis kavarodást okozva a sportszerető közvélemény állóvízében. Róluk jóval korábban csináltak filmet.
Derice (Leon) apja nyomdokaiban járva készül a nyári olimpiára komoly esélyes rövidtávfutóként. A selejtezőfutamon azonban egyik riválisa elesik, és véletlenül őt is elgáncsolja. A versenyt nem lehet megismételni, Derice álma pedig egy pillanat alatt szertefoszlik. Ekkor azonban megtudja, hogy az egykori amerikai bobbajnok, az azóta lezüllött és elhízott Irv (John Candy) szintén Jamaica szigetén él és annak idején pont klasszis futókból akart minőségi bobcsapatot összeállítani. Rövid győzködés után a férfi belemegy az első jamaicai bobcsapat edzői pozíciójának elvállalásába. Derice mellett legjobb barátja és a selejtezőfutam balesetének másik két áldozata alkotják a formációt, ami hamarosan heves ellenérzéseket és értetlenkedést vált ki a téli olimpia szakmai és civil közönségéből egyaránt.
A '90-es évek Walt Disney-s családi filmes hangulata erősen tetten érhető a produkcióban, különösen a játékidő első felében. Valóban, a játékosság és a viccelődés túlfokozottsága időnként zavarba ejtővé teszi a narratívát, a karakterek komikus oldalának túltolása pedig gyakorta infantilis felhangot kölcsönöz az expozíciónak. Fontos azonban megjegyezni, hogy a figurák ezzel együtt sem válnak ellenszenvessé, sőt, a naiv jamaicaiak értetlen hozzáállása a téli sporthoz meglehetősen érdekes és ugyanakkor szórakoztató is. Ráadásul ahogy közelítünk a az eseménysorozat igazán lényegi részéhez, illetőleg a fináléhoz, úgy lesz a Jég veled! egyre inkább igazi sportfilmre emlékeztető, megindító és elgondolkodtató alkotás.
A legfontosabb konfliktus Jamaica szigetének földrajzi elhelyezkedéséből és sziget lévén bizonyos szintű világtól való elzártságából ered. A csapatot alkotó fiatal férfiak még csak azt sem tudják, mi az a bobszánkó, amikor elhatározzák, hogy ebben a sportágban akarnak olimpikonokká válni. Ez persze komikus vonal, ugyanakkor azonban mélyebb rétegei is vannak. Hiszen a versenyzők óriási hátrányból indulnak már csak azért is, mert az egész világ előítélettel, ráadásul rosszindulatú előítélettel viszonyul hozzájuk, amikor megjelennek Calgary sportszínterén. Ehhez még hozzájárul az is, hogy a felkészülést mindössze három hónappal a verseny előtt kezdik el, ráadásul edzőjüket is utálja a sportvilág korábbi ballépései miatt. Hőseinknek tehát többszörös hátrányhelyzetből kiindulva kell bizonyítaniuk rátermettségüket és kitartásukat. Eközben persze különböző, kisebb karakterdrámákat és identitáskereséseket is felvonultatnak a készítők, amelyek pont annyira súlyosak, hogy ebbe az összességében könnyed történetbe megfelelően illeszkedjenek. A fináléhoz érkezve pedig már abszolút igazi sportfilmes hangulatnak lehetünk tanúi, amibe nem vegyül elnagyolt szentimentalizmus, ugyanakkor az őszinte érzelmek és a megható végjáték alaposan megindíthatják a nézőt.
A fentiek szolgálnak tehát a Jég veled! varázsának titkául, és semmiképpen sem a színészi játék. A főszereplő Leon kifejezetten gyenge, sokszor ripacskodó játékot produkál, de a többiek sem kiemelkedőek. John Candy viszi a prímet, egyszerre szórakoztató és hiteles a kissé önutáló, saját lehetőségeit korábban elszalasztó ex-sportoló szerepében. Még itt is fellelhetők a párhuzamok az Eddie, a sassal, hiszen Hugh Jackman is hasonló karaktert játszott az idei produkcióban.
A Jég veled! összességében szórakoztató, könnyedebb sportfilm, ami azért a finálét alaposan meghúzza, és tulajdonképpen így válik igazán maradandóvá. Nem érdemes kihagyni! 8/10.
