Ezúttal három film is terítékre kerül, a középpontban Tom Hanks és Steven Spielberg.

Terminál ( 2004 )

A Nagy Lebowski óta ez az első film (amit látok), ami attól válik különösen színvonalassá és érdekessé, hogy kiválóan egyensúlyoz a vicces jelenetek, és az elgondolkodtató mondanivaló között, sőt, tulajdonképpen vegyíti a kettőt, ezzel egészen egyedi élményt teremtve. A főhős Viktor Navorski ( Tom Hanks ), aki a fiktív Krakozhiából érkezik az Egyesült Államokba, és minden álma, hogy végre kilépjen New Yorkba, mert valami fontos elintéznivalója van a városban. Azonban a reptér az utcára nyíló ajtójának küszöbénél nem jut távolabbra, ugyanis amíg ő repült, országában katonai puccsot vittek véghez, így amíg az USA nem fogadja el az új kormányt, Viktor útlevele érvénytelen, nem tud hazarepülni, de ugyanakkor amerikai földre sem léphet. Kilenc hónapig kénytelen a terminálon élni. És várni. És ez a mű központi gondolata, amit a plakátok és dvd-borítók is üzennek: Life is waiting. Ugyanis Viktor pontosan azt teszi, amit szinte senki sem lenne képes utána csinálni. Türelmesen vár. A reptéri kaland gyakorlatilag egy miniatűr élet. Viktor megszokja új környezetét, megtanul kommunikálni - zseniális kritika az amerikaiakkal szemben, hogy nem csak hogy nem értik Viktor nyelvét, de még egy árva tolmácsot sem találnak, inkább angolul pofáznak és mintha nem lennének képesek felfogni, hogy nem mindenki beszéli a nyelvüket -, barátságokat köt, szerelmes lesz, és addig küzd, amíg el nem éri célját, ami a külső szemlélőnek talán apróságnak tűnhet, de a főhős számára hatalmas lelki erőforrás. Forgatókönyv ide vagy oda, ez a film fele ennyire sem lenne jó, hogyha nem Tom Hanks cipelné a hátán. A jelenleg aktív mezőny felhozatalából Hanks az egyik legnagyobb aktor, nem okoz neki gondot, hogyha rajta áll vagy bukik a siker. Maradandó, szívszorító, hatásos játékot produkál. Persze, azért az is látszik a Terminálon, hogy Steven Spielberg rendezte. Ügyes beállítások, remekül megkomponált szituációk, a statisztákkal való tökéletes bánásmód jellemzi a produkciót, mindezt pedig az emlékezetes operatőri munka egészíti ki. A mellékszerepekben Stanley Tucci parádézását és Catherine Zeta-Jones helyes játékát nézhetjük, ráadásul még Zoe Saldana is helyet kapott a produkcióban. Összességében nézve tehát a Terminál szinte tökéletes film, egy-két hollywoodi blődséget kihagyhattak volna belőle és akkor maradéktalanul kiváló lenne az összkép. 9,5/10.

A. I. Mesterséges értelem ( 2001 )

Három nagy szakaszra osztható a pazarul megírt forgatókönyv. Az első az, amelyben David, a mechanikus kisfiú prototípusa ( Haley Joel Osment ) megérkezik Monica és Henry otthonába. Hamarosan azonban visszatér az évekig tartó kómából váratlanul felébredő Martin, a szülők valódi gyermeke. Konfliktusok, feszültség, és félelem járja át ezt az első negyven percet. Súlyos erkölcsi kérdések kerülnek a felszínre, senki nem tudja eldönteni, hogy inkább úgy viszonyuljon Davidhez, mint egy csúcstechnológiájú robothoz, vagy mint igazi családtaghoz. Az érzelmi hullámvasút sötét viharfelhőket generál, ami végül szívszaggató szakaszfináléhoz vezet. Ezt követően David egyedül marad a szintén mesterséges értelemmel rendelkező plüssmacijával. Ekkor találkoznak egy szexuális szolgáltatások nyújtására gyártott, de később üldözötté vált robottal, Joeval. Utóbbi szerepében Jude Law parádézik. Tonnányi sminkje alatt igazán mesteri játékot produkál, egyértelműen a gárda legjobbja. Hozzá kell tenni, hogy Osment sem rossz, bár benne van a pakliban, hogy néhányan azért nem bírják végignézni a produkciót, mert nem bírják a főhős fejét. Frances O'Connor és Sam Robards esetében beszélhetünk abszolút pocsék színész játékról, tehetségesebb színészeket kellett volna igazolni. de legalább az anya szerepére találhattak volna jobbat. A történet harmadik szakaszában már-már agymenésszámba menő cselekményen táthatjuk a szánkat, ugyanis a kétezer évig a víz alatt azt a bizonyos Kék Tündért kérlelő Davidet a Földre érkező idegen lények találják meg, akik az ekkor már kihalt emberiséget kutatják. A színtiszta űr sci-fibe való átcsapásban mérhetetlen váratlansága generálja a legnagyobb hatást. Tartalmilag egészen lenyűgöző az A. I., nem láttam még filmet, ami ennyire sok szempontból vizsgálná meg a szeretet témakörét. A szomorú, vagy sokkal inkább melankolikus tanulság pedig nem más, mint hogy minden negatív érzelemnek, így a gyűlöletnek és a megvetésnek is a szeretet az elsődleges kiváltó oka. Érdekes azonban, hogy pont Spielberg az, aki nincsen igazán toppon, hozzá képest ez nem több korrekt iparosmunkánál. Sokkal hatásosabb filmet várnánk tőle, nem egy ennyire darabos, sokszor unalmassá váló elbeszélést. Különösen azért fájó ez, mert a forgatókönyv egészen fantasztikus. Azért a 8/10 megvan. És bizony, a Kék Tündér nem más, mint Monica, és a varázslat akkor megy végbe, amikor felolvassa azokat a bizonyos szavakat.

Számkivetett ( 2000 )

Robert Zemeckis filmjének esetében is arról beszélhetünk, hogy Tom Hanks viszi el a hátán a produkciót. Különösen igaz ez azért, mert a forgatókönyv rémesen gyenge, már-már felháborító, hogy mennyire pocsékul aknázza ki William Broyles Jr. az alapötletben rejlő lehetőségeket. Akit nem altat el az elképesztően túlnyújtott bevezetés, az izzadhatna a szigeten játszódó cselekmény alatt az ébren maradásért való küzdelem során, hogy aztán abszolút ne tudja értékelni az utolsó, frenetikus félórát... Ha nem Tom Hanks lenne a főszereplő. Minden egyes perc, amit ez az ember színészkedéssel tölt, aranyat ér. Hihetetlen, hogy a játékidő egyszereplős szakaszában mennyire hatásosan adja vissza a magány, a reményvesztettség, és a kirekesztettség hangulatát, mindeközben pedig prezentál egy egészen elborult barátságot a főhős és egy Wilson márkájú röplabda között. És ezután következik az utolsó félóra, ami már nem csak Hanks miatt maradandó, hiszen itt már a szkriptíró is megerőltette magát. A civilizációba visszatérő, még mindig kirekesztettséget érző férfi határozatlansága maradéktalanul ráülepedik a néző lelki világára, és a hajótöröttség ezzel új értelmet, egyfajta szimbolikus jelentésmódot is nyer. Hiszen ki nem érezte már magát hajótöröttnek a maradéktalanul boldognak tűnő emberek tengerének közepén? 7,5/10.