Kijött a Star Wars VII: Az ébredő erő első előzetese. Igazi hangulatbomba, ami pont annyit árul el, hogy semmit, de mégis megkezdi az alapozást több, mint egy évvel a premier előtt. Teljesen bezsongtam. Amúgy is nagyon újrázni akartam már mind a hat jelenleg létező filmet, de miután megnéztem a trailert, a projekt nem tűrt halasztást. Életem egyik legelső filmélménye volt az eredeti, 1977-es alkotás, amit akkor láttam először, amikor a betűket még hírből sem ismertem. A birodalom visszavág és a Jedi visszatér következtek, és mint oly sokan előttem, úgy kisfiúként én is rabja lettem George Lucas csodájának. A láncok azóta sem engedtek, és a sok pocskondiázó vélemény ellenére én az előzménytrilógia első részét, a Baljós árnyakat is nagyszerű élményként őriztem az emlékezetemben. Mivel kisebb gyerekként láttam utoljára az alkotást, nagyon ideje volt újrázni a művet.

És a pofám leszakad, de ilyen mértékű újranézéses csalódást én még soha ezelőtt nem éltem meg...

A Kereskedelmi Szövetség hajói blokád alá vonták a békés Naboo bolygót. A Köztársaság Szenátusának főkancellára (Terence Stamp) követeket küld a tárgyalások érdekében, méghozzá kettő Jedi lovagot. Egy mestert Qui-Gon Jinn (Liam Neeson) személyében, és az ő tanítványát, Obi-Wan Kenobi-t (Ewan McGregor). A Szövetség hajójának fedélzetén hőseink életére törnek, akik így menekülni kényszerülnek, amihez jól jön a nagypofájú gungan, Jar Jar Binks segítsége. Miután megszöktetik a királynőt, és annak néhány emberét, a Tatuin nevet viselő sivatagos bolygóra menekülnek, ahol a banditák irányítanak, és a becsületes emberek általában rabszolgasorban sínylődnek. Így van ezzel a fiatal barkácsmester, Anakin Skywalker (Jake Lloyd) is, aki történetesen ért a fogatversenyzéshez is, így Qui-Gonék segítségére lehet. Ezzel egy időben azonban a sötét oldal is gyűjti erőit, kiderül ugyanis, hogy a Kereskedelmi Szövetség mögött a rejtélyes sith nagyúr áll, aki harcba küldi ijesztő küllemű tanítványát, Darth Maul-t (Ray Park).

Hihetetlen, hogy 20 esztendősként nézve mennyivel másképp csapódott le az élmény, mint a tucatnyi, gyerekfejjel való megtekintés során. Rájöttem, hogy a Baljós árnyak nem jó film. Nem is rossz, megmarad korrekt módon erőteljes közepesnek, de attól a képtől, amit a fejemben dédelgettem ezidáig, mérföldekre tanyázik. Igazság szerint az alkotás egyetlen főeleme nem stimmel, azzal viszont nagyon nagy problémák vannak. Történetesen a forgatókönyvről van szó, ami valósággal tragikus, egyszerűen felfoghatatlan, hogy mennyire pocsék. A cselekményvezetés túlontúl egyszerű, túlságosan lineáris, a főkonfliktus nem több annál a szintnél, amit egy B-akciófilm szokott produkálni. Ráadásul a kezdeti izgalmak után leül a sztori, és a fogatversenyzést leszámítva a fináléig nem látunk semmi igazán érdekeset. A sztorit feltöltő történetelemek végtelenül gyermetegek, az összkép pedig így olyan hatást kelt, mintha Lucas kizárólag a 14 év alatti srácokat tűzte volna ki célközönségéül. A forgatókönyv ehhez híven gyakorta mutat be rendkívül ostoba húzásokat. Most komolyan, Anakin meghív magukhoz vadidegeneket a bűnözők bolygóján?! Aztán a muter beleegyezésével az életét kockáztatja értük?! És a gungan-ek Natalie Portman ártatlan bárányos tekintetétől máris megenyhülnek?! Ne már!! És akkor a mérhetetlenül ízléstelen Jézus-párhuzamról, meg a midikloriános agymenésről már ne is beszéljünk. Aztán a poénok... Kezdjük azzal, hogy a Star Wars univerzuma nem a vígjátékra épül, ám ebben a filmben Lucasnak mégis minden második jelenetben poénkodnia kellett. De minek? Semmi értelme nincsen. Ráadásul a humor fő zászlóvivője Jar Jar Binks, akit én esküszöm, jófej figuraként tartottam számon eddig, de most be kell ismernem, hogy igaza van a közvéleménynek, ez a szerencsétlen egyszerűen botrányos módon bosszantó, és egy-két apró kivételtől eltekintve kicsit sem vicces. Nem értem, hogy a klasszikus Star Wars-t is megálmodó George Lucas hogy gondolta, hogy ez a tahó pöcsfej-humor jól fog működni a Csillagok háborúja kontextusában. Abban a néhány rövid képsorban, amíg jelen van C-3PO, megcsillan az igazi Star Wars-humor, az a visszafogott, intelligens, elmélkedős poénkodás, ami jól működött az eredeti trilógiában is, de ez a vonulat tényleg csak a film rövid szakaszában teszi tiszteletét, a maradék időben ott van nekünk Jar Jar...

Szóval rendesen felhúztam magam a forgatókönyvön, ami gyerekként valamiért ezerszer jobbnak tűnt. Ugyanakkor van, amin nem fogott az életkorom változásának hatása, és ez természetesen a látványvilág, ami még mindig csodálatos. A CGI remekül működik a filmben, a számítógéppel életre keltett karakterek nagyon jól néznek ki, megtervezésük igazán kreatív. Jar Jar is mutatós, amíg meg nem szólal. A harci droidok is jól néznek ki, bár ők is inkább humorfaktorként vannak jelen, így nem túl érdekesek a komolyabb sztorira vágyó nézők számára. A Halál Droidok viszont ütősek, és kifejezetten ijesztőek. A különböző járművek, űrhajók, és fogatok megtervezése is igazán változatos, és nagyon kreatív, továbbá a helyszínrajzok is magas színvonalat képviselnek, a különböző bolygók környezeti képei és építményei érezhetően ötletes tárházból fakadnak. Az akciókoreográfiákra sem lehet komoly panaszunk, még úgy sem, hogy a fogatverseny eléggé egyhangú, hiszen a négy, párhuzamosan zajló szálon futó finálé elképesztő mértékben adagolja az adrenalint. A lézerkardcsata természetesen abszolút kiemelkedik, mert amit Obi-Wan és Qui-Gon párosa lenyom Darth Maul ellen, az tényleg a párbaj-koreográfia magasiskolája. És akkor Darth Maul. A Star Wars-univerzum egyik legistencsászárkirályabb karaktere, aki elsősorban kreatív külsejével, és eszelősen gonosz kisugárzásával hódít. Kivágja a badass-mérőt, ez nem vitás. A jeleneteket természetesen hamisítatlan Star Wars-zene támogatja, a film egyetlen eleme, ami maradéktalanul tökéletes. John Williams ismételten odatette magát, kedvenc track-em a műből természetesen mi más is lenne, ha nem a Duel of the Fates.

Színészi játékok terén nem találunk igazán kimagasló teljesítményt a mű nézése közben, pedig remek aktorokból nincs hiány. Liam Neeson korrekt módon hozza az értelmetlen bölcsességeket szajkózó Jedi mestert. Ewan McGregor nem nyújt túlságosan emlékezetes játékot, pedig ő egyértelműen a gárda legtehetségesebb tagja. Na jó, azért Natalie Portman sem elhanyagolható, de ezúttal ő is megelégedett az erős középszerrel. Jake Lloyd unalmasan átlagos a fiatal Anakin szerepében.  

Gyerekkori szép emlékeket sikerült romba döntenem azzal az átkozott kíváncsiságommal. Na, de most már mindegy, ezt elb*sztam. Az mindenesetre vigasztal, hogy Darth Maul még mindig kegyetlenül király! 6,5/10.