Az utóbbi években hatalmas teret hódítottak maguknak az online szerencsejátékot biztosító weboldalak. Magától értetődő a siker, hiszen az embereknek így nem kell eljárni a kaszinókba, hanem otthon, kényelmes székükből, az asszony főztjével az ölükben tudják eljátszani minden vagyonukat. A játékoldal üzemeltetői pedig piszkosul meggazdagodnak. Lehet mindez tiszta? Legális? Ezt a témát járja körül Brad Furman, csak sajnos a film eredeti címéhez ( Runner Runner ) híven olyannyira rohan az egésszel, mintha a tatár hajtaná, így az összkép, ha nem is rossz, de borzasztó módon összecsapott lesz végül.

Richie Furst ( Justin Timberlake ) mesterszakos hallgató az egyetemen, emellett pedig egy online pókeroldalnak szerez új tagokat, akikért jutalékot kap. Csakhogy korábbi, nagyobb keresetet biztosító, Wall Street - i állása nemrég megszűnt, és nincs elég pénze a tandíjra. Ezért az internetes szerencsejátékkal próbálkozik, ám amikor már majdnem összegyűlne a megfelelő pénzösszeg, Richie megmagyarázhatatlan módon veszít egy olyan szituációban, aminek az ilyen jellegű végkimenetelére gyakorlatilag semmi esély nem volt. A férfi tudja, hogy csalás történt, ezért Costa Rica felé veszi az irányt, hogy beszéljen a weboldal üzemeltetőjével, az online szerencsejáték istenével, Ivan Blockkal ( Ben Affleck ).

Furman neve nem véletlenül cseng ismerősen, ugyanis ő az, aki két éve megrendezte Az igazság árát, ami valami hihetetlenül erőteljes jogi dráma volt, 2011 legjobbjai között tartom számon. Magától értetődő, hogy kíváncsi voltam az úriember legújabb megmozdulására, már csak azért is, mert ezúttal is egy kritizálásra bőven megfelelő területet választott filmje mozgatórugójául. A szerencsejáték maffia pénzbe, jólétbe, és látszólagos legalitásba burkolózó világából egy elképesztően ütős, elgondolkodtató darabot is ki lehetett volna hozni, és a legnagyobb baj az, hogy a potenciált érezzük, és az ötletcsírák is jelen vannak, csak valahogy mégsem sikerül kihasználni az alapszituációk adta kontextusból eredő lehetőségeket. Ennek az első és legfontosabb oka az, hogy Furman rohan, de úgy, hogy útközben szerintem még a cipőjét is elhagyta. A Vakszerencse lényegi része a vágószobában vérzett el, ugyanis a történet üteme annyira pocsék, hogy azt gyakorlatilag nem lehet szavakba önteni. Az egyik pillanatban elindul a sztori, a következőben már Costa Rica földjét tapossuk, Richie bekerül Block csapatába, aztán élvezi az életet, majd hirtelen már nem boldog, hanem fél, aztán jön a finálé, ami... na, várjunk csak! Meg kell hagyni, hogy a finálé, a végső megoldás prezentálása jól sikerült, csak az előtte lévő 80 perc van enyhén elbaszarintva. És itt rá is térhetünk a következő problémára, ami a film hossza. Szűk másfél óra az semmi egy ilyen történethez, ez kényelmesen úgy 130 percbe fért volna bele.

Igen, sajnos a vágást Furman rettentően benézte, legalábbis nagyon remélem, hogy egyszer majd kijön egy bővített verzió, ami sokkal kidolgozottabb összhatást mutat, viszont a forgatókönyv azért nem sikerült olyan rosszul, sőt, kifejezetten jó lett. Ami különösen tetszett, az a szövegkönyv. Richie narrációja kellően színez kicsit a hangulaton, de ami tényleg nagyon jól sikerült, az Ivan szövegkönyve. A karakter sokszor tartalmas, tényleg elgondolkodtató gondolatokat oszt meg a vásznon. Tetszett az, amit a film elején az idézőjeles masszázsra váró politikusoknak mond, vagy ahogy a félelemről beszél, de a krokodilos sora is jó ( " Ezek is csak belőlem akarnak egy darabot. " ). Összességében el lehet mondani, hogy a kihasználatlan ötletek még így is adnak annyi élményt a nézőnek, hogy jól elszórakozzon a Vakszerencsén, de hosszú távon is maradandó emlékeket nem biztosítanak.

A színészi játékok átlagosan nézve a közepes szinten mozognak. Justin Timberlake nem igazán érzi a karaktert, nem túl élvezetes az alakítását nézni. Ben Affleck sokkal jobb, bár szerintem túlságosan is frusztráltra vette a karaktert. Gemma Arterton, tök fölösleges mellékszerepében valóságos katasztrófa. A színésznő annyira, de annyira pocsék, hogy amikor ő látható a filmen, valóságos kényszert érzünk arra, hogy elfordítsuk a fejünket a vászonról.

Nem arról van szó, hogy rossz film lenne a Vakszerencse, inkább arról, hogy lehetett volna sokkal jobb is. Mert benne volt. És Furman ezért verheti is a fejét a falba. De jó keményen. 6,5/10.