A filmtörténelem során sokadjára is elpusztul a világ. A készítők szándéka ezúttal azonban nem az anarchia sajátos bemutatás, az ember embernek farkasa stílusú kegyetlenség ábrázolása, vagy a világ az összefogás következtében való megmenekülésének tálalása volt. A Z for Zachariah egyszerű, de fontos emberi érzelmekről szól. Fajunk azon velejáróiról, amelyek a legutolsó szívdobbanásig kiirthatatlanok maradnak.

Nem konkretizált nukleáris katasztrófa következtében a bolygó élhetetlenné vált. Ann (Margot Robbie) nagy szerencséjére családja egy olyan völgybe építkezett, ami valamilyen furcsa okból védve maradt a szennyezéstől. A fiatal nő most egyedül él kutyájával, a fertőzött városban védőöltözetben kutat tartalékok után. Egy nap véletlenszerűen találkozik egy másik túlélővel, a rossz állapotban lévő Loomis-szal (Chiwetel Ejiofor), akit hazavisz magához. Miután a férfi felépül, együtt maradnak, életvitelüket összehangolják, és már éppen kezdenének érzelmileg is közeledni egymáshoz, amikor feltűnik a színen egy másik idegen, Caleb (Chris Pine). Innentől kezdve a három ember kapcsolata leginkább egy szerelmi háromszögre kezd hasonlítani.

Craig Zobel rendező munkája különösebben egyedinek nem mondható, ám a direktor ettől függetlenül többnyire emlékezetes megoldásokat és koreográfiákat alkalmaz, amelyeket még úgy is jól esik nézni, hogy az általános, minőségibb drámai hangvételen túl nem képviselnek különösebb plusz értéket. Zobel szép természeti képeket fest fel a történet hátterébe, ugyanakkor azonban ezek a felvételek zaklatóvá is válnak, hiszen minduntalan azt érzékeltetik, hogy a világ sokkal békésebb, nyugodtabb hellyé válik az emberiség távollétében. Nem mintha ez nagy újdonság lenne, ám a karmester ügyes megoldást talál arra, hogy kifejezze. A párbeszédes jelenetek finomra hangoltsága emlékezetes atmoszférát teremt, a különböző időközönként megjelenő érzelmi feszültség pedig aktív színesítőeleme az összképnek. Sőt, mi több, Caleb feltűnését követően még némi thriller is vegyül a filmbe. Az események aláfestéseként végig Heather McIntosh egyszerű, ám gyönyörű és hatásos dallami szólnak.

A Z for Zachariah azért írtja ki a világot, hogy a modern civilizáció zajától és bűzétől elzárkózva bonthassa ki néhány kiválasztott személyiségét. A karakterek egyszerű, hétköznapi, és nagyon hiteles párbeszédek útján nyílnak meg egymás előtt, ugyanakkor tény, hogy igazán kiemelkedő csúcspontokra nem figyelhetünk fel a mű nézése közben. Inkább egy általános, korrekt színvonalról beszélhetünk, komolyabb katarzist nincs alkalmunk átélni. Ez azonban nem gátol meg abban, hogy gond nélkül megértsük a film tartalmi töltetét, ami az ember, mint élőlény világvégétől független, alapvető tulajdonságaira fókuszál. A pozitívumokra és a negatívumokra egyaránt. A pusztulás után az embernek ugyanúgy, sőt, talán még jobban szüksége van a beszélgetésre, az érintésre, és a szeretetre, ugyanakkor azonban nem képes menekülni saját rosszabbik énje elől, ami erősen hajlamos a határozatlanságra, a féltékenységre, és az önzőségre.

A minden bizonnyal tehetséges sminkesek és fodrászok valamilyen sötét sátáni praktika útján sikeresen redukálták Margot Robbie-t eget rengető bombázóból nagyon szép nővé. Ez utóbbi meglepő, az viszont, hogy a színésznő ezúttal is nagyon jól alakít, egyáltalán nem. Robbie kiválóan helytáll a fiatal, naiv, és vallásos, akaratán kívül bajt okozó Ann bőrében. Chris Pine szintén nem rossz, azonban nem érhet Chiwetel Ejiofor közelébe, aki remekül fogja meg Loomis ellentmondásos, eléggé kiszámíthatatlan, így kissé félelmetes figuráját.  

A Z for Zachariah nem kirobbanó, ám így is emlékezetes posztapokaliptikus dráma, remek színészi alakításokkal. 8/10.