Kérte: Swarm
„ Szalad az idő anélkül, hogy történne valami. ”
Valószínűleg ilyen, és ehhez hasonló keserű gondolatok kavaroghatnak egy kómában fekvő személy hozzátartozóinak fejében. Szerettük gyakorlatilag halott, nem képes emberi kapcsolatok folytatására. Ugyanakkor ver a szíve, működik a szervezete. Bármelyik percben felébredhet. Volt már rá példa. És ezért, az apró, de akkor is pislákoló remény miatt piszkosul nehéz elengedni azt, aki a kórházi ágyon tehetetlenül fekvő test birtokosa volt hajdanán.
Pedro Almodóvár Oscar-díjas forgatókönyvének középpontjában két férfi és két nő áll. Utóbbiak szerencsétlen balesetek következtében magatehetetlenül fekszenek a kórházban. Az egyikük Alicia ( Leonor Watling ), az egykori balett-táncos. Ápolója, és egyben hű rajongója, Benigno ( Javier Cámara ). Amikor az író Marco ( Darío Grandinetti ) matador barátnője kómába esik az egyik műsoron történt bikatámadás következtében, a két fiatalember között különös barátság alakul ki. Összeköti őket a közös szituáció, ami kezdetben ürügyként szolgál a kapcsolattartásra, de amikor letisztul a kép, már nem marad más, csak a valóban őszinte barátság, és kölcsönös felelősségvállalás. Almodóvár filmre vitte a mozgókép-történelem talán legérdekesebb férfikapcsolatát.
A Beszélj hozzá három fontos fázisra bontja le Benigno és Marco kapcsolatát: A barátság kialakulására, próbára tételére, és eredményére. Érdekes azonban, és sajnos negatívumként is felhozható, hogy az előbb ismertetett szakaszok legfontosabb momentumai mellett a forgatókönyv egyáltalán nem foglalkozik az átmeneti időszakokkal. Így nagyon furcsa, amikor Marco az egyik pillanatban még próbál távolságot tartani, de néhány jelenettel később már Benigno őszinte barátjaként funkcionál. A film egyik fontos kérdése, hogy Benigno homoszexuális-e? Egyáltalán nem kapunk egyértelmű választ, kimondva legalábbis. Azonban, hogyha jobban szemügyre vesszük a cselekmény alakulását, a látottakból könnyen leszűrhetjük, hogy igen, az ápoló meleg. A produkció fontos fordulatait, és a történet meglepő részleteit semmiképpen nem akarnám lelőni azok előtt, akik még nem látták ezt a remekművet, úgyhogy nem részletezem, hogy a Beszélj hozzának miért is fontos központi gondolata Benigno szexuális irányultsága. Az összességében nagyon megható konklúzió úgyis elárulja, és megmutatja, hogy a filmben bemutatott barátság tényleg olyan erős, amilyet a való életben alig találni.
Almodóvár rendezése precíz, jól átgondolt, semmit sem akar elsietni, de ugyanakkor elaltatni sem akarja a nézőjét, ami az idegen nyelvű Oscar-filmek gyakori problémája szokott lenni ( Szemekbe zárt titkok, Nader és Simin ). A direktor mindig tudja, hogy mikor kell csavarni egyet a történetszálakon. Amikor már kezdenénk túlságosan belesüppedni az aktuális jelenetek halmazába, bedob egy flashbacket, álomjelenetet, vagy akár némafilmbetétet is. Utóbbi a Beszélj hozzá legerősebb képsora, elképesztően hatásos és megdöbbentő, valamint előrevetíti a csupán első látásra visszataszító mániákus perverziót. Utóbbi nagyon fontos annak érdekében, hogy később pontosan megtudjuk érteni, hogy mi is ennek a filmnek a lényege.
Kétségtelen, hogy nem a színészi játékok adják a mű legfőbb értékét. Javier Cámara játéka nem igazán tetszett, bár valamiért azt sejtem, hogy ehhez Kerekes József oda nem illő szinkronhangja is hozzájárult. Leonor Watling és Rosario Flores kihozzák a kötelezőt a karakterekből, semmi többet, bár itt tényleg nem a nőké volt a főszerep. Aki viszont igazán kiemelkedő, az Grandinetti, aki olyan hatásosan képes kifejezni a megható érzelmeket, hogy majdnem én is elbőgtem magam rajta.
Fontos eleme a filmnek a naturális ábrázolás: A kómában fekvő Alicia ápolásának kendőzetlen, részletes bemutatása, Almodóvar hál' Istennek nem riad vissza a meztelen női test megmutatásától, így megcsodálhatjuk Watling tényleg minden tekintetben gyönyörű és vonzó idomait, miközben figyelemmel kísérhetjük a mosdatást, a masszírozást, a menstruációs vérzés feltakarítását. Egy valamit viszont nem mutat meg a rendező. A szóban forgó esemény leleplezését talán fordulatnak szánta, de annyira kézenfekvő, hogy hatásosabb lett volna bemutatni. Aki látta a filmet, tudja, hogy mire gondolok, a többieknek nem akarom elárulni.
A felkavarodott emberi sorsokat helyreállító konklúzió előtt bekövetkező tragédia egyértelművé teszi a barátság nevében történő áldozathozatal jelentőségét, Benigno karakterének valós összetettségét, és azt, hogy a kómában fekvő beteghez igen is beszélni kell, de akiknek még jobban szükségük van a kapcsolattartásra, azok a mindennapi világban sínylődő, szerencsétlen, elhagyatott lelkek. Beszélj hozzájuk, mert máskülönben a magány gyilkos hatalma elemészti őket. 8/10.
