Sokáig kerülgettem a Pitch Perfect című zenés vígjátékot, mert nemes egyszerűséggel olyan kisugárzása volt, mint a lehető legunalmasabb, legklisésebb csajfilmnek, amit valaha gyártottak. És mivel nem vagyok sem csaj, sem pedig mazochista, gondoltam, jól meg leszek én a Tökéletes hang nélkül is. Aztán csak meggyőztek az interneten fellelhető pozitív vélemények, és néhány hete pótoltam az alkotást. És valóban, egészen pofás élményről van szó, fantáziadús dalbetétekkel, és merész poénokkal. És íme, most itt a második rész, ami egy hangyányival ugyan elmarad az első epizódtól, de még így is kifejezetten ajánlható, szórakoztató darabként marad meg a néző fejében.
Visszatérünk a Barden Egyetemre, ami még mindig a világ egyetlen olyan felsőoktatási intézménye, ahol nem kell se tanulni, se vizsgázni, a hallgatók pedig akkor kapnak diplomát, amikor épp kedvük szottyan élni is a bulizás után. A lényeg még mindig csak az, hogy legyél az egyik menő a cappella énekes csapat tagja, és nyerjétek meg a különböző versenyeket. Így vannak ezzel az előző filmből megismert Bardeni Bellák, akik a kreativitása miatt elismert Beca (Anna Kendrick) vezetésével sorra nyerik a díjakat. Az amerikai elnök születésnapja alkalmából tartott előadásukon azonban szégyent hoznak az egész műfajra Fat Amy (Rebel Wilson) ízléstelen villantásával. Az eset után a csapatot felfüggesztik, így helyettük egy beképzelt német banda indulhat turnéra. A Bellák elhatározzák, hogy méltóságukat azáltal szerzik vissza, hogy első amerikai csapatként megnyerik az a cappella világbajnokságot.
A Pitch Perfect 2 inkább érdekelt Elizabeth Banks nagyjátékfilmes rendezői debütálásaként, mint a 2012-es produkció folytatásaként. Napjaink egyik legalulértékeltebb színésznője talán megunta, hogy nem kapja meg azt az elismert státuszt, ami igenis kijárna neki emlékezetes alakításai miatt, ezért gondolt egy nagyot, és elhatározta, hogy a kamera mögött is szerencsét próbál. A produkció összképe rendezésileg nem nevezhető kirobbanónak, ám a színvonal ettől függetlenül eléggé erős. Banks szórakoztató, érdekes jelenetkoreográfiákat álmodott a kamerák elé, egy-két beállítást kifejezetten bravúrosnak is lehet nevezni. A cselekményvezetés ütemének megkomponálása szintén ügyes, az első rész túlnyújtottságával ellentétben ezúttal a két óra meglepően gyorsan repül tova. Tény azonban az is, hogy akadnak mellényúlások. A dalbetétek gyakorta unalmasak, sajnos kisebbségben vannak az emlékezetes koncepciók és dalválasztások (bár megjegyzendő, hogy ez egy rendkívül erőteljes kisebbség), továbbá az is szembetűnő, hogy Banks kissé gyengélkedik a színészvezetés terén.
A forgatókönyv szempontjából nézve többnyire dicséretet érdemel az alkotás. A cselekmény sokrétűsége kiemelkedő pozitívum. A fővonalat a világbajnokság, illetve az arra való felkészülés képezi, ám eközben figyelhetjük azt is, ahogy Beca megpróbálja a saját útját járni, jövőjét megalapozni, továbbá a csapat új tagjának beilleszkedését is követhetjük, miközben Fat Amy kap egy szerelmi szálat. Utóbbi mondjuk pont teljesen fölösleges és még idegesítő is, de a többivel nincs probléma. A tartalmi töltet kifejezetten tetszetős. A Pitch Perfect 2 egyfelől elmondja, hogy az egyetem után is van élet, és aki a nagy bulizások és gondtalanság közepette erről megfeledkezik, az a későbbiekben bizony könnyen megszívhatja, másfelől pedig kihangsúlyozza, hogy az eredetiség nagyon fontos dolog. A feldolgozások és az újabb unalmas és lélektelen bőrlehúzások közepette egyre nagyobb szükség van az egyedi, eredeti gondolatokra és azok megvalósítására. De persze ennél a filmnél a mondanivalóval szemben előnyt élvez a humorvilág, és ilyen szempontból nézve abszolút nincs probléma a produkcióval. Csípős, merész, kisebbségeknek és többségeknek egyaránt bátran beszólogató poénok teszik tiszteletüket, és ezeken én óriásikat röhögtem. Utóbbi mozzanatok terén mennyiségbeli problémák sincsenek, ám az is biztos, hogy üres, unalmas, és kínos viccelődések is akadnak, a kelleténél nagyobb számban.
Anna Kendrick amilyen jó volt az első részben, annyira erőtlen és unalmas ebben az új filmben, Rebel Wilson pedig sokkal inkább idegesítő, mintsem szórakoztató. A gárda legjobbja az újonc Hailee Steinfeld, aki igazán hiteles, lelkes alakítást nyújt. A legtöbbet röhögni természetesen ezúttal is John Michael Higgins és Elizabeth Banks párosán lehet, hiszen ők ezúttal is parádéznak a cinikus, szemétkedő kommentátorok bőrébe bújva.
A Pitch Perfect 2 nem nevezhető hosszú távon maradandó alkotásnak, de megvannak a maga értékei, és kétórás játékideje alatt kiváló kikapcsolódásként szolgál. Ha tetszett az első rész, ezt is érdemes megnézni! 7/10.
