Van az úgy, hogy bizonyos mozgóképek indokolatlanul elfelejtődnek, elsikkadnak a filmtörténelem tengerének áradatában, holott valójában kifejezetten színvonalas alkotásokról van szó. Ez lehet a rossz időpontra belőtt premier, az elcseszett marketing, vagy akár a tévécsatornák hibája is. Tökmindegy miért, de az Egy híján túsz pontosan ilyen elfeledett gyöngyszem. Egy cseppet ( vagy inkább nagyon is ) szatirikus karácsonyi vígjáték, fantasztikus színészi játékokkal gazdagítva.
Gus ( Denis Leary ) profi tolvaj. Bármilyen házba képes betörni, és bármit képes meglovasítani. Egy szenteste azonban eddig nem ismert biztonsági rendszerrel találkozik igencsak gazdag célpontjának otthonában, és a balszerencse következtében menekülni kényszerül. Túszul ejt egy házaspárt, Lloydot ( Kevin Spacey ) és Carolinet ( Judy Davis ), akik a válás szélén állnak, éppen a házassági tanácsadótól tartanak hazafelé, és megállás nélkül eszik egymást. Gus az otthonukba viteti magát Lloydékkal, azonban kiderül, hogy a házaspár rokonokat vár vacsorára, ráadásul a fiuk is úton van haza. Így Gusra élete talán legnehezebb szentestéje vár, hiszen nem elég, hogy el kell játszania, hogy Lloydék barátja, meg kell szöknie a zsaruk elől, és telefonon kell instrukciókkal ellátnia alkoholista, hasznavehetetlen partnerét, még ráadásul el kell játszania a bíra szerepét is az egymást gyilkoló házastársak csatájában.
Van itt nem kevés szatíra, hiszen betekintést nyerünk egy igazán elromlott házasság legpokolibb bugyraiba. Pontosan érezzük, hogy Gus miért fogja a fejét, hiszen vele együtt mi is percről percre egyre jobban bánjuk, hogy pont ezeket az idiótákat kellett kiszúrnia a tolvajnak. Megállás nélkül veszekednek, miközben mellékszálon láthatjuk az éppen hozzájuk tartó rokonokat, köztük Lloyd anyját, akik egy étteremben teleeszik magukat, tudván, hogy Caroline milyen pocsékul főz. Miután megérkeznek, persze mindenki megpróbálja eljátszani a normális, szerető családtag szerepét, de a szög hamar kibújik a zsákból. Rendkívül komikus, ahogy Gus fokozatosan felfedezi, hogy ebben a házban ő, a törvény szerint egyetlen deviáns személy, a legnormálisabb.
Persze, azért ne tessék Amerikai szépségre gondolni, itt egyértelműen a klasszikus vígjátékelemek kapják a nagyobb hangsúlyt szemben a szatírával, de az élcelődő, erőteljes, savanyú családkritika végig jelen van, sőt, áthatja az egész cselekményt. Akadnak önmagukban is humoros jelenetek, vicces beszólások, szórakoztató jellemrajzok, de mégis mindent áthat a családtagok a játékidő múlásával egyre jobban elburjánzó veszekedésében bujkáló félresiklott életek jelenlétének erőteljes kritikai leirata. Borzasztó lehet ilyen családban élni, de Ted Demme rendező mégis képes úgy ábrázolni ezt a szentestét, hogy mi, nézők, jól szórakozzunk a produkció befogadása közben. Ettől válik végső soron szatírává ez a karácsonyi vígjáték.
Gus karaktere rendkívül érdekes, és vele tudunk a leginkább azonosulni. A tolvaj egyik pillanatról a másikra belecsöppen egy feje tetejére állt család keserű ünnepébe, és ezt alaposan megbánja, ám szépen fokozatosan meg is szereti Lloydékat. Az ő figuráján keresztül a bűnöző életmódról is kapunk egy kis szatirikus beütést, de a Lloydékkal kialakuló baráti kapcsolata egy kicsit azért össze van csapva. Az mindenesetre bizonyos, hogy Denis Leary hatalmasat alakít, minden egyes mozzanata aranyat ér, nagyon érzi Gus figuráját. Bárcsak több ilyen színvonalas szerepe lenne Learynek, akire mindenki csak Tommy Gavin miatt emlékszik. Kevin Spacey abszolút elfeledett szerepéről van szó, ám ő is fantasztikusan hozza Lloyd figuráját, aki fokozatosan egyre több teret kap a filmben. Judy Davis különösen Caroline borgőzös állapotát érzékelteti hatásosan, és szórakoztatóan. Érdemes megemlíteni John Scurti jelenlétét, aki később fontos mellékalak volt a Ments meg!-ben Denis Leary karakterének egyik legjobb barátjaként.
Az Egy híján túsz olyan film, ami valakinek nagyon tetszik, valakinek egyáltalán nem, és akad olyan is, aki egyszerű limonádéként tekint rá. Minden attól függ, hogy az adott néző mennyire érzi ki a szatírát a történetből. Nekem átjött. 8,5/10.
