Movie Tank

Jackie Brown ( 1997 )

2014. február 01. - Sparrow

Quentin Tarantinoval kapcsolatban három dologban vagyok egészen biztos: Először is, le kell szögezni, hogy ez az úriember páratlanul egyedi gengszterfilmeket készített pályája elején, majd valamiért abbahagyta ezen művek gyártását, holott ehhez a műfajhoz van igazán érzéke. Másodszor, Tarantino olyan egyedi írói érzékkel rendelkezik, amihez hasonlót semerre se találunk a filmvilág tér-idő kontinuumában. Nem művészként, hanem fanatikus filmrajongóként készíti forgatókönyveit, ezzel máris a lehető legközelebb kerül a nézőközönséghez. És harmadszor, egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni azon egyszerű tény mellett, hogy Tarantino alatt a jó öreg Samuel L. Jackson minden esetben parádézik.

Engedjétek meg, hogy a fent említett három pontot Hollywood gátlástalan fenegyerekének 1997-es filmjével, a Jackie Brownnal igazoljam!

jackie_brown_blu-ray_1.jpg

Jackie Brown ( Pam Grier ) stewardessként dolgozik, de mivel büntetett előélete miatt csak a legrosszabb légitársaságnál kapott munkát, kénytelen mellékállást vállalni, azaz minden egyes repülés alkalmával behoz Mexikóból egy kisebb ( persze civil szemmel baromi nagy ) összeget a fegyverkereskedő Ordell ( Samuel L. Jackson ) piszkos pénzéből, amit bizonyos részesedésért cserébe aztán le is passzol a férfinak. Amikor a rendőrök elkapják, Jackienek két választása marad. Vagy segít a zsaruknak kézre keríteni Ordellt, vagy megy a börtönbe, aminek következtében minden bizonnyal oda lesz az állása, vagyis összeomlik az élete. Jackie azonban okosabb nő annál, minthogy úgy táncoljon, ahogy a feltörekvő zsernyák ( Michael Keaton ) fütyül neki, de Ordellnek sem akar engedelmeskedni. Kieszel egy fantasztikusan zseniálist tervet, amelynek végrehajtásában aktív szerephez jut Max ( Robert Forster ), az óvadékügynök.

Oké, nyilvánvaló, hogy Tarantino legnagyszerűbb gengszterfilmje, meg úgy összességében is legprofibb alkotása mindig is a Ponyvaregény lesz, ami az egész filmtörténelem egyik legmeghatározóbb mozgóképe is egyben. Viszont tény, ami tény, a Jackie Brown nem sokban marad el az úr 1994-es mesterművétől. Ezúttal is érezhető, hogy mind íróként, mind pedig rendezőként, a hollywood-i fenegyerek ismét rajongó szemmel közelíti meg a történetet. Ezt jelzik a tőle megszokott rendkívül hosszúra nyújtott, azonban egy pillanatig sem unalmas jelenetek, a káromkodásban, vicces beszólogatásokban, és időnként egy-egy popkulturális kikacsintásban gazdag dialógusok, valamint a pazar színészvezetési megoldások. Tarantino ezúttal is felejthetetlen karaktereket írt filmjébe. Oké, nyilván Elmore Leonard eredeti regénye is szerepet játszott, de van egy olyan érzésem, hogy Quentin alaposan felturbózta az alapanyagot. A főhősnő Jackie igazi talpraesett, ravasz, önző, ám nagyon szimpatikus nő, akinek tényleg csak szurkolni tudunk. Max a kötelező balek, akit a főhősnő kihasznál, miután sikeresen elcsavarta a fejét, de a férfi végül mégis hálás, amiért része lehetett egy ilyen nagyszabású kalandban. Ordell haverja, Louis annyira, de annyira funkciótlan, hogy pont ettől válik szórakoztatóvá, hiszen érezhető, hogy Tarantino szándékosan írta ilyenre a figurát. Aztán ott van Melanie, a kötelező ribanc a nagymenő gengszter világában, de amíg sok író elhanyagolja az ilyen jellegű karaktereket, addig Tarantino példátlan mennyiségű élettel és fantáziával töltötte meg a lány figuráját. De az abszolút kedvencem természetesen Ordell, aki valami eszméletlenül eszetlen figura, igazi vadbarom, és az ő személyében nyilvánul meg az a Tarantino-féle gengszterlazaság, amit már a Ponyvaregényben is annyira szerettünk. De hogy ne csak dicsérjem a szkriptet, leírom, hogy a zsarufigurák eléggé elnagyoltak, és kevés teret kapnak.

jackie_brown_1997_685x385.jpg

Érdekes visszaolvasni 2011-es írásomat a Ponyvaregényről, amit az előző bekezdés elején be is linkeltem, és amiben pocsék rendezőnek titulálom Tarantinot. Nem tudom, mi járhatott a fejemben, de azt hiszem, valamikor abban az időszakban láttam a Kill Bill-t, amit viszont tényleg a rendező életművének mélypontjaként tartok számon. Ettől függetlenül azonban biztos, hogy Tarantino közel sincs olyan jó direktor, mint amilyen kiváló író. Rendezésileg azonban a Jackie Brown talán a legjobb munkája a Ponyvaregény mellett. Nagyon ért a gengszterfilmekhez, mesterien vezeti a történetet, hatásosan működik együtt az operatőrrel, aki ezúttal Guillermo Navarro. Olyan kamerabeállításokat alkalmaznak, amelyekkel az egész teret belátják, így csak végső esetben van szükség vágásra, ami azonban minden alkalommal nagyon ütemes, de amúgy a kamera általában követi a szereplőket, mintha Tarantino irtózna az ollóikontól, és ez egyértelműen pozitívum. És a fekete humor! Mennyire jól alkalmazza ismét a direktor! Amennyire nem működik a Kill Bill-ben és amilyen felemás a Becstelen brigantykban, annyira üt Tarantino gengszterfilmjeiben ( najó, meg a Django elszabadulban is ). Én tényleg nem értem, hogy miért hagyott fel ezzel a műfajjal, amikor egyértelműen ezen a területen a legjobb.

És a színészgárda! Hát az is megér egy misét! Pam Grier maximálian helyt áll a címszerepben, és nagyon szimpatikusan hozza a karaktert. Robert De Niro annyira jól alkalmazkodik szándékosan fölösleges figurájához, hogy egyből a produkció legszórakoztatóbb alakjává válik. Robert Forster kissé visszafogott, de azért korrekt, viszont Michael Keaton eléggé túljátssza a szerepét, az ő alakítása nem tetszett. Samuel L. Jackson parádézik, jobb, mint a Ponyvaregényben, egyszerűen lenyűgöző. És az a hosszú vörös lófarok! Csak azon röhögtem vagy öt percet! Kicsi, de igazából fontos mellékszerepében Bridget Fonda is jó.

A remek betétdalválasztások pedig még tovább fokozzák a film amúgy is pazar hangulatát. Összességében pedig csak annyit mondhatok el, hogy tényleg nem értem, hogy Quentin Tarantino miért fordított hátat a gengszterfilmeknek, hiszen a Jackie Brown is bizonyítja, hogy ebben a műfajban van igazán otthon. 9/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr895792541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.02.01. 18:26:07

ez tarantino filmográfiájának leggyengébb darabja véleményem szerint.

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2014.02.02. 18:22:01

Szerintem jobb is, mint a Ponyvaregény:)

csodatévő dzsagodar 2014.02.02. 19:32:03

Szerintem Tarantino majdnem legjobb filmje a JB.

vladiszlav 2014.02.03. 01:00:10

Egyetértek a szerzővel, a Ponyvaregény után ez a második legjobb filmje Tarantínónak.
Olvastam egy kritikát egyszer a JB-ról, ahol a kritikus nagyon bátran azt írta, hogy szerinte a film legfontosabb szereplője Robert De Niro (Louis)! A film tulajdonképpen az ő sztorija. Érdekes vélemény, ha belegondolunk.

hajo_acs 2014.02.03. 01:01:44

Jó ez a film, tényleg. Harmadjára, negyedjére is. De Max nem balek. Chandler-i figura. Lovag egy lovagiatlan világban. Tarantino történetvezetése a gengszterfilmjeiben egyébkén is eléggé Chandler-re hajaz. Szerintem.

Teaway 2017.06.17. 20:12:28

Szerintem is bitang jó film.
süti beállítások módosítása