Az új évezred filmgyártásának egyik ragályos betegsége az abszolút haszonelvűségre és még véletlenül sem a művészi értékre törekvő young adult regényadaptáció-áradat. Ezek a szériák rendszerint színvonalas epizódokkal indulnak, majd elkezdik őket rétestészta módjára nyújtani, hogy a tinilányokból minél több mozijegylóvét tudjanak kisajtolni. Az útvesztő is egy olyan franchise, aminek az első felvonása a motivációktól függetlenül egészen színvonalasra sikeredett. Ám Az éhezők viadalával ellentétben ez a történet nem bírta a második felvonásra is megtartani a minőséget.
Hőseink Thomas (Dylan O'Brien) vezetésével sikeresen kijutottak az Útvesztőből, ám útjuk következő állomása sem kecsegtet megnyugvással. A Janson (Aidan Gillen) főnöksége alatt működő bázis csak kezdetben tűnik biztonságos menedéknek, hiszen hamarosan kiderül, hogy ez a hely is a gyerekeket kihasználni akaró, ellenséges tudósszervezet egyik kirendeltsége. Thomas és társai ugyanis immúnisak arra a vírusra, ami az emberiséget tizedeli, és a rosszfiúk bizony vissza akarnának élni ezzel. A fiúk és az az egy lány (akit még mindig nem dugott meg egyik tökkelütött sem) így tehát megszöknek, hogy ezután az úgynevezett perzselt földön menekülve, a buggyantak gyűjtőnévvel hivatkozott zombikat kalapálva próbálják túlélni aktuális kalandjukat.
Az biztos, hogy jó ötlet volt a kontextusváltás, hiszen még egy útvesztős rész már a startmezőn elvérzett volna az önismétlés átkozott nyársára hányva, ahogy az sem elhanyagolandó, hogy korrekt young adult film mibenlétéhez híven a Tűzpróba igyekszik némi darkos hangulati töltést vinni az összképbe, így a 14-15 éves célközönség úgy érezheti, hogy valami eszméletlenül komoly filmet lát. Ez minden iróniám ellenére pozitívum. Viszont ezen ötletszinten megrekedt csírákon túl nem remekel a forgatókönyv. Étel és ital nélkül meghökkentően sokáig bíró hőseink számítógépes játékokat megszégyenítő, kisfiús dramaturgia sodrásában futkároznak jobbra-balra, miközben túl sok logikát nem látunk a háttértörténetben, sem a karakterek reakcióiban, az első részt igazán érdekessé tévő rejtélyesség pedig már az utolsókat rúgja a futamidő második felében. Mindezen túl a játékidő túlságosan hosszú, az összkép unalmas és nem túl érdekes.
Vizuális fronton azért nem olyan rossz a Tűzpróba. A látványtervezést például kifejezetten lenyűgözőnek is titulálhatnám, hogyha kevesebb filmes tapasztalattal rendelkeznék, de érettebb szemmel is eléggé szépnek tetszik a megvalósítás. A romokban heverő nagyváros képe remek posztapokaliptikus tabló, a fertőzöttek láthatólag CGI-jal is megtámogatott maszkmesteri tálalása pedig kifejezetten horrorisztikusra sikeredett. Wes Ball rendező ráadásul még néhány leleményes, dinamikus jelenetkoreográfiával is megörvendeztet bennünket, bár nem annyiszor, hogy igazán elégedettek legyünk.
Színészi fronton átlagosan korrekt teljesítményekről beszélhetünk. Babaarcú, még mindig eléggé komolyan vehetetlen szereplőink mindennel együtt nem rosszak. Dylan O'Brien hiteles, de nem kiemelkedő a főszerepben, Aidan Gillen pedig annyira unja ezt az egész cirkuszt, hogy az már szinte komikus vonalat kölcsönöz a produkciónak.
Az útvesztő: Tűzpróba nem rossz film, a célközönséget biztosan elkapja, de a tényleg meglepően jó első rész után rémesen kevés. Unalmas és eléggé értelmetlen. De legalább látványos. 5,5/10.
