Kemény a színészélet. Főleg akkor, hogyha az ember nem befutott világsztár, aki egyetlen mosollyal annyi pénzt keres, amennyit sokan mások többéves kemény munkával tudnak csak összegyűjteni. Hiszen amikor forró az ember lába alatt a talaj, akkor érzi igazán a szakma súlyát. Amikor meghallgatásról meghallgatásra jár, de mindenhonnan elküldik, és tudja, hogyha a következő lehetőséget nem sikerül abszolválnia, akkor a hétvégén talán nem jut kaja az asztalra. Ilyenkor jönnek a mellékállások, a megaláztatások, hiszen egy színésznek, egy művészléleknek nincs is nagyobb csapás annál, mintha a színpad és a mozi helyett például egy étteremben kell helytállnia. Mondjuk az is igaz, hogy kevesen tennék meg azt karrierjük érdekében, amire Michael Dorsey vállalkozik Sydney Pollack filmjében.

Michael (Dustin Hoffman) rendkívül tehetséges színész, ugyanakkor elképesztően problémás ember. Hiába érti nagyon a mesterség lényegét, senki sem hajlandó együtt dolgozni vele, mert állandó kötözködései miatt csúsznak a próbák, a forgatások, ezért a rendezők inkább beérik az alacsonyabb színvonalú, de szófogadóbb művészekkel. Azonban Michaelnek pénzre van szüksége, így valami egészen elképesztőre vállalkozik. Elmegy egy kórházsorozat szereplőválogatására. Ez eddig még nem is tűnik olyan vészesnek, azonban a meghirdetett állás nem más, mint a kórház új főnővérének szerepe. És a főnővér ugye nő...

A férfi valamilyen fontos cél érdekében nőnek öltözik. Láthattunk már néhány ilyen jellegű filmet, ám mind közül talán Pollack rendezése a legfontosabb. Fontos, ugyanis a forgatókönyvírók nem elégedtek meg néhány ütős, ám belül üres poénnal és agyonhajszolt altesti humorral, sőt, ezeket jóformán teljesen kihagyták a szkriptből. Helyette jól átgondolt, kifejezetten érdekfeszítő cselekményvezetést komponáltak, amit jól megírt karakterekkel, és intelligens, jóleső humorral töltöttek fel. Kedves, magával ragadó komédia az Aranyoskám, amin sokat lehet nevetni, és habár nem lehet úgy hahotázni közben, mint mondjuk a Mrs. Doubtfire esetében, kétségtelen, hogy Dustin Hoffman nővé változása sokkal fontosabb mérföldkő a vígjáték-történelemben, mint Robin Williams szórakoztató bohóckodása.

Fontos vígjáték, hiszen a tulajdonképpen egyszerű történetbe, és a jóízű poénvilágba nem kevés üzenet is vegyül. A film sokat foglalkozik a női és férfi szerepek lényegének mibenlétével, és azzal a kérdéssel, hogy mennyire szabad a két nem képviselőinek hasonulniuk egymáshoz. Mennyire lehet egy férfi nőies, és mennyire lehet egy nő férfias? Az Aranyoskám végső, és leginkább kiemelendő mondanivalója nem más, mint az, hogy mindkét nemnek megvannak a maga értékei, és a férfiaknak igenis meg kell érteniük a nők lényegét, a nőknek pedig fel kell fogniuk az erősebbik nem képviselői által létfontosságúnak tartott férfiasságérzet jelentőségét.

Sydney Pollack egyszerűen rendezi meg a filmet, őszintén szólva nem értem, hogy miért jelölték Oscarra. Persze, ez utóbbi vélemény nem azt jelenti, hogy szerintem rossz lenne a direktori munka, sőt, a széria forgatását bemutató képsorok egészen ügyesek. Nyilván nem lehet könnyű filmkészítést rögzíteni egy forgatáson, nagy lehet a kavarodás. Továbbá fontos megemlíteni, hogy Pollack színészvezetése is dicséretes, hiszen egészen erőteljes hangulatot képes gerjeszteni a gárda tagjainak közreműködésével, különösen azokban a jelenetekben, amelyekben csak kettő karakter szerepel. És persze, jó a rendezői munka, de Pollack, összességében nézve, nem produkál semmi kiemelkedőt.

Dustin Hoffman viszont kiemelkedő játékot nyújt. A színész lehengerlő Michaelként, hiszen pazarul adja át a férfiban dúló feszültséget, ugyanakkor egészen lenyűgöző Dorothyként is, mert valóban nővé vedlik, és jóformán rá sem lehet ismerni, és nemcsak az amúgy pazar smink miatt, hanem azért is, mert Hoffman részletgazdagon, és energiával telve prezentálja a figurát. Amikor Dorothyt kell életre keltenie, tényleg nő lesz belőle, mi pedig hiszünk neki. Jessica Lange Oscart kapott az Aranyoskámban nyújtott alakításáért, amit én nem igazán tudok hova tenni, de az mindenesetre tény és való, hogy a színésznő a játékidő teljes egésze alatt maradéktalanul hiteles produktumot nyújt. Pollack magára osztott egy egészen szórakoztató karaktert, és persze nem feledkezhetünk meg Bill Murrayről sem, aki Jeff, a depressziós művészlélek szerepében olyan remek teljesítményt produkál, ami miatt ő lett a kedvencem a gárda tagjai közül.

Az Aranyoskám megkerülhetetlen komédia, műfaján belül rendkívül fontos alkotás. Hangulatos, magával ragadó, humoros, és még üzenete is van. Dustin Hoffman pedig brillírozik. 8/10.