A Filmalap feltűnésével érezhető pozitív irányú változás kezdett formálódni a magyar filmművészet világában. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az utóbbi években sorra érkeztek a minőségi hazai alkotások. Tulajdonképpen, ha másért nem, hát a nagy számok törvénye alapján várható volt, hogy előbb-utóbb becsúszik egy gyengébb produkció is. 2015-ben, Mátyássy Áron filmjével érkeztünk el ehhez a ponthoz.
Egy korrupt ügyvédnő, Márta (Gryllus Dorka) férjével (Simon Kornél) és aktuális ügyfelével, a bűnössége ellenére egyelőre szabadlábon lévő Istvánnal (Lengyel Tamás) érkezik Erdélybe, hogy részt vegyen egy illegális vadásztúrán. A kiruccanás olyan jól sikerül, hogy Márta már az első százon golyót ereszt egy arra járkáló férfiba, aki azonnal életét veszti. A nőnek esze ágában sincs börtönbe kerülni, ezért férjével elrejtik a hullát, majd igyekeznek minél távolabb kerülni az eset színterétől, ám eközben a titokban fondorlatoskodó István és embere (Árpa Attila) is akcióba lendülnek.
Maroknyi unszimpatikus ember gyötrődik az erdőben. A Víkend egy fárasztóan klisés, érdektelen thriller, ami ráadásul még unalmas is. A fantáziátlan karakterek sokkal jobb amerikai filmek szereplőit majmolva állnak össze életidegen, hiteltelen alakokká, akik nemhogy nem mozgatnak meg, hanem majdhogynem álomba ringatnak. A többszintű konfliktusban még lenne lehetőség, ám a kidolgozatlanság és a felületesség kombinációja jóformán teljes mértékben élvezhetetlenné teszi a történetet. A végkifejletben a készítők mintha mondani szeretnének valami bölcset, ám a végkifejlet csupán halk suttogás lesz. Hiába készült sokáig a produkció, a végeredmény ugyanis szembetűnően összecsapott képet mutat.
Mátyássy Áron szólt néhány szót a sajtóvetítés előtt. Nem idézem, mert szó szerint nem tudnám, de a lényeg, hogy a direktor azt mondta, hogy filmjével semmiféle hátsó szándéka nem volt, csupán szórakoztatni akart. És ez sajnos nagyon meglátszik a Víkend szinte minden egyes képkockáján. Hangulat tulajdonképpen van. Ha nem is eredeti, de legalább valamilyen. Ez is leginkább a fényképezésben, vagy még inkább a forgatási helyszínekben áll. A jelenetkoreográfiák dinamikája szintén nem elhanyagolandó, ám mélységet nem érzünk a képsorokban. A mögöttes tartalom hamar elveszik, vagy tán nem is volt soha, a rémesen gyenge párbeszédes jelenetek stílusa pedig csupán indokolatlan káromkodások tömkelegében nyilvánul meg. Mindezt a készítők néhány rémesen kínos szexjelenettel és egy-két pocsék vizuális effekttel fűszerezik.
Színészi fronton sem sokkal jobb a helyzet. Lengyel Tamás egész jó, Gryllus Dorka viszont hiteltelen és idegesítő. Simon Kornél itt sem csinál nagyon mást, mint a Hajnal Tímeában, áll és végig nagyon ijedten néz, a fináléban pedig visítozik egy kicsit. Árpa Attila és a többi mellékszereplő pedig annyira súlytalanok, mintha jelen sem lennének.
A Víkend nem sikerült jól, de ha a jövőben is az elmúlt öt esztendő arányában oszlanak majd meg a jó és a rossz magyar filmek, nem lehet okunk panaszra. 3/10.
