Érdekes dolog az ügyvédi szakma. Engem személy szerint sosem vonzott ez a terület, mindig, lehet, hogy némi sztereotípiás behatásnak is hála, egyfajta ördöggel cimborálós munkakörnek gondoltam. Ám sztereotípiák és előítéletek ide vagy oda, abban száz százalékig biztos vagyok, hogy igenis szép számban mozognak a világban piszkos jogászok, akik jó pénzért bátran használják fel az egyetemen megszerzett tudásanyagot kevésbé igaz célok érdekében is. Mitch McDeere harvardi tanulmányai végéhez közeledvén egy látszólag tökéletes cégnél kap állást, ám durván a játékidő huszadik percében kiderül, hogy idősebb kollégái pont a fenti fajtát képviselő kígyók, akik öltönybe és bájvigyorba burkolózva csábítják be a lelkes és tehetséges ifjú titánokat birodalmukba, ahonnan aztán nincs menekvés a szerencsétlenek számára.

Kezdettől fogva túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. Mitch (Tom Cruise) évfolyamja egyik legjobbja, hamarosan leteszi a szakvizsgát, és hivatalosan is ügyvéd válik belőle. Ennek megfelelően jobbnál jobb állásajánlatokkal keresik meg, ám a fiatal pályakezdő kegyetlenül szortíroz, szeretné a legjobb pozíciót megkaparintani. Meg is találja a megfelelő helyet, azonban hamar kiderül, hogy a látszólag minden téren tökéletes cég valójában kemény bűnözők szövetkezete, és a hatalmas fizetés, a szép kertes ház, és a dögös kocsi mind-mind az Édenkert közepén magasodó fa gyümölcséhez tartoznak. A gyümölcshöz, amit Mitch gondolkodás nélkül leszakít...

Régen láttam már ennyire unalmas filmet. Nem arról van szó, hogy ne lenne jó az alapötlet, hiszen azzal semmi gond nincs. Benne van minden lehetőség, amit csak kívánhatunk egy ilyen jellegű felütéstől. Adva van a jogász szakma kritikája, némi erőteljes paranoia, és persze a szövevényes cselekmény csírája is. A forgatókönyvet hárman jegyzik, közülük az egyik ráadásul az a David Rayfiel, aki A keselyű három napjának szkriptjéért is felelős másodmagával. De hiába vannak hárman, egyiküknek sincs annyi esze, hogy a forgatókönyv elkészülése után felvessen egy ésszerű kérdést: Nincs egy egészen hangyányit túlnyújtva ez a sztori? Pedig, ha valamelyikük felvetette volna ezt az apróságot, akkor biztosan rájöttek volna a drágalátos írók, hogy a jelenetek majdnem felét fölöslegesen szerkesztették bele a szkriptbe. Rengeteg az unalmas, lényegtelen, és fölöslegessége ellenére hosszú képsor, és ezek fájdalmasan töredezetté teszik a cselekményvezetést. Pedig a sztori lényegi része nem is lenne annyira rossz, hiszen a faék egyszerűségű alapvázat az írók ügyesen burkolják gondosan szétszórt részletekkel, és odafigyelnek, hogy a teljes kép csak a film végén álljon össze. Az már más kérdés, hogy ekkorra a nézők nagy hányada már az édesek álmát alussza.

Sydney Pollack rendezése erőtlen, és ez azért különösen furcsa, mert rendezett ő már ezelőtt remek paranoiathrillert is, pont az előbb is említett A keselyű három napját. A direktor nem tudja eléggé izgalmassá tenni a filmet, képtelen elegendő mennyiségű feszültséget termelni. Beállításai unalmasak, és ráadásul fájdalmasan sokáig időzik a forgatókönyv töltelékjeleneteinél, és még a kezdetben valóban izgalmasnak ígérkező képsorokat is csak lapos minőségben tudja kivitelezni. Ez utóbbira jó példa a finálébeli üldözős jelenet, ami olyan szinten jellegtelen és unalmas, hogy arra nincsenek szavak. Ahol pedig még minden írói és rendezői bénázás ellenére is érvényesülhetne a feszült atmoszféra, ott felcsendülnek Dave Grusin játékos zongoradallamai, amelyek kicsit sem nem illenek az adott jelenetek hangulati világához. Pollack nagyon nincs a helyzet magaslatán, és csak fokozza a forgatókönyv túlnyújtottságát. A cég két és fél órás, de ebből a maratoni játékidőből simán ki lehetett volna hagyni úgy negyvenöt percet.

Tom Cruise játéka kifejezetten jó, szépen helyt áll az ostoba, a csapdába meggondolatlanul belesétáló fiatal ügyvédpalánta szerepében, a fináléban pedig egyenesen remekel. Jeanne Tripplehorn természettől eredő csúnyaságát még a ráaggatott, gusztustalan ruhákkal is fokozzák a jelmezes szekció munkatársai, ráadásul a színésznő játéka sem egy nagy durranás. Hogy Holly Huntert mire föl jelölték Oscarra ezért a kicsike és egészen jellegtelen szerepért, azt ne is kérdezzétek, mert nem tudom. Azt viszont tudom, hogy Gene Hackman kifejezetten jól alakít, de aki viszi a prímet a mellékszereplők közül, az vita nélkül Ed Harris, hiszen a színész parádézik az indulatos, és nem mellesleg tar kopaszra borotvált fejű FBI-ügynök szerepében.

Összességében nézve A cég sajnos túl hosszú, és nagyon jellegtelen film, ami egyáltalán nem képes a paranoiathriller műfajához méltó atmoszférát teremteni. 5/10.