Egy jó kis zsarupáros izgalmas kalandjára mindig vevő a közönség. Ezért voltunk és vagyunk oda Az utolsó műszakért, a Halálos fegyver filmekért, a Sötét zsarukért, vagy akár a Kutyám, Jerry Lee-ért is, de egészen nyugodtan ide sorolhatjuk a Die hard harmadik részét is, ami csak azért lóghat ki kicsit a sorból, mert Samuel L. Jackson Zeus-figurája nem rendőr. A fenti címek közül leginkább a Men in Black - kel mutat sok hasonlóságot Robert Schwentke, Peter M. Lenkov képregényéből készített filmje, az R.I.P.D., amelyet hazánk nyughatatlanul szorgalmas szinkronkészítői még jól megtoldottak egy Szellemzsaruk alcímmel, de legalább az eredetit is meghagyták ( ami szerintem az utóbbi évek egyik legtalálóbb és legfrappánsabb filmcíme, bár ez ugye Lenkovot dicséri ).

Nick ( Ryan Reynolds ) szerető férj, és becsületes rendőr. Utóbbi jelző azonban lassan érvényét veszti, ugyanis társával, Hayes-szel ( Kevin Bacon ) lenyúlták, és felosztották egymás között a legutóbbi rajtaütéskor zsákmányolt aranyat. Miután Nick bejelenti partnerének, hogy nem akar mocskos zsaru lenni, és tervezi leadni a szajrét, Hayes a legközelebbi bevetés során beleereszt egy sorozatot főhősünkbe, aki durva ( tényleg brutál kemény ) zuhanás után életét veszti. Halála után azonban lelke nem kel át az Utolsó Ítélet kapuján, hanem az R.I.P.D. testületénél köt ki. Ez a Szellemrendőrség, amelynek a Földön ragadt, rothadó és/vagy gonosz lelkek befogása a feladata. Nick társat is kap maga mellé az egykori vadnyugati seriff, Roy ( Jeff Bridges ) személyében.

Tény, és való, hogy nagy egészében nézve a Szellemzsaruk forgatókönyve nem túl eredeti, de ezt a mai napság Hollywoodját figyelembe véve eléggé snassz húzás komoly negatívumként felróni. Kissé azért zavaró, hogy attól függetlenül, hogy a nézők már sokszor láthattak hasonló felépítésű cselekményt, az alkotók sokszor összecsapják a kulcsmomentumokat. Kissé olyan hatása van a dolognak, mintha a készítők sietnének valahová. Azonban a mérleget egyensúlyba hozzák a klisés főszál mellett felbukkanó eredeti, és igazán kreatív elemek. Személyes kedvenc ilyesféle újításom, hogy a gonosz szellemek jelenlétét a különböző negatív ökológiai jelenségek, illetve az elektronikus tárgyak indokolatlan rosszalkodása jelzi. Emellett a történet által felsorakoztatott, nem túl nagy horderejű, ámde jól használt fordulatok is tetszettek. Az is igaz ugyanakkor, hogy bizonyos esetben az újító szándék válik a produkció leghülyébb logikai bakijává, ugyanis elképesztően idegesítő, hogy a testület úgy álcázza a szellemrendőröket és azok felszereléseit, hogy még feltűnőbbek legyenek az élők számára. Egy kínai öregember, oldalán egy szupermodellel, amint épp banánnal hadonásznak, több, mint figyelemfelkeltő. Telitalálat volt még Roy figurája, egyszerűen imádtam a díszparaszt, a vadnyugatról megmaradt cowboyos-dumával operáló seriffet. Az öreg zsaru és az újonc kapcsolatának levezetése azonban erősen félresiklik, ugyanis Nick hamar átveszi az irányítást, és Roy néha szinte már csak egyszerű másodhegedűsként funkcionál.

Ryan Reynoldsra sosem lehet komolyabban panaszkodni, és ez ezúttal sincs másképp. Nem gondolom, hogy nagy színész válhat belőle, megmarad a korrekt teljesítményt nyújtó, Te, hogy is hívják ezt a csávót? Már tuti láttam valahol. - típusú színészalaknál, de ettől függetlenül jól hozza a figurát. Jeff Bridges természetesen úgy zseniális, ahogy van. Nyilván Sörös Sándor szinkronhangja is formálja az össz-véleményemet, de úgy gondolom, hogy a veterán színészóriás a lehető leghumorosabb oldaláról fogta meg az egyszerű, ámde mégis nagyon szórakoztató karaktert. Kevin Bacon főgonoszként túl szimpatikus, de természetesen lazán és ügyesen kelti életre a figurát. Mary-Louise Parker kisebbfajta meglepetést okozott nekem, ugyanis hihetetlenül ügyesen, merev arcjátékkal hozza a karót nyelt főnök-figurát.

Az R.I.P.D. nagy pozitívuma, hogy egy pillanatra sem akar komolykodni. Hülyén áll önmagához, ezáltal általánosan jó hangulatot ad a történetnek. Mindezt tetézik a már-már művészien idióta szóviccek és egysorosok, a megmosolyogtató oltogatások, és az önmagukból kiforgatott mozzanatok ( például a jelenet, amiben Bridges bemutat az őket üldöző autó vezetőjének, miközben hirtelen és gyorsan ráközelít a kamera, vagy amikor Kevin Bacon metál-villákkal köszönti az Apokalipszist ).

Személy szerint teljesen elvoltam ájulva a film látványvilágától. Remekbe szabott lassításokat láthatunk ( amikor Reynolds a karaktere halála után kisétál a lángoló épületből, és az egész világ megdermed körülötte, az valami hihetetlenül ütős ), valamint pazarul elkészített effekteket csodálhatunk, amelyeket kiegészítenek a pörgős, remekül koreografált, izmos akciójelenetek. Van, hogy leesik az ember álla, ugyanis a Szellemzsaruk időnként teljesen váratlant húz látvány terén. Mindemellett még a filmzene is jó, ütemes dallamegyüttes.

Az R.I.P.D. - Szellemzsaruk kétesélyes próbálkozás volt, akár nagyon rossz is lehetett volna, ám sikeresen veszi az akadályok többségét, és összességében pazar szórakozást nyújt. Vannak hibái, kisebb is, nagyobb is, de kétségtelenül élvezetes produkció. 7,5/10.