Steven Spielberg Hollywood talán legnagyobb hatású rendezője. Philip K. Dick a science fiction irodalom egyik legtöbbre tartott szerzője. Tom Cruise - függetlenül attól, hogy az ember utálja vagy szereti - rendkívül ismert arc, és ha jól eltalált karaktert kap, képes remekelni. John Williams megkerülhetetlen filmzeneszerző. Az emberi sors, a jövő, és annak befolyásolhatósága mindig is foglalkoztatta, és fogja is foglalkoztatni az embereket. A Különvélemény 2002-ben került bemutatásra.

A fenti információk együttesen pedig azt az igencsak kellemetlen kérdést vetik fel, amire őszintén szólva nincs értelmes válasz: Hogy az istenbe történhetett meg, hogy ezelőtt még egyszer sem láttam ezt a filmet?!

Noha lehetőségem lett volna rá bőven, hiszen hazánk csillogások közepette hanyatló kereskedelmi csatornái igen gyakran tűzték műsorra az elmúlt években a produkciót, így ha nem is a reklámokkal alaposan tarkított műsorsávban, hanem az ajánló hatására a kikölcsönözött verzió lejátszóba lökése által gazdagodhattam volna az élménnyel. A tények között azért azt is meg kell említenünk, hogy a néhány ismert előzetes alapján nem néztem ki túl sokat, a húzónevek ellenére sem, a Különvéleményből. Viszont egy nyugtalanítóan szabad este, illetve egy majdani, Spielberg-toplistára irányuló terv csodákra képes.

2054-ben már hat éve fut a Precrime elnevezésű kísérleti program, amelynek középpontjában három, különleges képességgel megáldott/megátkozott alany áll, akik elektródákkal a fejükön, egy amúgy hangulatos fényárban úszó medencében aszalódva megjósolnak minden egyes gyilkosságot, amit a közeljövőben, Washington területén el fognak követni. A különleges rendőrség tagjai ugyanazt a képet látják monitorjaikon megjelenni, mint ami a precogok fejében fut, így az alapján kell meghatározniuk a gyilkosság helyszínét. A hat éve tartó, hibátlanul működő program eredményeként Washingtonban megszűntek az előre megfontolt gyilkosságok és már csak a hirtelen felindulásból elkövetett incidensekkel kell törődni. A kísérlet már az országossá bővítés határán áll, amikor a különleges egység egyik vezető tisztje, John Anderton parancsnok ( Tom Cruise ) önmagát látja elkövetőként megjelenni a precogok aktuális látomásában. Innentől pedig megkezdődik a hajsza, és a válaszok keresése.

Dick eredeti novelláját nem ismerem, itthon talán még eredeti nyelven sem jelentették meg. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez a kissé ugyan kiszámítható, de attól még nagyon izgalmas, csavaros, és magával ragadó történet nem csak Scott Frank és Jon Cohen forgatókönyvének köszönhető, hanem bizony az eredeti mű is szerepet játszott a kimagasló minőség elérésében. Valóban az egyetlen apróbb szépséghibája a cselekményvezetésnek az, hogy a csavarokat, a rejtélyek nyitját nem rejti el kellőképpen és gyakran úgy tűnik, hogy nem is próbálja megtéveszteni a nézőt, ami pedig egy ilyen, thriller alapokon nyugvó sci-finél dicséretes lenne. Ettől függetlenül azonban a szkript remek ütemben meséli az eseményeket, és végig fenntartja a néző figyelmét. A Különvélemény tipikus példa az olyan filmre, ami az első percben magába szippant, és le sem bírod venni a szemed a képernyőről, annyira elfoglal a mozgókép által felvázolt komplex világ megértése után való vágyakozásod. Ez egy minőségi történet, ami örök klasszikus alapötletből táplálkozik, és képes az elképzeléseit magas színvonalon kivitelezni, és ennek köszönhetően maradandó élményt nyújtani. Tartalmi szinten pedig igazán fajsúlyos gondolatok kerülnek elő, amelyek nyugtalanító kérdésekre hívják fel a figyelmet. Vajon lehet vádolni és büntetni valakit azért, amit még nem követett el, csak vélhetően el fog majd követni? Létezik-e egyáltalán a jövő, amíg be nem következik, és jelenné nem válik? Irányítható-e az emberi sors? Ha előre látnád, hogy mi fog veled történni, tudnál változtatni a dolgokon, vagy a látott jövőképbe már a te változtatási szándékod is bele van kalkulálva?

Spielberg az utóbbi években nem alkotott különösebben kiemelkedőt, a Hadak útján, és a Lincoln is ( persze csak a rendező általános színvonalához mérten ) csak mérsékelten voltak jók, a Tintin kalandjai pedig sajnos eléggé felejthetőre sikeredett, attól függetlenül, hogy az sem volt azért rossz. Eddigi életművében utolsó, valóban magasan kiemelkedő munkái közé tartozik a Különvélemény, hiszen a direktor úr rendkívül egyedi szemléletmódból nézve vizsgálta a forgatókönyvet, és egy valóban elvont, természetellenesnek ható világot varázsolt a vászonra. Ehhez nagyban kikérte Janusz Kaminski segítségét, aki már-már fekete-fehérben veszi fel az eseményeket, annyira eltúlozza a színek árnyékolását, ezzel gyakorlatilag prezentálva, hogy a sztori valóságában gyakorlatilag minden vagy jó, vagy rossz, vagy fekete, vagy fehér, nincsen átmenet. Az erőteljesen kisarkított világítási megoldások azonban már sokkal inkább zavaróak a szemnek, semmint élvezhetőek, nem kellett volna ennyire erőltetni a reflektorokat, nem lesz ettől rejtélyesebb hatása a történetnek. Az összképet John Williams időnként tudja fokozni egy-egy jól eltalált soundtrackkel, de összességében nézve alkotott ő már sokkal jobbat is ( még jó hogy! ).

Tom Cruise ezúttal olyan karaktert kapott, ami illik hozzá, és ilyen esetben egészen kivételes teljesítmény produkálására képes a színész. Nem arról van szó, hogy a Különvéleményben nyújtott játéka etalonszámba menne, de mindenképpen élvezetes és hiteles alakítást nyújt. A mellékszerepekben olyan nevek hozzák az elvárhatót, mint Max von Sydow, Kathryn Morris, és Colin Farrell. Utóbbi egy amolyan se nem jó, se nem rossz figurát kelt életre, leginkább olyan, mint a 24 fejes karakterei, akik minden áron tisztelik és betartják a szabályokat, még akkor is, hogyha van hatékonyabb alternatíva ( aki rendszerint Jack Bauer ).

A Különvélemény mindenképpen minőséginek nevezhető alkotás, Spielberg, és az egész stáb is alaposan kitett magáért. Érdemes megnézni ( bár, gondolom rajtam kívül már mindenki hússzor látta ). 8,5/10.