Az otthon sérthetetlensége kellemes illúzió, ami gyakorlatilag nem áll többől, mint bősz reménykedésből. Őszintén reméljük, hogy az éjszaka folyamán nem fognak betörni hozzánk, nem ejtenek túszul, nem gyilkolnak meg, és így sorolhatnánk tovább az általános, elnyomott félelmeket. Ha imáink nem találnak meghallgatásra, és mégis beüt a baj, megoldásoknak csupán szűk készlete áll rendelkezésünkre. Az egyik, és egyben legkézenfekvőbb ilyen a pánikolás, bár, hogy ez mennyire minősül megoldásnak, arról lehetne vitatkozni.
Az mindenesetre biztos, hogy igencsak praktikus, ha külön szobával készülünk az előbbi tevékenységre.
Meg (Jodie Foster) férjétől frissen elvált anya, aki lányával (Kristen Stewart) új otthon után néz. Apu fizeti a kérót, szóval nem kell spórolni. A választás végül egy olyan kétemeletes lakásra esik, ami azontúl, hogy olyan hátborzongató, hogy bármelyik épeszű ember rögvest menekülne belőle, még különböző extrákat is rejt magában. Van például egy lift, és egy rendkívül modern pánikszoba is.
Már rögtön az első éjjel betörnek. Megéknek időben sikerül bemenekülniük a pánikszobába, ám ahogy az hamarosan kiderül, a három idegen férfi valami olyasmiért jött, ami szintén abban a helyiségben van.
David Fincher rendező már az első jelenetekkel eléri, hogy a néző fogát csikorgatva könyörögjön a főhősnőnek, hogy fogja a lányát, és húzzon már a francba ebből a vérfagyasztó, rideg kisugárzású, halotti módon üres épületből. De persze, mint úgy általában a horror/thriller főszereplők, úgy Meg is magasról kakál a tanácsunkra, és ennek jól meg is issza a levét. David Koepp forgatókönyve ugyanis igazán pofásra sikeredett. Mondjuk az tudvalevő, hogy egyhelyszínes filmre általában tényleg csak az vállalkozik, akinek elég ötlet van a tarsolyában a mű játékidejének kitöltéséhez. Koepp írt már sok mindent. Az úriember nem áll mindig a helyzet magaslatán, de a Pánikszobát azért szépen összerakta. Igaz, hogy a betörők motivációja eléggé faék egyszerűségű, a mű ezen vonulatát az író megbolondíthatta volna valami jófajta filmvégi csavarral. Na, de mindegy, a lényeg a cselekményvezetés, ami igazán változatosra sikeredett. Az alapszituáció természetesen rendkívül ütős, hiszen már abból a helyzetből rengeteg feszültség burjánzik, hogy a főszereplőt és kislányát mindössze egyetlen fal választja el a támadóktól. Oké, hogy az a fal acélból van, na de azért mégis. Továbbá a karakterek is jól sikerültek. Meg figurája hál' Istennek nem a hisztis, pánikoló áldozat-vonulatot képviseli. A főhősnő higgadt, intelligens módon kezeli a helyzetet, és persze, fűti a felelősség is, hiszen gyermekét minden áron meg kell védenie. A betörők sablonalakok, de jól működnek. Burnham (Forest Whitaker) az amúgy rendes ember, akit szorult anyagi helyzete sodor a bűn karmaiba. Junior (Jared Leto) az akció béna megszervezője, aki miatt tulajdonképpen kirobban a bonyodalom. És természetesen szükség van egy ügyeletes pszichopatára is, aki Raoul (Dwight Yoakam) személyében érkezik.
Fincher jól működik a rendezői poszton, igaz, most rákérdezhetnénk, hogy miért, mikor nem? A direktor remek ötletei, kiváló beállításai elsősorban a pazar operatőri munkának köszönhetően kelnek életre teljes pompájukban. A pásztázó kameramunka, és az ügyes vizuális megoldások, mind-mind elősegítik az élmény teljessé fokozódását. És ugye a feszültség. Mert ha valamit, akkor azt Fincher nagyon, de nagyon jól adagolja a Pánikszobában. Tombolnak az indulatok, tetőfokára hág az izgalom, a vérgőzös fináléban pedig kegyetlenség, és agresszió alkot bűnös élvezetként tökéletesen funkcionáló koktélt. Számomra a mobiltelefonért kiszaladós képsor volt a mű csúcspontja. Kiválóan működik benne a lassítás, az izgalom pedig majd megfojtja a nézőt.
Jodie Foster szépen helytáll a főszerepben. Nem mondanám, hogy különösebben kiemelkedő, ellenben maximálisan korrekt játékot produkál a színésznő. Kristen Stewart tulajdonképpen nem rossz, és Forest Whitaker is egész jó, annak ellenére, hogy nem áll neki túl jól ez a szerep. A prímet egyértelműen Jared Leto viszi, aki szenzációsan hiteles a kissé idióta Junior szerepében.
Összességében nézve a Pánikszoba erős thriller, jó adag feszültséggel, de azért egy ütős filmvégi csattanóval lehetett volna még fokozni a filmélményt. 8/10.
