Háromnegyed évnyi nélkülözés után végre visszatért a képernyőkre a Trónok harca. A harmadik évad tíz része csupán az alapul szolgáló, Kardok vihara című regény feléig meséli majd el a történeteket, tekintettel a mű 1200 oldalas hosszára és arra, hogy enyhén szólva rengeteg minden történik benne. A nyitórész cselekménye, mint az előző évad esetében is, még erősen bevezető jellegű, a szereplők sebeiket nyalogatják a feketevízi ütközet után. Ám a második évadban történtek következményei mellett megindulnak az új szálak és konfliktusok, melyekből már most kiérezhető a későbbi határtalan izgalom és feszültség. A lényeg tehát, hogy a Trónok harca visszatért, és a színvonal egyáltalán nem mutat negatív irányú változást, sőt!
A legfontosabb megemlítendő tényező az, hogy a szereplőket egyszerűen öröm nézni. A színészgárda tagjai minden eddiginél jobban kitesznek magukért, lerí róluk, hogy imádtak visszatérni a Hét királyság világába. Tyrion, Peter Dinklage hihetetlenül lenyűgöző alakításában cinikusabb, mint valaha, ráadásul megkezdődik az Ördögfióka és apja, Tywin Lannister erőteljes konfliktusának kiépítése. Ezt egy pazarul megírt, nagyon feszült párbeszédben láthatjuk kibontakozni. Lena Heady még mindig elbűvölően gonosz, mintha csak ráöntötték volna a hosszú szőke hajjal együtt az ízig-vérig romlott királynő karakterét is. Robb Stark időközben bevonul Harrenhalba, ahol szembesül a hullahegyekkel. Ezzel megkezdődik az északi cselekmény kiépítése is. Havas Jon, ismét Kit Harington prezentációjában csatlakozik a vadakhoz, megkezdve már most piszkosul feszült inkognitóját. Bemutatkozik egy nagyon fontos új szereplő is, Mance Ryder, azaz a Falon Túli Király. Az őt életre keltő Ciarán Hinds már most nagyon szimpatikus. Daenerys már valódi királynőként tér vissza. Az előző évadban még leginkább átmenetet láthattunk a zavarodott kislány és az uralkodásra termett vezető között, ezúttal azonban már első képkockáján is érezhető tekintéllyel jelenik meg a karakter a még mindig gyönyörű Emilia Clarke kiváló játéka által életre keltve. Joffreynak is szánnak néhány percet az alkotók, és meg kell említeni, hogy habár Jack Gleeson eddig is kivételesen jó volt a tenyérbemászó kölyökkirály szerepében, most már valósággal vérprofin teszi a dolgát. Kiderül, hogy Davos, a Hagymalovag túlélte a véres tengeri csatát, ám Stannishez visszatérve Melisandre-re támad, ezért tömlöcbe zárják. Megkezdődik tehát még egy érdekes konfliktus, hiszen Davos ezzel megkezdi elhatárolódását hőn szeretett királyától. Hogy ezek a nők mindent tönkretesznek...:D
Kis negatívum, hogy évadnyitó rész létére az epizód nem tér ki egy jelenet erejéig sem több fontos szereplőre sem, így nem találkozhatunk Jaime Lannisterrel, Bran Starkkal, vagy éppenséggel Aryával. Tehát a játékidő elosztását tekintve akadnak gondok, de ez azért egyáltalán nem tragédia. Remélhetőleg nem kell az egész évadra nélkülöznünk a hiányzó karaktereket, bár nem lenne annyira meglepő, hiszen maga George R.R. Martin is élt ezzel a megoldással regényeiben.
A látványra kitérve kizárólag dicsérő jelzők jutnak eszembe. Az előző évadban csalódás volt a rémfarkasok esetlen megvalósítása, ám ezúttal erről szó sincs. Habár farkast csak pár pillanatra látunk, ezalatt is lejön, hogy sokkal jobban kidolgozott CGI-technikával került a képre a lény, mint az előző szezonban. Dany sárkányai pedig valóságos csodák. Egyrészt már sokkal nagyobbak, és ezáltal még gyönyörűbbek, a kiváló megvalósítás pedig fenséges lényekké teszi őket. Először láthatunk a sorozatban óriást is, aki szintén remekül beleolvad a képbe, szép megoldással, nem úgy, mint a második évad rémfarkasai. A távolik pedig a leggyönyörűbb festmények színhasználatával vetekszenek. A kreatív főcímet, és a gyönyörű zenéket természetesen ezúttal sem kell nélkülöznünk.
A Trónok harca harmadik évadja erőteljes kezdést produkált, 8,5/10, és az előző évadokból levont tapasztalatokat, valamint a további cselekményt alapul véve kijelenthető, hogy a színvonal még ennél is kiválóbb lesz.
