A Pixar 1995 óta működik, első filmjük a klasszikusként számon tartott Toy Story volt, de a későbbiek során is olyan remekműveket szállítottak, mint a Wall-E, a L'ecsó, a Fel!, vagy az Egy bogár élete. Három évvel ezelőtt bemutatták a Toy Story harmadik részét, ami egészen zseniálisra sikeredett, így mindenki bizakodó volt, amikor a Verdák 2. képében ismét folytatás érkezett. A végeredmény azonban csalódást okozott, én személy szerint végig sem néztem Villám McQueen-ék második kalandját. A tavalyi Merida, a bátor nem volt rossz, azonban a Pixar védjegyeként funkcionáló egyediség és kreativitás teljesen hiányzott belőle, helyette a Mackótestvér és A rettenthetetlen lebutított keverékét kaptuk. Idén ismét egy újrázást táblázott be a stúdió, ráadásul egyik legemlékezetesebb munkájuk, a Szörny Rt. előzményfilmjét.
Mike Wazowski már kisgyerekként is rajongott a rémisztőkért, a szörnyvilág fontos energiaforrásaként szolgáló gyermeksikolyok begyűjtőiért. Habár ő maga ( akik nem ismernék az eredetit, Mike a kis zöld szemgolyó ) egyáltalán nem ijesztő, elhatározza, hogy kellő szorgalommal akkor is profi válik belőle. Amint eléri a megfelelő kort, jelentkezik az egyik legelismertebb oktatóintézmény, a Szörny Egyetem rémisztőkurzusára. Itt ismerkedik össze Sullyval ( ő a nagy kék ), akiknek más-más okokból kifolyólag, de félre kell tenniük kezdeti konfliktusaikat, és össze kell fogniuk, hogyha diplomát akarnak szerezni.
Mindenképpen jó ötlet volt a stúdiótól, hogyha már nem újdonsággal jönnek ki, akkor előzményfilmet csináljanak, ugyanis animációs franchiseoknál ilyen húzást még nem nagyon láthattunk, az ilyen produkciók készítői a lineáris történetvezetést szokták előnyben részesíteni. Ezt vehetjük az eredetiség alacsonyabb szintű visszatértének is. Különösen örülhetünk ezen kívül a minőségnek is, ugyanis előzménytörténetként a Szörny Egyetem maximálisan megállja a helyét. Az írók remekül csavarják a szálakat, és az utolsó pillanatig tényleg nem értjük, hogy hőseink hogyan juthattak az első részben megismert pozíciójukig, így nagyon tudunk értük izgulni. Ilyenkor jó egy eredetet bemutató produkció: Ha a végeredmény ismeretében is tudunk szurkolni a főhősöknek.
Maga a cselekmény igencsak fordulatos, ráadásul nagyon eseménydús. Megjelennek az egyetemi történetek kötelező kulcsfigurái a nagymenő sportolóktól kezdve, a karót nyelt, félelmetes dékánon át, a lúzerekig. Fontos, hogy ezeket a szereplőket tökéletesen használja ki a film. A cselekmény fontos részét képező rémisztőversenyen hőseink próbatételei rendkívül változatosak, a lebonyolítás pedig izgalmas, így egy pillanatig sem unatkozunk a produkción. Az új-régi karakterek nagyon ötletesek, Csúszómász dékán tényleg igazi horrorisztikus lény, de a személyes kedvencem mégis a rémisztőverseny férfibírája, a túlpörgött focista, vagy edző, vagy valami ilyesmi. Rajta mindig jókat derültem. Emellett pedig nagyszerűen volt bemutatva Randy, a Szörny Rt. fő gonosza.
Ám a Szörny Egyetem néhány dologban mégis kevesebb, mint a Pixar korábbi nagy dobásai. Először is: Kevés a humor. Az az igazi, jóízű nevetést teremtő viccelődés. Néha természetesen lehet kacagni a filmen, de túl ritkán. Az általános jó hangulat azonban megvan végig. Az ütős poénok hiánya még nem is lenne akkora baj, hiszen a Pixarnál előfordult már, nem is kevésszer, hogy visszavettek a nevettetésből a dráma előnyére. Ilyet láthattunk például a Wall-E-ban, vagy a Toy Story 3-ban is. A Szörny Egyetem azonban nem igazán drámázik, sokkal inkább lett gyerekfilm, mint a Pixar nagy klasszikusai. Természetesen a barátság és az összefogás fontosságának üzenete megjelenik, de az igazi szívszorító hatás nincs jelen. Vagy humorosabbra, vagy pedig drámaibbra kellett volna venni a történetet, mert ez az átmenet nem a legjobb.
Úgy néz ki, hogy elkezdődött a Pixar csúcsra való visszakapaszkodása. Az utóbbi három produkció közül a Szörny Egyetem egyértelműen a legjobb teljesítmény. Szórakoztató, emlékezetes, többször nézős, de legközelebb már tényleg valami teljesen eredeti kellene. Ez azért megvan 8,5/10.