Szegény Sam Raimi hiába rakott össze kettő nagyon jó Pókember-filmet, amiket a legtöbben szeretnek (a magas IMDB-pontszámok is ezt mutatják), ma már mindenki csak arra emlékszik a rendező és a hálószövő kapcsolatából, hogy a harmadik rész mennyire rossz lett. Egyrészt: Nem kellene Raimi-t bántani azért, mert nem jött össze neki a mesterhármas, amit amúgy is leginkább csak a Nolan-féle zsigeri zsenik szoktak összehozni. Másrészt: A Pókember 3. nem is olyan rossz.
Peter Parker (Tobey Maguire) végül csak megszerezte álmai nőjét (Kirsten Dunst), aki hajlandó volt vállalni a veszélyt, ami Pókember szerelmeként várhat rá. Nagyban turbékolnak, sőt, Peter már az eljegyzést tervezi, amikor több fronton is szar kerül a palacsintába. Egy idegen, szimbióta létforma rátapad Peterre, Harry Osborn (James Franco) apja, a Zöld Manó örökségét ápolva hősünk életére tör, a szökött fegyenc Flint Marko (Thomas Haden Church) pedig menekülés közben egy tudományos telepen szenved balesetet, ami után teste homokszerűvé válik, így téve szörnyeteggé a férfit.
Tény és való, hogy ez a film nem olyan pocsék, hogy megérdemelje azt a rengeteg utálatot, amit kap, sőt, szerintem egyáltalán nem rossz, ugyanakkor az is igaz, hogy nem is annyira jó. Az előző két résztől messze elmarad. Hogy miért? Nem fogok meglepetést okozni, hiszen az én válaszom is a túlzsúfoltság. A készítők annyi mindent akarnak elmesélni ebben a 130 percben, hogy végül semmire nem jut elegendő hely és idő. Peterék zűrös szerelmi életébe belekavar a képregényrajongók előtt (mostanra pedig már a filmnézők számára is) jól ismert Gwen Stacy jelenléte, a fotóriporterkedésben vetélytárs érkezik, Harry bosszúhadjáratot indít, majd emlékezetkiesést szenved, megjelenik egy klasszikus stílusú ellenség a Homokember képében, és ott van persze az idegen veszedelem, a Venom szimbióta, ami előhozza a gazdatest aggresszív, sötét énjét. Úristen! Már csak az utóbbi elvihetett volna egy egész filmet a hátán, ahogy a korábbi részek is egy ellenséggel gazdálkodtak, és remekül sültek el. A legszomorúbb az, hogy a forgatókönyv érezhetően ügyesen, elmésen kezelné a különböző szálakat, hogyha csak az egyikkel kellene foglalkoznia, így viszont a történet különböző vonulatai kioltják egymást, az összkép töredezetté válik. Ettől függetlenül nem mondható el, hogy a Pókember 3. unalmas lenne, sőt, kifejezetten szórakoztató és izgalmas, a karakterek ábrázolása jó (kivéve a sötét Peter-t), de nagy kár, hogy igazi mélységet nem fedezhetünk fel a játékidő során. Mintha a készítők ezúttal inkább gyerekfilmet csináltak volna, az idősebb korosztályok igényszintjét figyelmen kívül hagyják.
Sam Raimi az előző két filmet stílusosan állította össze, ezúttal azonban lesüllyed egy korrekt iparos szintjére. Egy nagyon korrekt, lelkes, de akkor is csak iparos színvonalra, ami hiányérzetet hagy maga után az előzmények tekintetében. Néha a ló is elszalad a direktorral, hiszen a szimbióta hatása alatt álló Peter emo szemléletű bemutatása a 2000-es évek filmtörténetének egyik legkínosabb jelenetsora, rengeteget ront az összképen. Gyakran érkeznek azonban szép koreográfiák és szórakoztató humormorzsák is. Az akciójelenetek elképzelés szempontjából nagyon jók, a megvalósítás esetében viszont gyakran kilóg a lóláb. Az első két rész esetében rendszerint szép volt a látványvilág, ezúttal azonban gyakran fest hiteltelenül a CGI (bár legalább ugyanannyiszor viszont nagyon szép), a bunyók során időnként a szereplők mögé erőltetett, digitális háttér pedig egy egészen más filmtörténeti korszakra emlékeztet.
Tobey Maguire ezúttal is kifejezetten jó a főszerepben. Tulajdonképpen az emo vonalat is jól csinálja, azt a képsort Raimi rontotta el, nem a főszereplő. Kirsten Dunst és James Franco szintén nem rosszak, ahogy Thomas Haden Church is elviselhető. Ezúttal viszont nem kapunk olyan erőteljes negatív mellékalakot, aki felvehetné a versenyt Willem Dafoe és Alfred Molina párosával.
A Pókember 3. nem okozott újranézéses csalódást a számomra, ahogy azt tette a Baljós Árnyak és a Transformers-trilógia, ugyanakkor el kell ismernem, hogy Raimi-től ez nagyon gyenge produktum az első két részhez viszonyítva. Önmagában viszont nem olyan rossz, én most is jól elszórakoztam rajta. 7/10.
