Kérte: Power

„ Akitől elveszik a nevét, az többé nem talál haza. ”

Kapitalizmus. Ez a csodálatos, Amerikából eredeztethető, világkereskedelmi fogyasztáson alapuló gazdasági berendezkedés, ami a XX. században sikeresen és dicsfényben pompázva aratott elsöprő győzelmet a csúnya kommunizmus felett. Nyilvánvalóan ezért köszönettel tartozunk, hiszen mi lenne velünk ma, hogyha a Szovjetunió nem omlik össze, és a szocialista rendszer továbbra is befolyást gyakorolna ránk? Fogalmam sincs. Viszonyítási alapon sincsen, nem éltem a régi rendszerben, annyit tudok róla, amit az iskolában megtanítottak. Tény, hogy a kommunizmus eszméje teljesen más, mint a kapitalizmus rendszere, előbbi ráadásul soha nem valósulhatott meg, mivel Marx és Engels nem igazán vette figyelembe az emberi tényezőt. De miért is lenne a kapitalizmus feltétlenül jobb? Ne lennének hibái? Vannak. Nem árt az embereknek? Dehogynem. Befolyásol minket saját céljainak megfelelően? Naná. Néhányan közülünk istenné válhatnak, beléphetnek a fogyasztói rendszer palotáiba, fürödhetnek a haszonban, de legtöbben nem csinálunk mást, mint életünk végéig zabáljuk azt a sok szart, amit elénk raknak, meg sem kérdezzük, hogy miből készült. Amikor pedig már kövér, ronda disznókként, az ólban dögölve várunk a vágóhídra, arra sem emlékezünk, hogy milyen is igazán embernek lenni. Gondoltátok volna, hogy erről szól Hayao Miyazaki animéje, a Chihiro szellemországban? Avagy egy japán kislány a nagy és ijesztő Amerikában.

Konkrétan, fizikálisan természetesen nem Amerikában játszódik a történet, hanem valahol Japán vidéki területén, ahol Chihiro és szülei terveznek beköltözni egy otthonos házikóba. Útközben azonban eltévednek, és találnak egy régi emlékműre hajazó, ugyanakkor újnak tűnő alagutat. Chihiro nem akar bemenni, de a szülőket mintha hirtelen elkapná a kulturálódás utáni apadhatatlan vágy, és átkelnek az építményen, amelynek túloldalán egy barátságos, ámde kihalt vásárhelyet fedeznek fel. Néhány perc múlva besötétedik, és a kislányt rabul ejti egy számára ismeretlen, felsőbbrendű világ.

Annyira szép forgatókönyve van ennek a filmnek, hogy a precíz és részletgazdag cselekményvezetés könnyen érthető, de ugyanakkor nagyon tartalmas mondanivalója minden megtekintőnek azonnal bele fog égni a tudatába. Miyazaki munkája az egyik legjobb szkript, amit valaha mozgóképen megelevenedni láttam. Minden apró motívum fontos jelentéssel bír, valamint a fogyasztói rendszer allegóriája is végig jelen van. Már rögtön a film elején, amikor Chihiróék eltévednek, tulajdonképpen letérnek a helyes útról. A szülők leülnek a pulthoz és felzabálják az egész kínálatot, végül pedig öntudatlan, ocsmány disznókként zuhannak a földre. Fogságba esnek, hiszen fizetnek. Nem pénzzel, az túl egyértelmű lenne. Ebben a világban a lélek a fő fizetőeszköz. A lelked és a neved, amiket ha kiszolgáltatsz a rendszernek, szépen, módszeresen lehántanak róluk minden hasznot, és amikor teljesen elértéktelenedtek, már emlékezned sem érdemes rájuk. Nyilvánvaló, hogy a környezet japán, és a műben szereplő különböző istenek és szellemek alakjai is a szigetország kultúrájában gyökereznek, de a vásártér, és a spirituális lényeknek fenntartott luxushotel a kapitalizmus fellegvárát, az Amerikai Egyesült Államokat jelképezi.

Imádtam továbbá az Arc Nélküli Rémet. Ő testesíti meg a túlzott fogyasztót. Aki költ, költ, és csak tovább költ, de cserébe olyan hájasra akarja magát zabálni, hogy idővel a szabálytalan módszerektől sem riad vissza, és végül összeomlik, csak a bűntudat marad. Egyértelmű, hogy egy ilyen világból csak a színtiszta ártatlanság tud kiszabadulni, olyan lélek, amelyben még egyáltalán nem vert gyökeret a haszonlesés, aki még érti a valódi értékeket. Ő lesz Chihiro, aki nem fogad el pénzt, mert tényleg nincsen rá szüksége. Mihez kezdene vele? Így lesz ez a kislány a főhős, ő a jó, akire nem gyakorol hatalmat a pénz.

Chihiro, mint főhős, elképesztően jól működik. Kezdetben kissé baljós a hisztis kislány, elgondolkozunk rajta, hogy miképp fogjuk két órán keresztül elviselni. Ám hamar kiderül, hogy Chihiro talpraesett, intelligens, és ügyesen feltalálja magát még a legkilátástalanabb szituációkban is. Emellett kedves, őszinte, és mindent megtesz azért, akit szeret. A főhős mellett a mellékalakok is nagyon kreatívan vannak kidolgozva. A legfontosabb az, hogy nincsen konkrét fő gonosz. Kezdetben a hotelt igazgató boszorkány, Yubaba jelent fenyegetést, majd a mértéktelen zabálástól szörnyeteggé váló Arc Nélküli, mindig éppen az a rossz, akire a körülmények negatívabb hatást gyakorolnak. Haku, mint a sárkányfiú, aki egy egészen más világból származik, de ugyanúgy rabságba esett, mint a főhős kislány, tökéletesen funkcionál Chihiro motivációjaként. A fiú iránti érzelmei idővel még a szülei kiszabadítását képező vágynál is nagyobbá, erősebbé válnak. A szerelem győz a család felett. Nem, zombikat nem képes legyőzni ( magyarázat itt ), de az emberi kapcsolatok állását képes felülírni.

A vizuális megvalósítás gyönyörű. Nem csak a részletgazdagon kidolgozott helyszínek, tájak varázslatosak, hanem az ezeket élettel feltöltő színvilág, amelyben a szivárvány minden színének minden árnyalatában pompáznak a dinamikus és erőteljes megfestések. És hogy a fülünk se éhezzen, a lenyűgöző képi világot kiegészíti a csodálatosan szép zene.

Hayao Miyazaki filmje tökéletesen példázza azt, hogy miért is egyedülálló műfaj az animék világa. Gyerekfilmes eszközökkel mesél el egy nagyon is felnőttes témát, mesefilm hatással ad át a nézőnek komoly gondolatokat, és egy olyan mondanivalót, aminek jelentősége érvényben lesz addig, amíg fennáll a jelenlegi gazdasági rendszer. 9/10.