Miután szégyenszemre csak négy évvel bemutatása után néztem meg először az Így neveld a sárkányodat című mesterművet, nem volt kérdés a számomra, hogy az idén kijött második részt is minél előbb megtekintetté kell nyilvánítanom. Reménykedtem benne, hogy az új film is nagyszerű élmény lesz.

Reményeim ennél szebben nem is igazolódhattak volna be.

Hibbant-sziget lakossága végre felhőtlen békességben, és nagyszerű boldogságban él. Hablaty és sárkánya, Fogatlan formabontása után a vikingek és a szárnyas fenevadak tökéletes harmóniában élnek egymás mellett, minden embernek megvan a maga sárkánya. Öt év telt el az első rész óta, Hablaty felnőtt, és Fogatlan hátán újabb és újabb, eddig ismeretlen területeket fedez fel. Egyik nap veszélyes vidékre tévednek, és belefutnak a sárkányokat szolgáiként kezelő hadúr, Drákó embereibe. Vért és verítéket követelő konfliktus veszi kezdetét, amelybe belekeveredik egy eddig ismeretlen szereplő is. Valaki a főhős múltjából...

Hitetlenkedtem, miközben néztem. Komolyan mondom, el se tudtam hinni, hogy ez a film tényleg ennyire nagyszerű! Elsősorban annak örültem, hogy az alkotók nem próbálták meg az első részt újrázni, ehelyett inkább új babérokra törtek. És ez olyan jól sikerült, hogy a végeredmény egy animált köntösbe öltöztetett, fantasy-alapokon nyugvó, lehengerlően erőteljes dráma lett, ami csak néha enged meg magának óvatos viccelődést, és ez olyannyira jól áll neki, hogy azt nem lehet eléggé kihangsúlyozni. A karakterek idősebbek lettek, Hablaty már húszéves, ennek megfelelően a történet is sokkal, de sokkal komolyabb. És ez a komolyság rendkívül hitelesen, mély tartalommal, és erőteljes érzelmekkel manőverezve betonozza be a produkciót filmszerető szívünk legmélyére. Az apa-fiú kapcsolat mellékzöngén jelenik meg, és ilyen minőségében ad tökéletes plusztöltetet a filmnek, miközben dominál Hablaty és Fogatlan kapcsolata. Megelevenedik a hűség, a barátság, az egymásért való feltétlen kitartás. És persze, ott van a gonosz oldal is, amiről szintén érdemes írni, hiszen Drákó figurájában a félelem ereje testesül meg. A rettegés, ami bestialitássá változik, és az árnyak közé taszítja rabszolgáját. Nagyszerű gonosz figura!

Dean DeBlois rendező nagyon ott van! Esküszöm, ezt az embert Oscar-jelöléssel kéne jutalmazni azért, amit ebben a remekműben alkot. A direktor jelenetei a végletekig kiforrottak, kreatívak, részletgazdagok. A képsorok sodró lendülettel, és hatásos atmoszférával operálnak. A grandiózus csatajelenet A gyűrűk ura összecsapásait idézi, a soksárkányos képek lehengerlőek, a fináléban pedig Fogatlant parádéztatja a rendező. Az animáció már-már fájóan gyönyörű. Fogatlan ismételten a cukiság, és a veszélyesség határmezsgyéjén mozog. Ez a kontraszt a sárkány remekül megszerkesztett "arcjátékának" köszönhetően érvényesül teljes hitelességben. A karakterek idősebbé varázsolása tökéletesen sikerült, a számtalan fajtából való sárkányok pedig egytől egyig csodálatosan néznek ki. A harcjelenetek elképesztően dinamikusak, erőteljességük letaglózza a nézőt, miközben a példátlanul élénk színvilág szabályosan életre kelt minden egyes képkockát. Mindemellett a filmzene is remek, ráadásul még egy nagyszerű dalbetét is érkezik, ami miatt eredeti nyelven is érdemes megnézni a produkciót.

Hát, mit mondhatnék még! Azt hiszem, nincs szükség az Így neveld a sárkányodat 2. további ajnározására, hiszen mindent leírtam. Mindent, ami tökéletes ebben a filmben. Mert ebben a filmben minden tökéletes. Úristen, de jó! 10/10.