Furán vagyok én ezzel az X-Men dologgal. A filmekkel és a képregényekkel egyaránt. A szuperhőstörténetek rajongói mindig is ezt a csapatot emelték az egyik fontos piedesztálra, és habár én is szívesen nézem és olvasom a kalandjaikat, nagy erővel magával ragadni soha nem volt képes ez a világ. A fiatalított gárda filmjeihez az általános közvéleményhez viszonyítva jóformán fordított arányosságban állok. Az elsőket mindenki az egekig magasztalta, én viszont kifejezetten utáltam, Az eljövendő múlt napjai tetszett, de közel sem éreztem olyan átütőnek, mint a többség. A legújabb mű, az Apokalipszis meglehetősen rideg fogadtatást kap a kritikusoktól, viszont én, ha meghülyülök se tudom azt mondani, hogy rossz. Kifejezetten tetszett, jól elvoltam vele.
Annak idején az ókori Egyiptomban uralkodott a lény, akit minden idők első mutánsának tartanak. Hosszú rabsága után most feltámad En Sabah Nur (Oscar Isaac), majd miután szembesül azzal, hogy az emberi civilizáció mivé tette a világot az 1980-as évekre, úgy dönt, hogy megtisztítja a Földet. Négy hű segítőt, köztük Magnetót (Michael Fassbender), maga köré gyűjtve megkezdi a hadjáratot, hogy lerombolja az aktuális, és felépítsen egy jobb világot. Charles Xavier (James McAvoy) és diákjai kezdetben gyengének tűnnek a brutális ellenféllel szemben, ám összetartásuk és csapatszellemük talán a segítségükre lehet, főleg, hogy visszatér közéjük Mystique (Jennifer Lawrence) és feltűnik a kivételesen erős telepata, a még fiatal Jean Grey (Sophie Turner) is.
Le kell szögezni, hogy ez a produkció közel sem olyan eredeti, mint Az eljövendő múlt napjai, összességében azonban működik. Az Apokalipszis gyakorlatilag egyetlen igazán kreatív pillanatot sem tartalmaz, viszont a sablonokat annyira jól kezeli, tálalja és működteti egy egészként, hogy a végeredmény egy igazán ütős, magával ragadó filmélmény lesz. A sztori cselekménye pörgősen halad előre, a film nagyon hosszú, de nem tetszik vontatottnak, végig remek szórakozást nyújt. Apokalipszis motivációi szintén nem mondanak újat. Az emberek tönkretették a világot, ezért pusztulniuk kell. Viszont a forgatókönyv remek monológokkal és párbeszédekkel illusztrálja a karakter gondolatait, így kifejezetten izgalmassá válik a figura. Xavier professzor a kelleténél súlytalanabb szerepet tölt be, de a fináléban azért szépen a helyére kerül, Magnetóra pedig inkább az ellenkezője igaz. Ő az expozícióban parádézik, később szorul valamelyest háttérbe. Jean Grey figurájának bevezetése jól sikerült, egyelőre nem lehet tudni, mi lesz a franchise jövője, de belőle és a Főnixes szálból még simán fel lehetne építeni egy érdekes mozifilmet.
Bryan Singer rendezésében számottevő kivetnivalót nem véltem felfedezni, talán csak annyit, hogy némelyik jelenetet eléggé túlnyújtja a direktor. Higanyszál one man showja megint csak remek, lazább és szórakoztató pillanatsorozata az alkotásnak, viszont sokkal hosszabb, mint amennyi időt a hatásfoka igényelt volna. Az akciójelenet viszonylag kevés, de a film így is eléggé izgalmas, a tényleges zúzások pedig ha nem is kimagaslóak, de képesek lekötni a néző figyelmét. Van bennük változatosság, erő és érződik a koreográfiák mögött az átgondoltság. Az egyik akciójelenetbe egy ütős cameo is belefért.
A színészi játékok sajnos eléggé középszerűek, bár ez részben lehet, hogy az ismételten pocsék magyar szinkron által érződik így (miért nem tudnak normálisan X-Ment szinkronizálni?!). McAvoy korrekt, ahogy Jennifer Lawrence-re és a Trónok harcából ismert Sophie Turnerre sem lehet komolyabb panaszunk, viszont egyikük sem nyújt igazán kimagasló teljesítményt. Michael Fassbender annak ellenére nagyon erős, hogy neki jutott a leggyengébb szinkronhang. Oscar Isaac hiteles a főgonosz szerepében, de hatásának nagy része inkább a trash beütésű jelmeznek köszönhető.
Az X-Men: Apokalipszis jó film, mindenképpen érdemes megnézni. Illeszkedik az eddigi sorba, habár sokan lehúzzák, szerintem intelligens és látványos darab. 7,5/10.
