Wes Craven neve nyilvánvalóan minden filmrajongó számára ismerős, a horrorfanoknak pedig egyenesen kötelező tudniuk, hogy kiről is van szó. Az úriember ugyanis olyan meghatározó alkotásokat tett le az asztalra, mint Az utolsó ház balra, a Rémálom az Elm utcában, és a Sikoly-széria. Egy ideje már nincsen reflektorfényben az úriember, évek óta nem rendezett semmit. Azonban akár egyetértetek, akár nem, én úgy gondolom, hogy csinált ő minőségi mozgóképet az ezredforduló után is. Ezidáig utolsó alkotása, a Sikoly 4 szerintem a széria legjobbja, de ha még néhány évet visszautazunk az időben, akkor is találunk említésre méltó darabot. Itt van ugyanis 2005-ből az Éjszakai járat!

Lisa (Rachel McAdams) Texasból indulna haza, Miamiba, ám a reptéren kiderül, hogy a járata csúszik. Várakozás közben megismerkedik egy rokonszenves fiatalemberrel, Jack Rippnerrel (Cillian Murphy), akinek ugyanarra a járatra van jegye, mint a nőnek. A rövid, és esetlen ismerkedés után végre felszállhatnak a gépükre. A fedélzeten kiderül, hogy egymás mellé szólnak a jegyeik. Ezen jót mosolyognak, majd egyik pillanatról a másikra a helyzet nem várt (dehogynem várt) fordulatot vesz, ugyanis kiderül, hogy Jack rosszban sántikál. A férfi gyakorlatilag túszul ejti Lisát, és olyasmire akarja kényszeríteni, amit a nő nem akar megtenni. Ám ekkor kiderül, hogy Lisa apjának háza előtt már ott ül valaki egy autóban, töltött pisztollyal, így a nőnek döntenie kell: Hagyja meghalni az apját, vagy segédkezik egy merénylet kivitelezésében.

A játékidő mindössze 80 percet ölel fel, és ez a meglepően rövid hossz tökéletesen van belőve, ugyanis az alapjaiban véve egyszerű sztori elmeséléséhez nincs szükség több időre, sőt, a bevezetés még így is túl van nyújtva egy kicsit. Én mindig is odavoltam a hasonló felépítésű, pörgős thrillerekért. Az Éjszakai járat alapkonfliktusa gondoskodik róla, hogy a néző minden figyelmét a filmnek szentelje. Lisa szörnyű dilemma áldozatává válik. Akárhogy dönt, valaki meghal, és ez kezdetben teljesen összeroncsolja a főhősnő lelki világát. Ám amikor már teljesen padlón van, rájön, hogy van egy harmadik megoldás. És itt jön képbe igazán Lisa karaktere, ami valami kegyetlenül jól lett megírva. A főhősnőben zajló folyamatokat tökéletesen adja át a szkript, majd pont a karakter múltját elmesélve, és kihasználva prezentál egy elképesztően fasza fordulatot, ami után lenyűgözően ütős finálé veszi kezdetét. Végső soron nem nyújt semmi extrát ez a történet, nem meghatározó, nem újító, nem korszakalkotó. Egyszerűen csak arról van szó, hogy Carl Ellsworth forgatókönyvíró annyit vállalt, amennyit el is bírt vinni a hátán, és így összehozott egy elképesztően szórakoztató cselekményt. Agykikapcsoló, pörgős szórakozásnak gyakorlatilag tökéletes.

Persze, könnyen lehet, hogy Wes Craven nélkül nem lenne olyan király az összkép. A rendező ugyanis már a dinamikusan megszerkesztett főcímmel nyilvánvalóvá teszi, hogy ebben a filmben nem lesz megállás. Aztán egy kicsit meghazudtolja magát, mert a bevezető képsorokkal elég sokat időzik, de miután Jack álcája lehullik, és kezdetét veszi a főcselekmény, Craven kegyetlenül bepörög. Nincs egyetlen fölösleges képkocka sem, a rendező elképesztően gyors, magával ragadó ütemben, de még véletlenül sem összecsapottan meséli el a sztorit, miközben betegre tömi filmjét feszültséggel, és eszelős izgalommal. A filmzene önmagában hallgatva valószínűleg eléggé unalmas, azonban a cselekmény sodrában kegyetlenül erős hangulatfokozó hatással bír.

Ez volt Rachel McAdams egyik legelső főszerepe, de már itt sem kellett félteni a színésznőt, hiszen tökéletesen azonosul meglepően jól megírt, lenyűgöző részletességgel kidolgozott karakterével, és kiváló, magával ragadó játékot produkál. Cillian Murphy, kolléganőjéhez hasonlóan, mindig remek alakítást prezentál, így természetesen itt is pazarul hozza a figurát.

Elmondom, mikor kell megnézni az Éjszakai járatot. Akkor, amikor nem akarsz az élet nagy dolgain gondolkodni, és nem akarsz valamilyen pusztítóan fajsúlyos filmélmény részese lenni. Amikor csak 80 percnyi agykikapcsoló szórakozásra vágysz. Akkor, amikor azt akarod, hogy egy egyszerű, ámde tökéletesen tálalt, remekül megrendezett, pörgős, és feszült thriller ragadjon magával, amelynek főszerepében egy rendkívül intelligensen megírt női karakter kel életre Rachel McAdams kiváló alakításában. 9/10.