Tavaly csupán egyetlen okból kifolyólag tettem próbát a The Affair című sorozattal, ugyanis tudni akartam, miként nézhet ki az a produkció, ami elvitte a Golden Globe-díjat a House of Cards lehengerlő második szezonja elől. Meglepetésemre mégsem tudtam olyan jót fröcsögni, amilyet akartam, hiszen Hagai Levi és Sarah Treem sorozata tényleg jól sikerült. Tény, hogy minden idők egyik leghatásosabb politikai thrillerét nem múlja felül, ám kétség sem férhet egyediségéhez, hiszen a The Affair alapvetése szerint azt mutatja be, hogy a férfi és a nő, vagy akár egyik és másik ember mennyire eltérően emlékszik vissza ugyanazokra az eseményekre. Ennek megfelelően minden epizódban megnézhettük a történet adott kronológiai szakaszát a férfi és a női főszereplő szemszögéből is, miközben egy rendkívül feszült, emberi dráma kezdett kibontakozni a szemeink előtt. A második szezon javarészt az előzmények elvrendszerét viszi tovább, ám mégis más egy kicsit.

Noah (Dominic West) és Alison (Ruth Wilson) igyekeznek minél több időt együtt tölteni, miután a férfi elhagyta feleségét, Helen-t (Maura Tierney) és négy gyerekét. A válási procedúra azonban megnehezíti a viszonyból lett szerelem alakulását és előrelépését, hiszen Helen kijelenti, hogy nem akarja Alison-t gyermekei közelében tudni, így Noah kénytelen titokban tartani, hogy együtt élnek. Miközben a saját történetükön alapuló regényével küszködik, Noah mindent megtesz annak érdekében, hogy képes legyen felépíteni új életét úgy, hogy múltja fontos részleteitől se kelljen elszakadnia. Mindez persze csak a múlt, az epizódoknak keretet adó, jelenben játszódó szálon a férfi a vádlottak padján ül, cserbenhagyásos gázolásért hosszú börtönbüntetés várhat rá. Váltig állítja, hogy ártatlan, ám ahhoz, hogy ezzel megállja helyét az esküdtszék előtt, ügyvédjének fel kell fednie a valódi elkövető kilétét. Vajon ki felelős a nehéz természetű, drogfüggő Scotty Lockhart (Colin Donnell) haláláért?

A legfontosabb, amit meg kell említeni az nem más, mint az, hogy a készítők az új évadban változtattak a koncepción, kettő helyett négy főszereplővel dolgoznak. Míg az első szezonban egyértelműen meghatározható volt, hogy Noah és Alison a központi karakterek, hiszen ők szolgáltatták a narratívát terelgető elbeszélési szemszögeket, most Helen, és Alison ex-férje, Cole is kapnak saját aspektusokat, ennek eredményeképpen pedig egyértelmű, hogy ezt a négy figurát egyenrangú szereplőkként kell kezelnünk. Ez mindenképpen érdekes ötlet, és való igaz, hogy szimpatikus az újítás, attól azonban jogosan tarthattunk, hogy a négy szemszögtől esetleg túlságosan kapkodóssá válhat a történetvezetés és nem jut mindenkinek elég tér. A készítők azonban pazarul megszerkesztett dramaturgiával cáfolnak rá aggodalmainkra, ugyanis minden szereplő megkapja a maga drámáját, hiányt egyik szálon sem szenvedünk, és persze a karakterek egymáshoz fűződő kapcsolatai, konfliktusaik is erőteljes tálalásban manifesztálódnak. Az első néhány epizód kissé unalmas, vontatott, ám fokozatosan beindulnak az események, és bizony, ezt követően nehéz abbahagyni az évad nézését.

Az előző évad legérdekesebb vonása az volt, hogy a készítők nagyrészt ugyanazokat az eseményeket mutatták be eltérő aspektusokból, az új szezonban azonban a cselekményszál ilyen jellegű részletei szolgáltatják a kisebbséget. Jóval ritkábban láthatjuk ugyanazokat a történéseket több szemszögből, a legtöbbször csak az egyik szereplő olvasatából ismerjük meg a látottakat, sőt, akad egy olyan rész is, amiben nem szemszögekre, hanem órákra osztódik a cselekmény. Ez kissé talán zavaró lehet, hiszen a sorozat legnagyobb erőssége veszít így fényéből, de azért ki lehet békülni a dologgal, hiszen a The Affair, még ha kevesebb szemszögből is teszi, újfent erőteljes emberi drámákat mutat be. A széria egyik nagy pozitívuma továbbra is az, hogy rendkívül hiteles, naturális tálalásban prezentálja a hétköznapi emberek valódi érzelmeit és húsba maró fájdalmait, na meg persze a szexualitást, ami ezúttal is szinte már meglepően természetes tálalásban érkezik. Mindennek pedig remek keretet ad a krimiszál, ami extra izgalmat csepegtet a sztori sodrásába.

Nagyon jók a karakterábrázolások. Noah továbbra is rendkívül érdekes, ugyanakkor igazán emberi figura. Míg az egyik jelenetben ő a történet legszimpatikusabb alakja, addig a másikban igazi, ellenszenves rohadék arcát ölti magára, de persze rá kell jönnünk, hogy pont ez a dolog lényege, hiszen minden emberben meg van ez a kettő, egymással ellentétes oldal. Alison továbbra is maga a bizonytalanság és a néma feszültség, a karakter még mindig eléggé depresszív kisugárzással bír, bár már nem annyira, mint az első évadban. Helen saját szemszögének köszönhetően több teret kap, így láthatjuk a válása és anyja elnyomása alatt sínylődő édesanya történetét, míg Cole az évad során a legnagyobb utat járja be a főszereplők közül, holott kezdetben az ő szálán érkeznek a legnegatívabb érzelmi kitörések.

A színészi játékok továbbra is igazán hitelesek. Dominic West erőteljes férfi főszerepet hoz, és Ruth Wilson is rendkívül hatásos. A leginkább azonban mégis Joshua Jackson produktumát emelném ki, hiszen a színész Cole szerepében meglehetősen gazdag eszköztárról tesz tanúbizonyságot.

A The Affair második felvonása kicsivel elmaradt a valóban meghatározó első évadtól, amit idővel akár televíziós mérföldkőként is emlegethetnek majd, azonban még így is erős élmény, tele valódiságtól duzzadó drámával. 8,5/10.