A beavatott által prezentált, naiv tinilányokra szabott disztópia, és a történet hősei által megélt rendkívül unalmas, illetve semmitmondó kalandok megismerése után nem voltam túlságosan bizakodó a franchise későbbi felvonásaihoz fűződő érzelmeim terén. Mindenesetre azért az egészen jól összerakott előzetesek hatására egy egészen picikét elkezdett érdekelni A lázadó címen futó folytatás, amiből talán még a meglepetés lehetőségét is kinéztem. Jelenleg azonban igyekszek megfeledkezni az összes pozitív előérzetemről, mert ha rájuk gondolok, hihetetlenül ostobának és hiszékenynek érzem magam...

Az első felvonás eseményei után Tris (Shailene Woodley) és társai a barátságosak csoportjánál bujkálnak, ám nem lehet sokáig nyugtuk, hiszen a felpaprikázott Jeanine (Kate Winslet) emberei nagy erőkkel vadásznak az elfajzottakra. A főnökasszonynak szüksége van rájuk, mert csak közülük kerülhet ki az a szerencsés szerencsétlen, aki képes felnyitni a kerítéssel körülvett város alapítói által hátrahagyott dobozt, ami Jeanine szerint a csoportrendszer jogosságát igazoló üzenetet rejt magában. De vajon létezik olyan elfajzott, aki képes az eszköz által felszolgált öt szimuláció mindegyikét teljesíteni? És ha igen, akkor vajon ki lehet az?

Nyilván nem ez itt az igazi kérdés, mert erre nem nehéz kitalálni a választ, főleg ha tudjuk, hogy mennyire klisés forgatókönyvről van szó. Olyan ez a történet, mintha a szerzője látott volna sok jó filmet, illetve olvasott volna sok jó regényt, és saját ötlet híján eme élményeiből megmaradt emlékeit próbálná összegyűjteni, ám tehetség híján még ezt sem képes tisztességgel teljesíteni. Az eredeti regény ismerete nélkül nem tudom megmondani, hogy Veronica Roth írónő-e az igazi kópé, vagy a három forgatókönyvíró cseszte el a sztorit (ami szomorú lehetőség tekintetbe véve, hogy Akiva Goldsman is köztük van), de a végeredmény mindenesetre egészen megható módon pocsék. A lázadó logikai rendszere olyan gyakran szétesik, hogy gyakorlatilag soha nincs is egyben, a karakterek unalmasak, személyiségeik árnyalatlanok és sablonosak, a szövegkönyv klisés és bugyuta marhaságokkal gyilkolja az agysejtjeidet, és mindennek következtében az az egy-kettő hatásosabb momentum teljes mértékben a feledés homályába merül, mire kiérsz a moziteremből.

Neil Burger helyét Robert Schwentke vette át a rendezői székben, és a karmesterről elmondható, hogy nem végez rossz munkát, sőt, úgy tűnik, hogy egészen fekszik neki A lázadó világa, bár az kérdéses, hogy ez jelent-e a számára bármi jót a későbbiekre nézve. Az mindenesetre biztos, hogy a rendező akciófilmként egészen korrekt módon eltudja adni művét, és számos, tisztán a látvány oldaláról megfogott és értelmezett jelenetével időnként még azt is sikerül elfeledtetnie, hogy az első részhez hasonlóan ez a film sem képes sem politikai mondanivalót, sem pedig épkézláb társadalomkritikát közölni, ami azért különösen szomorú, mert érezhetően ez lett volna a film legfőbb célja. Azt hiszem, ezt nevezhetjük méretes kudarcnak. A tartalombeli hiányosságokat látványorgiával próbálja fedni Schwentke és meg kell hagyni, ez egészen sokszor sikerül is neki. Az operatőri munkára sem lehet panaszunk, ahogy a CGI is szemet gyönyörködtető, szóval a néző figyelmének elterelése úgy-ahogy működik. Ám az azért egy kicsit mégiscsak zavaró, hogy a direktor rendszerint öncélú aggresszióval próbálja érettebbé tenni a mű hangvételét.

Shailene Woodley most már beleragadt ebbe a franchise-ba, de remélhetőleg a sztori végeztével hanyatt-homlok menekül majd, ahogy csak bír, és elkezd végre a Csillagainkban a hibához hasonló, normális és igazi filmszerepeket vállalni, mert ez így nagyon nem állapot. Azért még így is meghökkentő, hogy a fiatal színésznő milyen erőteljes játékot képes produkálni pocsék, sablonos karaktere bőrében. Kate Winslet végig olyan fejet vág, mint egy szebb napokat is látott színésznő, akire ma már nem tartanak igényt a jobb filmek háza táján, ezért kénytelen ilyen képtelenségeket bevállalni... őszintén megmondom, én ezen egy kicsit el is szomorodtam a film nézése közben. Naomi Watts is feltűnik, természetesen jól alakít, bár jó lenne ha a jövőben nem akarná ehhez hasonló baromságok fényét emelni a jelenlétével.

Hogy is foglalhatnám össze? A lázadó szar film, de legalább szépen van csomagolva. Ha tetszett A beavatott, ezt is szeretni fogod, ha nem, akkor menekülj. Én a második kategóriába tartozom a menekülést leszámítva. 4,5/10.