A művet a 2. Magyar Filmhéten láttam.
Az újfent szárnyalásba kezdő magyar filmvilág változatos kompozíciókkal ajándékozott meg bennünket az elmúlt néhány évben. A Liza, a rókatündér szürreális mesemondást, az Isteni műszak hangulatos fekete komédiát, míg a friss Oscar-díjas Saul fia fajsúlyos holokauszt-drámát mutatott, és persze ezzel még közel sem teljes a felsorolás. Nem szabad azonban elfelejteni az életszerű, kisemberi történeteket, amelyek mozgóképes manifesztációira szintén kíváncsi a közönség. Horváth Lili filmje gondoskodik arról, hogy ez a zsáner se maradjon minőségi képviselő nélkül.
A 19 éves Maja (Vecsei Kinga) intézetben nőtt fel, most pedig rossz körülmények között él, takarítói munkát vállal, míg a komolyabb értékeket férje, Krisz (Antal Zsolt) hozza haza, ám nem becsületes úton, hanem egy rablóbanda tagjaként működve. Gyerekkori terhességéből adódóan Majának van egy ötéves kisfia, aki jelenleg szintén állami gondozásban él. A felügyeleti jogért küzdő fiatal anyuka elhatározza, hogy vállalkozásképpen mosodát indít a marginális, vagy ahhoz közeli szinten élő környékbeliek számára, ebben segítségre egy vállalkozásindításokat támogató alapítvány képviselőjére, Jánosra (Thuróczy Szabolcs) számíthat.
Horváth Lili története azért fontos mert a fiktív sztorik és a nagy horderejű történelmi tablók túlsúlyában a magyar valóság legszomorúbb, szívszorító, ám nagyon is fontos szegletére helyezi a hangsúlyt, teszi ezt rendkívül őszinte, emberi szemszögből vizsgálódó dramaturgia útján. Legutóbb talán a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan volt az a film, ami hasonlóan könnyedén, gördülékeny és elgondolkodtató tálalásban beszélt kisemberi és nagyon is magyar problémákról, persze tény és való, hogy a két produkció merőben más világról szól, eltérő kontextusból táplálkozik, de ez természetesen egyáltalán nem baj, sőt, még örülhetünk is neki, hiszen ezáltal is változatossá válik a hazai mozgóképes paletta.
Maja emberközeli, földhözragadt, mindennemű naivitással kegyetlenül leszámoló karakterdrámája egyszerű, ám mégis súlyos érzelmekkel teli sorsábrázolás, ami szerencsére cselekményileg sem ül le, esetleg csak néhány rövidebb epizód erejéig. A másfél órás játékidő alatt láthatjuk, ahogy Maja a maga egyszerű, indokolatlanul tragikusnak tetsző életének próbál célt és értelmet adni, ám mindez nem valamifajta nagybecsű, fellengzős eposzi küzdelem formájában jelenik meg a produkcióban, hanem egy korához képest túlságosan sokat tapasztalt kislány hétköznapi gondolkodásmódjának és egyszerű érzelmeinek vetületében. És pontosan ettől a sallangmentes, fellengzéstől és okoskodástól mentes valódiságtól válik a Szerdai gyerek végső soron igencsak maradandó alkotássá. Ennek megfelelően természetesen nincsenek nagyívű, székbetapasztó látványra támaszkodó koreográfiák, hülyén is nézne ki az ilyen jellegű hozzáállás ebben a történetben, Horváth Lili inkább számos, minimalista módon egyedi képsorral és szép fényképezéssel teszi teljessé a képet, amit a nagyon szép filmzene is megtámogat.
Vecsei Kinga első filmes szerepében látható, és habár a kezdő szellemiség és a tapasztalatlanság valamelyest rányomja bélyegét alakítására, összességében igazán hitelesnek mondható a hölgy produktuma. A másik főszerepben a szenzációsan jó Aranyéletből is ismerős Thuróczy Szabolcs látható, szintén meglehetősen emberközeli, hatásos színészi játék kíséretében.
A Szerdai gyerek, habár nem tökéletes, nem másfél órán át maradéktalanul feszes film, összességében kétségtelenül egészen remek darab, ami a magyar mozgóképes történetmesélés egy olyan vonulatát erősíti, amiben már-már kis hiány kezdett mutatkozni az utóbbi évek termésének tekintetében. 8/10.
