Brad Falchuk és Ryan Murphy párosa megérezte, hogy a haldokló minőségi horrornak mikor van szüksége a vérfrissítésre. Egészen rendkívüli kreálmányukkal, az Amerikai Horror Storyval világszerte kilóra megvették a műfaj rajongóit. Az antológia-jellegű sorozat első két évada remekül sikerült, a kísértetház, és az őrültekháza is magával ragadott. A harmadik ház a boszorkánytanya volt, amit a harmadik, Coven alcímet viselő szezonban hoztak el nekünk az alkotók. Az első epizód számos érdekes lehetőséget vetett fel, sok jó szálat indított útjára. Miután tegnap, a 13. epizóddal befejeződött ez a felvonás is, ideje, hogy megnézzük, vajon sikerült-e hozniuk a készítőknek az elvárásokat, avagy belebuktak harmadik eljövetelükbe.

A történet középpontjában ezúttal a már korábban említett fapados Roxfort áll, amit Cordelia Foxx ( Sarah Paulson ) vezet. Ide kerül be az első epizódban Zoe ( Taissa Farmiga ), miután felfedezi, hogy különleges képességekkel rendelkezik. A boszigyülekezet leghatalmasabbika, avagy Supreme-je, Fiona Goode ( Jessica Lange ), aki azonban elhanyagolja feladatait, helyette inkább az öregedés, és a halál problémáját igyekszik kiküszöbölni. Tudja, hogy a koven élére nemsokára új supreme érkezik, aki a boszorkányotthon lakói közül fog kikerülni, így eltervezi, hogy amint kiderül, hogy ki pályázik a helyére, végez az illetővel. Mindehhez még a sorozattól megszokott másfajta zsánerek is keverednek, így érkezik egy baltás gyilkos-szellem-halandó, néhány zombi, egy voodoo-királynő, egy boszorkányvadász rend, egy megjegyezhetetlen nevű démon, egy halhatatlan rabszolgatartó, egy kis Frankenstein-utánérzés, és mindaz, amit most kifelejtettem.

Ez az évad valahogy nem jött össze. Legalábbis nem úgy, ahogy azt vártuk volna az előző két szezon ismeretében. A Coven első három-négy epizódja még kifejezetten érdekesre sikeredett, ügyesen húzták-vonták a szálakat a készítők. Viszont pont azt a cselekményelemet nem sikerült megfelelően kivitelezniük, ami eddig a sorozat védjegye volt. Az előző két évad tökéletesen építette a sokféle szálat, és mindegyiket lezárta, elvarrta, nem maradt különösebb hiányérzetünk. Ez a Coven esetében azonban totális csődbe fullad. Irreálisan sokféle horrorklisét, történetelemet próbáltak az írók belesűríteni ebbe a tizenhárom részes történetbe. Az összképnek olyan hatása van, mintha az egyes részek íróinak nem szóltak volna arról, hogy nem csak saját ötleteiket kell belevinni a szkriptbe, hanem az előző epizódok alkotói által megnyitott szálakkal is foglalkozniuk kéne. Persze, nyilván van olyan része a cselekménynek, ami kapcsán működik a recept, például Fiona története nagyon szépen, jól kidolgozottan gyűrűzik végig az évadon. Viszont azt a tényt, hogy Kyle-t Frankenstein-módjára keltették életre, hamar elfelejtik a készítők, szinte érződik, hogy szándékosan nem akarnak a sztori ezen részével foglalkozni, mert nem tudnának normálisan hozzászólni. Vagy mi van például azzal, hogy Zoe a sorozat elején szexuális aktus útján nyirbálta a pasikat? Ez se kap teret a későbbiekben. A különböző mellékalakokra írt szálak pedig gyakran sietve, kapkodva záródnak le. Gondolok itt például Delphine-re. Utóbbi kapcsán még valami nagyon furcsa fekete humor is bekúszik a történetbe, ami nagyon, de nagyon nem illik ebbe a sorozatba, nem is értem, hogy gondolták.

És igen, habár a kezdeti néhány epizód még izgalmas, és érdekes, az évad közepe felé baromi érdektelenné válik a történet hangulata. Úgy négy epizódon át valóságos kínszenvedés volt nézni a Covent, hiszen baromi unalmas, és elképesztően értelmetlen epizódok voltak ezek. Viszont a 11. és 12. részek állati jóra sikeredtek, egészen felvillanyozódtam, hogy na a végére csak újra megtalálja magát a szezon, és akkor még a sok elvarratlan, vagy elkapkodott szálat is képes leszek elfelejteni. Viszont a befejező rész, a nagy finálé, amelyben végre kiderült, hogy ki az új Supreme... elképesztően pocsék lett. Az egész évad egyik legrosszabb epizódja volt a 13., egyszerűen azért, mert csak úgy sugárzott belőle az ötlettelenség. A készítők annyira, de annyira nem tudták, hogy hogyan kéne lezárni ezt a történetet, hogy végül a két ásítás között a papírra hányt semmiség lett a végső befejezés.

A karakterek némelyike jó volt, másik részük viszont vagy fölösleges, vagy egyszerűen csak pocsék. Természetesen ezúttal is Jessica Lange-re írták a legjobb figurát, Fiona Goode ugyanis minden ízében megátalkodott gonosz boszorkány, és az a mérhetetlen aljasság, és önzés, amit képvisel, pazarul jön át a figura gátlástalansága által. Cordelia azonban már annál vérszegényebb figura, pedig neki kéne az ellensúlyt képviselnie Fionaval szemben, azonban nincs megfelelően kidolgozva a jellemrajza, így nincs mit tenni. Zoe kezdetben főhősnőnek ígérkezik, a későbbiekben viszont már alig szerepel, így a néző átverve érzi magát. Queenie, Nan, és Kyle teljes mértékben fölösleges figurák, Madisont viszont bírtam. Úgy látszik, a Covenben inkább a megátalkodott, gonosz karakterek működtek jobban.

A színészgárda tagjai közül természetesen Lange viszi a prímet, toronymagasan ráadásul, nem igazán akadt méltó vetélytársa. Lubickol a színésznő ebben a sorozatban, tökmindegy, hogy milyen szerepet írnak rá a készítők. Taissa Farmigaról nem tudok érdemben szólni, mert elképesztően kevés teret hagynak neki kibontakozni. Sarah Paulsont nem értem, minek erőltetik, valahogy nagyon nem fekszik neki a horror, ellenben Kathy Bates viszont nagyon jó. Aki pedig abszolút meglepetés, az Emma Roberts, aki Madisonként a legszimpatikusabb a szereplők közül. Hogy ez, a karaktert tekintve, pozitívum-e, azzal most nem állnék neki részletesebben foglalkozni. Lily Rabe ismét kiváló, kár, hogy figurája nagyon kevés teret kap, és valahogy nem is illik igazán bele az összképbe.

Összhatás szempontjából kifejezetten kellemetlen pont, hogy a Coven sokkal inkább volt misztikus thriller, mint horror, és ez alapjában véve a boszorkányos alaptörténetből eredeztethető. Rossz választás volt ez a téma, de legalább már ezt is letudták Falchukék, haladhatunk tovább.

Látvány terén abszolút hozza ez az évad is a korábbiak színvonalát, mindössze mennyiségben van egy kis hiány. Azonban amikor végre eljutunk odáig, hogy vérengzésről van szó, a maszkmesterek kegyetlenül odateszik magukat, és a sorozat eddigi történetének talán legbrutálisabb henteléseit, és egyéb ínyencségeit csodálhatják a fanatikus vérfüggők. A premierplánban mutatott szemkiszúrás a metszőollóval az idézőjeles kedvencem az egész évadból. Az nagyon durva volt! Technikai oldalról még az igazán hangulatos zenét emelném ki, ami végtelenül egyszerű, de mégis hatásos.

Azonban összességében sajnos a Coven messze alulmúlta az elvárásokat, az eddigi legjobb Amerikai Horror Story - évadra számítottam, ám helyette magasan a leggyengébbet kaptam. 6,5/10.