Kettő idei film, az egyiket nemsokára láthatjátok, a másikat meg majd talán láthatjátok.

Mediterranea (2015)

A Scope100 program résztvevőjeként nyílt lehetőségem megtekinteni ezt az afrikai bevándorlók viszontagságaival foglalkozó produkciót. Jonas Carpignano rendező az általános olasz helyzetet ábrázolja, tehát a film nem a mostani, tömeges áramlást boncolgatja. Ettől függetlenül lenne miben állást foglalnia, és lenne kérdés, amire válaszolhatna, ám nem teszi. Ehelyett játékfilmes köntösben előadott dokumentációt látunk, ami valóban hiteles, gyakorta tényleg erőteljes ábrázolású bemutatása a főkonfliktusnak, de mégsem elég ahhoz, amit a mű vállal. Mert 110 perc alatt a nyers dokumentáció unalomba fullad és vontatottá válik, a játékidő derekén túl már nem is érdekli annyira a nézőt, hogy mit lát, hiszen érzi, hogy az eddigieknél többet már nem fog kapni a Mediterranea részéről. Talán csak a főszereplő Koudous Seihon egészen remek játéka tudja még a fináléban is emelni a film fényét. 6,5/10.

Hajnali láz (2015)

Gárdos Péter szülei levelezéséről már írt egy könyvet korábban, ám ennek most filmváltozatát is elkészítette. A II. világháború befejeződése után közvetlenül kezdődő cselekmény egy fiatal holokauszttúlélő férfiről és egy szintén az egyik koncentrációs táborból kiszabadított zsidó lányról szól. Miklós halálos tüdőbajban szenved, ezért elhatározza, hogy haladéktalanul felkutatja élete nagy szerelmét, így 117 lánynak ír levelet, köztük a még lábadozó Lilinek. A cselekmény izgalmasan és szórakoztatóan, bár tény, hogy túlságosan hosszan viszi és mutatja be a meseszerű igaz történetet, ami alapjában véve dráma, ám Gárdos Péter a komoly feszültséget és a fájdalmas érzelmeket könnyed humorral oldja, és ez talán a produkció legnagyobb erőssége. A jelenben játszódó, borzasztó utószinkronnal készült képek kissé fölöslegesek, a főszálat pedig indokolatlanul fényképezték fekete-fehérben, de ez utóbbival azért ki lehet békülni. A főszereplők kezdő színészek, ám Piti Emőke és Schruff Milán egyaránt remekül alakítanak, különösen a hölgy teljesítménye tetszett. Egy emlékezetes mellékszerepben Kovács Lehel szállít meglehetősen sok remek poént. A Hajnali láz összességében megnézésre érdemes, de nem kirobbanó film. Több is lehetett volna benne, de így sem kidobott idő a ráfordított két óra. 7/10.