Kérték: Rozmár Úr és Édesapja
Chris Columbus '93-as rendezése igazán igényes és szórakoztató családi vígjáték, egy örökzöld komikussal a főszerepben. Persze, tény, ami tény, a műfajjal járó, mondhatni kötelező gyengeségeket a Mrs. Doubtfire sem nélkülözi, de jó poénjaival, leleményes történetével, és Robin Williams pazar játékával megfelelően sikerül ellensúlyoznia a negatívumokat.
Daniel ( Williams ) szinkronszínész, profi hangutánzó, és egyben szerető családapa. Viszont egyvalamire nem képes: Komolyan viselkedni. Mindenből viccet csinál, lehetetlen vele rendesen beszélni. Ebből lesz elege a feleségének, Mirandának ( Sally Field ), és dönt a válás mellett. A bíróság pofátlanul mindössze heti néhány óra láthatási jogot engedélyez a férjnek, aki így radikális módszerekhez folyamodik. A Miranda által frissen feladott házvezetőnői hirdetésre ő jelentkezik, mint Euphegenia Tűzvolte, a hatvanéves, komoly szakmabeli tapasztalatokkal rendelkező, kedves asszony. Miranda az első telefonbeszélgetés után családlátogatóba hívja Daniel alteregóját. A fellelkesült férj sminkmester testvéréhez fordul segítségért, aki hipp-hopp nagymamát varázsol Williams karakteréből. Innen pedig már sima a terep, persze csak addig, amíg meg nem jelennek a tipikus, családi vígjáték-beli bonyodalmak.
Az alapötlet persze csillagos ötös, hiszen a nézők bármikor vevők egy nőnek öltözött férfire, főleg ha az Robin Williams. A cselekmény szépen, rendezetten van megírva, megfelelő egyensúlyba kerülnek a poénos jelenetek, és a műfajhoz mérten kötelező drámai képsorok is. A rendezés is elsőosztályú, a kamerabeállítások különösen tetszettek. A film legnagyobb hibája a családi vígjátékok örök rákfenéje, a hússzor elhasznált mondanivaló erőltetett, szájbarágós közlésmódja, ami sajnos rányomja a bélyegét a végeredményre. A sztori vígjátéksíkja viszont makulátlan, remek, és eredeti poénokat kapunk, melyeken harsányan tudunk nevetni, főleg első nézésre. Ami viszont igazán jó a Mrs. Doubtfire szkriptjében, az a finálé, ami tankönyvbeillően fergetegesre sikeredett. Utána picit túlnyújtják a film levezetését, de ezt azért eltudjuk nézni az alkotóknak, feltéve, ha nem vagyunk mindenbe csak azért is belekötő trollok ( utóbbi állatfaj képviselőivel már találkozhattatok itt a blogon ).
Robin Williams komikusi vénájában nem szokásunk csalódni, ezen a jól bevált hagyományon ezúttal sem változtatunk, a színész remekül aknázza ki saját képességeit, maximális tehetséggel nyúl a karakterhez, még akkor is, mikor Mrs. Doubtfireként kell parádéznia. Sally Field legfrissebb alakítását nem is olyan rég láthattuk A csodálatos Pókemberben. A színésznő ezúttal még fiatalabban, de maximális korrektséggel hozza a sablonos, muszáj figurát. A Mirandára ráhajtó gazdag pasit Pierce Brosnan alakítja, akivel semmi gond nincs, és karakterével kapcsolatban azt érdemes megemlíteni, hogy egy remek negatív figurát írtak meg az alkotók, aki nem tenyérbemászóbb a kelleténél, és Brosnan játéka néha egy kis komikát is visz a karakterbe.
Igényes vígjáték, unalmas estéken mi sem dobja jobban föl a hangulatot. Jó, és egészséges poénok, remek színészi játékok, a hangulati egyensúlyt ügyesen megtartó forgatókönyv jellemzi a produkciót. Persze a családi vígjáték műfajával együtt járó erőltetett jelenetek létezésébe kénytelenek vagyunk belenyugodni, de ez talán nem okoz akkora gondot. 7/10.
