Kérte: doggfather

Sose voltam ellene a folytatásoknak, sőt, semmilyen más szempont alapján nem szoktam előítéletes lenni a filmekkel kapcsolatban. Legalábbis igyekszem a legszigorúbban tartani magam ehhez a habitushoz. Persze, egy folytatás elkészülésének egyik fontos oka nyilván az, hogy a korábbi rész(ek) kedvelői minden bizonnyal jegyet fognak váltani a produkcióra, de ha egyszer jó a film, akkor még jó, hogy nem bánjuk meg, hogy fizettünk érte. Persze, az is előfordul, hogy a produkció alulteljesíti az elvárásokat, és ilyenkor vagy köszönetet mondunk, amiért annak idején volt eszünk, és nem mentünk moziba az adott mozgóképért, vagy újra és újra csóváljuk a fejünket, és azt gondoljuk: Bár ültünk volna be valami másra! Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy a király The Boondock Saints folytatása, az All Saints Day bemutatásra került-e a magyar mozikban, de ha igen, akkor én őszintén köszönetet mondok a gondviselésnek, amiért kihagyhattam a nagy vásznas megtekintést, mert ez a film tényleg nem ér egy fityinget sem.

Bostonban kinyírnak egy papot, és a gyilkosságot úgy állítják be, mintha az évekkel ezelőtt felszívódott, rejtélyes szentek követték volna el, akik annak idején tisztogató hadjáratot tartottak a helyi alvilágban. Connor (Sean Patrick Flanery) és Murphy (Norman Reedus) apjukkal (Billy Connolly) élnek Írországban, elzárkózva a világtól, békességben. Ám amikor hírét veszik annak, hogy valaki kivégzett egy papot, aki ráadásul köztudottan jó ember volt, egy másodperc alatt elsül az agyuk, és legalább olyan gyorsan borotválkoznak meg, mint ahogy összerakják fegyvereiket, hogy aztán Bostonba visszatérve ismét lecsapolják a rossz vért.

Ez az egyik legrosszabb folytatás, amit valaha láttam. Oké, én sejtettem, hogy nem lesz olyan jó, mint az első rész, de azt nem gondoltam volna, hogy a filmvilágban csak a The Boondock Saints-filmekkel jeleskedő Troy Duffy képes tíz évvel később úgy nekiállni a folytatásnak, hogy gyakorlatilag semmi új ötlete nincsen. Az All Saints Day igazából nem több, mint az első rész botrányosan gyenge újraforgatása. Duffy nagyon eltalálta a stílust, a hangulatot, a dinamikát az előző filmben, és ezúttal próbálja pontosan ugyanúgy megteremteni ugyanazt a légkört, de a puska visszafelé sül el, és a valaha látott egyik legkínosabb önismétlés lesz a végeredmény. Ráadásul ezúttal a cselekményvezetés sincsen annyira egyben, a történet szétesik, és az így kialakuló felfordulást meglehetősen nehezünkre esik átlátni. Erőltetett, kínos katyvasz lett ez a film. A múltbeli szál súlytalan, a Smecker ügynök női verziójaként funkcionáló Eunice Bloom pedig elképesztően irritáló. Egyedül a kétszer megszólaló Rocco monológjai érnek valamit a forgatókönyvben. Azok tényleg ütősek.

A stílus tényleg a leggyengébb majmolások kategóriájába tartozik. Alig vannak élvezetes zenei aláfestések, az akciójelenetek unalmasak, és a vallásos háttér is teljes mértékben súlytalan. Az első részből egyedül Dafoe "kertvárosi tetthelyvizsgálata" több filmművészetet hordoz magában, mint az All Saints Day teljes játékideje. A végén még valamifajta folytatás lehetősége is felmerül, de attól óvjon meg a Jóisten.

A színészi játékok unalmasak, nincs bennük semmi fantázia. Sean Patrick Flanery és Norman Reedus korrekt módon végigtalpalják a játékidőt, de őszintén szólva az is csoda, hogy ők maguk nem alszanak bele jellegtelen alakításukba. Billy Connolly gyakorlatilag egyetlen arckifejezéssel játssza végig az egész filmet, a Willem Dafoe helyére érkező Julie Benz pedig olyan mértékekig szar, pocsék, idegesítő produktumot nyújt, amire igazából megfelelő szavak sincsenek. Mert nem  megfelelő sem a szar, sem a pocsék, sem az idegesítő, de talán ezekkel a jelzőkkel lehet a legjobban kifejezni azt a förtelmet (na, ez is jó), amit a színésznő művel.

Hát ez valóban egy pocsék folytatás. Itt-ott megvillan ugyan, de összességében csak az első rész harmatgyenge újrázását, vagy inkább meggyalázását tudja produkálni. Ne nézzétek meg, mert tök fölösleges pazarolni rá az időt! 4/10. Inkább lökjétek be megint az első felvonást!