"We're like the little bitches on the chessboard."

Habár David Simon mesterműve egy méretes, komplex, és minden részletében összefüggő történetfolyamot regél az elejétől fogva, azért elmondható, hogy egy adott évadnak mindig megvan a maga főcsapása. Az első szezonban láthattuk a lakótelepi udvart uraló Barksdale-banda elleni nyomozást, a második évad viszont inkább lement Baltimore kikötőjébe, majd a harmadik egy sokak életét megkeserítő gengszterháborúról mesélt. A negyedik felvonásban minden kárhozat eredője kerül a fókuszba: Az általános iskola.

Az a helyzet, hogy Baltimore haldokló utcái azért tartanak ennyire konstans sikerrel egyenesen a pokol irányába, mert rendszeresen megkapják az utánpótlást. Az iskolákban nem él az oktatás ősi szelleme, a gyerekek jelentős része nemes egyszerűséggel kezelhetetlen, a tanárok jóformán a túlélésre játszanak. Ezt Roland Pryzbylewski (Jim True-Frost) ex-rendőr első kézből tapasztalja meg, amikor dolgozni kezd az egyik intézményben. Az egyenruhát már szintén mellékelő Bunny Colvin (Robert Wisdom) csatlakozik egy különleges programhoz, ami a legproblémásabb diákok felzárkóztatása érdekében szerveződik. Ha sikerrel járnak, talán elzárhatják a csapot, ami folyamatosan árasztja a mocskot a város nyakába. Eközben a lehallgatásokra szakosodott, rendhagyó rendőri egységet vágóhídra küldi a vezetőség, amikor bürokratikus keretek között, burkoltan megkezdik a csapat feloszlatását. Pedig most minden korábbinál nagyobb szükség lenne Lester Freamonra (Clarke Peters) és a többiekre, hiszen amíg Avon Barksdale és Stringer Bell örökségét már csak a nagy túlélő Bodie (J.D. Williams) őrzi, az utcán egyre nagyobb hatalomhoz jut a gátlástalan Marlo Stanfield (Jamie Hector), aki mocskosan játszik. Nagyon mocskosan...

A The Wire pusztító érzékkel hozza a frászt a nézőre, mert a mindenki orra előtt cirkuszoló, elsőrangú helyet érdemlő társadalmi problémáról beszél, egy olyan jelenségről, amiről kínosan kevesen vesznek tudomást, különösen az illetékesek között. Ez egy globális szarság, ami a rothadó Baltimore mikrokozmoszában felerősítve támadja meg az erkölcsöt és a biztonságérzetet. A gondok öröklődnek, és a fiatal generációkkal újra és újra belenőnek a társadalomba, minden felnövekvő, célja vesztett sráccal egyre erősebben támad a romlás, és a káosz szépen lassan bekúszik még a legbékésebbnek tűnő menedékhelyekre is. Az utca és az iskola közit határ elmosódni látszik. És miért van az, hogy mindenáron elakarják lehetetleníteni azokat a hősi kitüntetést érdemlő kivételes embereket, akik szembeszállnak ezzel a nagy rakás, bűzölgő fekáliával? A válasz egyszerű. Nem ezt írja elő a tanterv. A tanterv csupán annyit kíván meg, hogy a diákok tudjanak törtekkel szorozni, a megváltásra nincs szükség a nyolc osztály elvégzéséhez. A megváltás magasról le van szarva. Na de kik is ezek a kivételes hősök. Prez sok évnyi rendőri pálya, és nem kevés kínos szituáció után végre megtalálja helyét tanárként, és a néző ekkor jön rá, hogy a kissé szerencsétlen, ám lelkes férfi személyében a sorozat egyik, ha nem a legütősebb karakterfejlődését láthatja kibontakozni. Bunny Colvin viszont nem egyszerűen csak tanítja a srácokat. A forradalmi program munkatársaként elszeparálják a legnehezebben kezelhető tanulókat, és évtizedek által felépített rendszerekkel, betokosodott, bepállott lábszagú szabályokkal mennek szembe azért, hogy segítsenek néhány elveszett, balsorsú lelken, és rajtuk keresztül megpróbálják a jó irányba terelni az egész pusztulásra ítéltetett társadalmat. Mert Baltimore földjén még mindig nagy kártevő a predesztináció, de most talán lesz valaki, aki jól seggbe rúgja a rohadékot. Az évad eme vonulatának egyik legemlékezetesebb eleme egy párhuzamos karakterfejlődés. Míg az egyik bebörtönzött Barksdale-katona fia, Namond szépen fokozatosan meglátja a fényt magában, és elindul a pozitív változás útján, addig a tisztességes, kisöccsét körültekintően gondozó sportoló, Michael sodródni kezd lefelé a lejtőn, és mire észbe kapna, az utca bűze már be is itta magát a vérébe.

A The Wire védjegye, hogy kiváló részletességgel és hitelességgel mutatja be mind a rendőri munka folyamatait, mind pedig a bűnözők világát. Az előző évadban már belépett egy harmadik tényező is. A politika vonulata a negyedik szezonban is nagyon fontos szerephez jut. Tommy Carcetti a polgármesteri hivatalért harcol. Energikus, izgalmas, és természetesen precíz tálalásban láthatjuk megelevenedni a kampányprocedúra minden csatáját és feszültségét. Tommy ugyanúgy forradalmár a közigazgatás területén, ahogy Colvinék az oktatásban. A merész nyerész ugyanis szembemegy magával a Baltimore-i hitvallással, és hadüzenetet hirdet a statisztikák uralta rendszernek, valamint az azt éltető főfejeseknek. Valami változás sejlik fel a haldokló város színfalai mögött, és megcsillan a remény. Lehet, hogy Baltimore számára még nincs minden veszve? Az üdvözülés is szóba jöhet? Kezdetnek mindenesetre rendkívül jónak tűnik Carcetti programja. Persze, a készítők végig érzékeltetik, hogy az önpusztító világ egykönnyen nem lesz hajlandó kihúzni a nyakát a hurokból. 

Mindezzel együtt azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a rendszernek, legyen akármilyen újító és dicső, mindig lesznek ellenségei. Ezek közül a legveszedelmesebb jelen esetben Marlo Stanfield, aki állatias, minden korábbinál sötétebb szintre taszítja a drogvilágot. Stringer Bell-ben volt elegancia, volt stílusa, kifejezetten szimpatikusnak is lehetett nevezni, sőt, a maga módján még Avon Barksdale is tisztelt bizonyos szabályokat. Marlo azonban egy eszelős állat, neki semmi sem szent, elég egy óvatosan elejtett beszólás, és a delikvens nem látja meg a másnapot. Marlo által maró félelem, zsigerig hatoló erőszak, vérszagú fertőzés fészkeli be magát Baltimore amúgy sem egészséges szívébe. A legijesztőbb talán nem is Marlo, hanem a tény, hogy ennek a rohadéknak vannak társai, és egyre gyarapodnak követői. Két leghűségesebb katonája Chris és Snoop. Az elfajzott utcai korcsok, a társadalom undorító, természetellenes kinövései gondolkodás nélkül eresztenek golyót akárkibe, akinek az eltakarítására megkérik őket. Élvezetből gyilkolnak, szemrebbenés nélkül reformálják meg a szögbelövő rendeltetését, és rejtett raktáraikban halmozzák a hullákat. A nézőnek az az érzése, hogy ebben az átokszagú városban lassacskán már több a hulla, mint az élő-lélegző ember. A fene se tudja, lehet, hogy egy ilyen helyen előbbiek jobban járnak.

Rendkívül érdekes húzása az évadnak, hogy az eddigiek során kvázi főhősként megszokott Jimmy McNulty-t nagyon, de nagyon a háttérbe szorítja. Dominic West karaktere, akármennyire hihetetlen, rendbe rakta az életét. Békésebb, járőri beosztásban dolgozik, kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, és egy-két sörnél többet soha nem iszik. Viszont a negyedik évadra jobban ismerjük már ezt a szemétláda David Simon-t annál, hogy elhiggyük, Jimmy végleg elnyerte a megváltást. A szinte már csak mellékszereplőként fel-feltűnő férfira árnyék vetül, baljós légkör kíséri lépteit. Tudjuk, érezzük, hogy előbb-utóbb történik valami, ami visszarántja a sötétbe, abba a fekáliába, ami korábban tönkretette az életét. McNulty tehát a korábbiaknál jóval kevesebbet szerepel, ezzel együtt azonban több térhez jut a sorozat egyik legemlékezetesebb figurája, a sehova sem tartozó kósza vészmadár, Omar. Jelenléte még mindig nem válik túlzott mértékűvé, viszont a megszokottnál gyakrabban tűnik fel sebhelyes arca a történet sodrásában. Omar bátor, és pofátlan antihőse az utcának, ám most komolyan van okunk félteni őt, hiszen Marlo bajszát húzgálja, és vélhetően jó irányba gondolkodunk, amikor azt érezzük, hogy ez a balhé nem vértelen formában fog konklúziót nyerni. Mindemellett a show egyik klasszikus mellékalakja, Bubbles is kap egy igazán érdekes, továbbá meglehetősen drámai szálat, amiben egy megerőszakolt sors által elfeketített, céltalanságba burkolózó érzelemegyüttes érvényesül újra és újra.

A The Wire negyedik évada minden téren remekel. Acélos, masszív, energikus, izgalmas, magával ragadó koktél. Ízelítő rettegésből, fájóan halovány reményből, és halálszagú éjszakából. Történet egy helyről, ahol az emberek beleszületnek a kárhozatba. Ezt a helyet úgy hívják, Baltimore. 10/10.