Spoileres!
Egy anya mindennél jobban szereti gyermekét, és hajlandó őt bármi áron megvédeni. De mi van akkor, hogyha a gyermek teremtette öröm nem képes beteljesülni, mert sötét árnyék vetül rá? Valami megmagyarázhatatlannak tűnő, borzalmas, rontó hatalom, ami a halálát akarja mindennek, ami szép és jó. Az otthonnak a béke, a szeretet, és a biztonság érzését kellene sugároznia, ám mostantól a béke háború, a szeretet gyűlölet, a biztonság pedig vérszomjas fenyegetés lesz.
Mert Mister Babadook megérkezett.
Amelia (Essie Davis) egyedül neveli kisfiát, a hiperaktív, és jóformán teljesen kezelhetetlen Samuelt (Noah Wiseman). A kisfiú agresszívan viselkedik, fegyvereket készít, és természetellenes módon retteg az ágya alá és a ruhásszekrényébe képzelt szörnyektől. Egyik este Samuel különös módon ismeretlen könyvre lel a házban való kutakodása során. A kötet címe egyben a főhős, Mister Babadook neve. A kezdetben mesekönyvnek tűnő kötetről kiderül, hogy ijesztő rémtörténetet rejt magában, ami alaposan felzaklatja Samuelt. Ezzel vége is lehetne a megpróbáltatások sorozatának, ám hamarosan hátborzongató folyamat veszi kezdetét, és Amelia eddig sem túl nyugodt élete lassacskán teljesen a feje tetejére áll. Úgy tűnik, Mister Babadook nem csupán a rejtélyes könyv lapjain létezik. De mégis kicsoda ő?
Íme a film fő kérdése. Kicsoda Babadook? Ezen jár, rugózik az agyunk, miközben nézzük a produkciót, és mire eljutunk a fináléig, jó pár teóriát felállítunk, amelyek annak ellenére megmaradnak hiteles tartalomnak, hogy a végső megoldás tulajdonképpen rájuk cáfol. Kezdetben a The Babadook leginkább korunk kezelhetetlen gyermekgenerációinak kielemzéseként hat, és ekkor, a játékidő elején járva a rejtélyes rém leginkább a nem elég erős szülői kontroll alatt elromló fiatal jellemben lakozó, egyre erősödő démonként manifesztálódik. Tetszik az üzenet, ám a későbbiekben mégsem erről lesz szó. A forgatókönyv lenyűgöző karakteralakításai során átértékelődik a mű tartalmi rétege. Kezdetben Samuel az, aki a frászt hozza ránk, tőle félünk inkább, ám ahogy halad előre a történet, úgy válik Amelia a rettegés forrásává. A mű egy hosszabb szakaszán Mister Babadook az eluralkodó depresszió metaforájaként érvényesül, majd később ez átcsap eszelős őrületbe, és a nézőt száz százalékban fogva tartó fináléban már hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a kalapos-köpenyes rémalak minden, ami rossz. Ő a fájó múlt, és a sötét jövő, a jó emberben rejlő gonoszság, és a kegyetlen világban lakozó állatias kegyetlenség. Aztán végre lehull a lepel, Jennifer Kent író-rendező megkönyörül rajtunk, és felfedi Babadook igaz valóját. Ő a pillanat, amikor minden elromlott, az esemény, ami árnyékot vet a szereplők életére, az emlék, amivel Ameliának végre-valahára meg kell tanulnia együtt élni. És hihetetlen, de végül sikerül egy cseppet sem erőltetett, sőt, kifejezetten jóleső, és az összképbe tökéletesen passzoló, pozitív kisugárzású befejezést összerakni, amelyben az anyai szeretet hatalma és a továbblépés fontossága egyaránt meghatározó szerephez jut.
Jennifer Kent számára ez a produkció jelenti a nagyjátékfilmes bemutatkozást, és hát, kérem, soha ennél gyengébb debütálást! A hölgy nemcsak a forgatókönyv, hanem a rendezés terén is csillagos ötösre vizsgázik. Kent kezdetben horrorisztikus eszközökkel megtámogatott, mély drámát prezentál, ami fokozatosan átcsap őrült tempóban zakatoló terrororgiává, hogy végül az év legeslegjobb horrorfilmjeként lépjen le, és adja át helyét a stáblistának. A játékidő első felében a nyomasztó alaphangulat, és a nyugtalansággal vegyített paranoid érzés uralja a képernyőt, majd érkezik a zsigeri rettegés, a valódi félelem, ami ellen képtelen vagy védekezni. Jennifer Kent elsőosztályú rémálomjeleneteket komponál és olyan brutálisan bátor módon zaklatja fel az egész lényedet, hogy azon legszívesebben felháborodnál, de mivel érzed, hogy ez az egész mocskosul zseniális, inkább csak megemeled a kalapod, és elkussolsz. Hagyod, hogy az élmény átjárjon. Az élmény, ami a stábban dolgozó kiváló szakemberek által válik teljessé. Radek Ladczuk operatőr elsőosztályú kameramunkával teszi áthatóvá és maximálisan félelmetessé a képsorokat, stílusa különösen a hátborzongató fináléban érvényesül. Simon Njoo precíz vágói munkája elsősorban arra szolgál, hogy fokozza a néző nyugtalanságérzetét, és miközben ez tökéletesen sikerül, még Jed Kurzel is hozzáteszi a magáét az összképhez minimalista jellegű, ám a produkcióhoz tökéletesen alkalmazkodó filmzenéjével.
Essie Davis vérfagyasztóan zseniális a női főszerepben. A színésznő félelmetes hitelességgel mutatja be Amelia a villogó tévéképernyő nyugtalanító fényében lefolyó, fokozatos összeomlását, és Babadook elleni kegyetlen harcát. Noah Wiseman szintén kiváló. A srác a valaha általam látott egyik legfantasztikusabb gyerekszínészi produktumot nyújtja, egyszerűen hátborzongató. És ahogy a két főszereplő együttműködik az író-rendező hölgy által rájuk szabadított, mesterien megkomponált, őrült módon gonosz káoszban, az tényleg maga a fenomenális zsenialitás!
A The Babadook számomra a legjobb horrorfilm, amit a Fűrész óta készítettek! Egyszerűen letaglózott ez az ausztrál mestermű. Kötelező néznivaló, és nem csak a horrorrajongók számára! 10/10.
