Nagyon picit spoileres...
Ha már tegnap fellőttük magunkat az űrbe, akkor maradjunk is ott még egy poszt erejéig. Ezúttal a Holdnál kicsivel távolabbra utazunk, méghozzá Andy Weir vezényletével, aki valóra váltja fajunk régi álmát, és embert juttat a Mars felszínére.
Akit ezután rögtön megpróbál kinyírni a lehető legváltozatosabb módokon...
"Nézd csak meg, mennyi szart öntött a nyakába a Mars, és még mindig él. Ezt is túléli. Nem tudom, hogyan, de túléli. Okos egy szarházi."
Valahol a meg nem határozott, ám nem túl távoli jövőben az emberiség egyik nagy álma valóra válik. Ember jut a Marsra. Mark Watney az Ares 3 elnevezésű űrprogram hatfős legénységének tagja, ő a csapat botanikusa és gépészmérnöke. A megérkezést követő 6. sol-on (a sol a marsi napnak felel meg, ami kicsivel hosszabb, mint a földi 24 óra) a küldetés káoszba fullad, az űrhajósoknak menekülniük kell. Mark-ot baleset éri a zűrzavarban, és eltűnik. Mivel nem ad életjelet magáról, társai halottnak hiszik, és nélküle indulnak haza. Mark azonban életben van. És egyedül van. Kommunikáció és megfelelő mennyiségű élelem nélkül. Hősünknek minden használható ötletére és eszközére szüksége lesz ahhoz, hogy megkísérelje a lehetetlent. Hogy túlélje a Marsot.
Ennek a regénynek a főhős Mark képezi a legnagyobb erősségét. Elképesztő ez a figura, Weir nagyon jól kitalálta, és persze az sem utolsó szempont, hogy a szerző remekül mozgatja hősét a történetben. Mark-ban a kitartása és a küzdőszelleme az, ami igazán megragadja az olvasót. Na meg a cinizmusa. Valószínűleg soha senki nem volt még olyan fokú életveszélyben, mint amilyenben most ő találja magát, azonban nem esik kétségbe, nem zuhan össze, nem adja fel. Soha, semmilyen körülmények között nem adja fel. Sírás és jajveszékelés helyett nekiáll, hogy sűrű bazmegolások és önironikus beszólogatások közepette kitalálja a túlélés kulcsát. Aztán ha az egyik terv befuccsol, kieszel egy újat. És így tovább. Egyre sötétebb a helyzet, de mégsem hajlandó meghunyászkodni a Mars előtt. Mark elképesztő motivációs forrás az olvasó számára. Ő a férfi, aki megkísérel diadalmaskodni egy egész kibaszott bolygó felett. És akárhonnan nézem, ez bizony rendkívül felemelő.
A narráció jelentős részét Mark naplóbejegyzései szolgáltatják, miközben Andy Weir gyakorlatilag belehelyezkedik a Mars szerepébe, és foggal-körömmel azért küzd, hogy kicsinálja ezt a szerencsétlen flótást. Amennyi szart csak el lehet képzelni a realitás talaján, azt mind rá is zúdítja főhősére. Alaposan próbára teszi az ember kitartását, erőbírását, és lelki felkészültségét, a mentális állóképességről már nem is beszélve. Ijesztő a kontraszt, amelynek keretein belül úgy érvényesül a klausztrofóbia érzése, hogy Mark egyedül van egy egész istenverte bolygón. És mégis. A bezártság és a magányosság maró erővel ragad át a főhősről az olvasóra. Tény és való, A marsi nem tökéletes mű. Weir sokszor a kelleténél jóval hosszabban mászik bele a mindenféle tudományos, és szakmai szövegelésbe, néhány epizódot pedig szükségtelenül túlnyújt, utóbbinak pedig sajnos üresjáratok képezik az eredményét. A végkifejlet sem olyan katartikus, mint ahogy azt az olvasó várná, de azért korrekt, és izgalmas, továbbá elmondható, hogy a zárómonológ nagy telitalálat, szép ívet ad a sztori végének.
Nem nagy spoiler, de azért van akkora csavar, hogy az írás elején jelezzem. Nem Mark az egyetlen szereplő a könyvben. Idővel a NASA munkatársai is megkapják a maguk szálát. Ők azok, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy a csodával határos módon megmentsék Mark-ot. A bürokrácia konfliktusai megjelennek időnként, de még így is lenyűgöző az összefogás, amit a Föld tanúsít Mark megmentésének érdekében. Egyetlen ember megmentésének érdekében. És persze az Ares 3 legénysége is színre lép, az ő történetük szempontjából igazán fontos a lélektani mélység, hiszen meg kell birkózniuk a tudattal, hogy egy életben maradt társukat hagyták hátra.
Színvonalas, élvezetes regény A marsi, bár lehetne sallangmentesebb. Összességében egészen nagyszerű olvasmány, többször is elővehető science fiction, amelyben Andy Weir minden kaland, életveszély, irónia, és dráma mögött igazából végig egyetlen fontos dologról beszél. Erről a szerencsétlen, lúzer, de a szükség esetén mégis kurvára erős emberi fajról. 8/10.
