A trilógia befejeztével Gore Verbinski elhagyta a rendezői széket, és Orlando Bloomot sem szerződtették az újabb kalandra, ahogy Keira Knightley is kimaradt. Azonban történjék bármi, a kapitány egészen az utolsó pillanatig marad a hajón, ennek megfelelően Johnny Depp ismét felöltötte Jack Sparrow gúnyáját, hogy ezúttal Rob Marshall vezénylete alatt hajózzon, Penélope Cruzzal az oldalán.
Jack Sparrow (Depp) éppen Londonban keveri a bajt, amikor összefut egyik régi ismerősével, Angelicával (Penélope Cruz), akivel nem éppen barátságban váltak el annak idején. A találkozás után nem sokkal Jacket elkábítják, ébredéskor pedig kénytelen tudomásul venni, hogy a rettegett Feketeszakáll (Ian McShane) hajóján, az Anna Királynő Bosszúján tartózkodik, ahol Angelica az elsőtiszt. Sparrow így kénytelen-kelletlen rászánja magát, hogy a kellemetlen útitársakkal közösen keresse meg a Fiatalság Forrását. Ám mindeközben az újabban a Korona szolgálatában álló Barbossa kapitányt (Geoffrey Rush) is hasonló célok vezérlik, ráadásul még a spanyolok is beszállnak a buliba.
Egyszerű kis történettel van dolgunk, elmarad a korábbi két epizód monumentális hozzáállása. Az írók ezúttal nem vállalnak sokat, de azt a nem sokat abszolút csont nélkül hozzák. Jól kigondolt, a részletekkel ügyesen mahináló, könnyed kalandtörténetről van szó. Jól működik az alapötlet, szórakoztatóan érvényesül a Fiatalság Forrása körüli bonyodalom és a halálos szirének által szolgáltatott plusz adalék keveredése. A laza sztorit könnyed humorvilág egészíti ki, és nekem az a kis mellékszál is tetszett a csuhással meg a szirénnel. A karakterek azonban nem túl jók, hiszen Feketeszakáll figurája üres, semmilyen, Angelica pedig nem több egy magáról túlságosan sokat képzelő, de amúgy rendkívül unalmas nőszemélynél. Persze, a minden bonyodalom kellős közepén szerencsétlenkedő Jackkel továbbra sincs semmi baj, ismételten magával ragadja a nézőt a lökött kapitány könnyedsége, és leleményessége, ráadásul Sparrow karakterének kifejezetten jót tesz a szándékosan esetlen szerelmi szál. Barbossa viszont ezúttal nincs a toppon, túlságosan erőltetett a figura jelenléte.
Gore Verbinski hiánya nagyon érződik, Rob Marshallnak közel sem megy olyan jól a kalózkalandok megkomponálása, mint nagy elődjének. A direktor teljesítménye azért korrekt, nem akarom én ok nélkül szidni, egyszerűen csak hiányzik belőle az a fajta lelkesedés, és az a tomboló energia, ami jelen volt Verbinski munkájában. Hiányoznak a kreatív beállítások, és a nézőt berántó akciójelenetek. Persze, azért akad kivétel, például az első szirénes jelenet, ami elképesztően ütősre sikeredett.
Tökmindegy, hogy ki a rendező, Johnny Depp mindig, minden körülmények között remekel, hogyha Jack Sparrow kapitányról van szó, ezúttal is elképesztően hiteles a főhős szerepében. Penélope Cruz egészen korrekt, Ian McShane azonban fájóan jellegtelen teljesítményt produkál. Geoffrey Rush nem túl jó, ami különösen rosszul érintett, hiszen az ausztrál színész a széria korábbi epizódjainak egyik legkiemelkedőbb szereplője volt.
A fényképezés szép, ahogy a jelmez- és díszlettervezői munkára sem lehet panasz. A Fiatalság Forrását magában rejtő, eldugott barlang nagyon szép, és az Anna Királynő Bosszúja is gyönyörű. A vizuális effektek jók, ám ezúttal az alkotóknak nincs annyi lehetőségük használni őket, mint a korábbi filmekben. Nagy pozitívum azonban, hogy a remek filmzenét végre sikerül ugyanolyan jól alkalmazni a produkció közben, mint A Fekete Gyöngy átkában.
Az Ismeretlen vizeken könnyed, szórakoztató kalandfilm, ami az elérni kívánt, nagyra törőnek éppenséggel nem nevezhető célokat lazán kipipálja, ennek megfelelően 130 percnyi remek kikapcsolódást nyújt. 7/10.
