A 2010 - es filmfelhozatal egyik nagy meglepetése volt a Red, amely egyfajta lightos Expendablesként funkcionált Bruce Willissel, John Malkovichcsal, Morgan Freemannel, Helen Mirrennel, és Mary-Louise Parkerrel. Remek poénoknak, jól megírt karaktereknek, izgalmas cselekménynek, és elképesztően ütős akciójeleneteknek örülhettünk. Személy szerint az egyik legjobb akció-vígjátéknak tartom az első felvonást. Ennek megfelelően nagyon vártam a második epizódot, különösen amióta kiderült, hogy Anthony Hopkins is csatlakozik a gárdához. A produkció megtekintése után az érzelmeim vegyesek, de csalódott azért nem vagyok.
Frank Moses ( Bruce Willis ) és első részből megismert partnere, Sarah ( Mary-Louise Parker ) nyugodt körülmények között élik mindennapjaikat, egészen addig, amíg egy hétköznapinak tűnő bevásárlás során össze nem futnak régi, ám baljós barátjukkal, Marvinnal ( John Malkovich ). A kissé zakkant, agyon LSD-zett ex-CIA-s figyelmezteti Franket a közelgő ellenségekre, ám főhősünk nem hisz neki. Persze, hamar rájön, hogy tévedett, és az országokon átívelő hajsza ismét kezdetét veszi.
Jaj, miért kellett ennyire elcseszni a forgatókönyvet! Simán lehetett volna ez is az első részhez hasonló örömmenet, de az írók nagyon nem éreztek rá a sztori lényegére. Nagyon zavaró, hogy az amúgy kreatív főcím után egyáltalán nem látunk bevezetést, ellenben a film rögtön belecsap a lecsóba. Nincs időnk felvenni a sztori ütemét. És ha már ütemről beszélünk, a második felvonás sajnos kétségbeejtően lassúra sikeredett. Csigatempóban haladnak az események, vontatott az elbeszélésmód, ráadásul a kétórás játékidő túl sok ehhez a cselekményhez. Emellett, nem tudom mennyire a szinkronstúdió hibája, de a szövegkönyv gyakran kínos. Persze, a fennmaradó esetekben a beszólások remekbe szabottak, és nagyon viccesek, akad bőven jó duma, különösen tetszett, ahogy a CIA-s módszereket kifigurázza a film, például abban a jelenetben, ahol Frankék elcsodálkoznak, hogy a kedveskedés mennyivel célravezetőbb a kínzásnál. Továbbra is jó ötlet, hogy hőseink körbeutazzák a világot, az USA mellett megfordulnak Moszkvában, Párizsban, és Londonban is. Az átvezető snittek ezúttal képeslapok helyett rajzolt betétekként érkeznek.
A mindennapi gyilkolást, élet-halál harcot lazán kezelő ex-ügynökök még mindig nagyon szimpatikus főhősök, nem hiába, a stresszes nézőknek jól esik olyan karaktereket látni, akik az övéiknél sokkal nagyobb problémákat is úgy kezelnek, mintha csak összekoccantak volna egy mellékutcában. A színészi játékok pedig megint csak a produkció legfontosabb pozitívumát képezik. Willis mostanában sok támadást kap, amelyek szerint már nem élvezi a színészkedést, és csak a pénzért csinálja. Ez a Drágább, mint az életed esetében sajnos kétségtelenül jogosnak tűnik, de a Red 2 - nél én nem igazán éreztem problémát. Bruce elemében van. Catherine Zeta-Jones eléggé átlagos, leginkább csak nézőcsalogató funkciója van a filmben. John Malkovich szokásához híven vérprofi, Mary-Louise Parker meg még mindig azt a hatást kelti, hogy önmagát alakítja. Mintha a cinikus, kissé bunkó, ám szerethető figurát egyenesen ráöntötték volna. Helen Mirren a hozzá egyáltalán nem illő szerepben továbbra is elképesztően ütős. Van valami elragadó abban, amikor egy 68 éves színésznő szétbassza az ellen arcát, de úgy, hogy az többé fel sem kell. Persze, az aduászt a végére hagytam, és nyilván senki sem csodálkozik azon, hogy Anthony Hopkinsnak a közelébe sem érnek a többiek. Elképesztő, és tiszteletreméltó, hogy egy ennyire idős színész, egy ilyen hosszú és tartalmas pályafutás után is képes teljesen átszellemülni, és gyermeki lelkesedéssel élvezni a színészkedést. Félelmetes.
Sajnos valóban vontatott a cselekmény, sok az üresjárat, az unalmas párbeszéd, az időhúzás. Viszont amikor végre beindul az akció, akkor kő kövön nem marad. Talán még az első rész zúzdáit is felülmúlják ezek a képsorok. Remek, bár kissé túlvagdosott bunyókat láthatunk, izgalmas autósüldözést, és jóleső blődségeket csodálhatunk. Mindezt pedig a pörgős zenebetétek teszik maradandóvá.
A Red 2 sajnos közel sem lett olyan jó film, mint az első felvonás, ám összességében még mindig szórakoztató, vicces, remek akciókat-ritkán- felvonultató mozgókép lett Dean Parisot rendezése. 7,5/10.
