Tavaly befejeződött a Smallville, mely nem kevesebb, mint tíz esztendőt töltött a tévéképernyőn. Nem csoda, hiszen a rekordhosszúságúra nyújtott Superman eredettörténet milliónyi rajongója várta izgatottan, hogy Tom Welling végre magára öltse a jól ismert S-szimbólummal ellátott gúnyát. Na, de most, hogy Tom immár széles vigyorral az arcán szeli az eget, az amerikai CW tévécsatornának új sorozat alapötlet után kellett néznie. Úgy gondolták, miért ne maradnának a DC Comics univerzumánál, ha már egyszer úgyis nagyon bejött. Ezúttal a kiadó világának egy másik népszerű hősét, Zöld Íjászt vették elő, ám a korábbi tervekkel ellentétben nem a Smallville-beli Justin Hartley-féle karaktert tették meg főhősnek, hanem teljes mértékben elvonatkoztatva a korábbi produkciótól, elölről kezdték az Íjász történetének mesélését. Jól tették...

Hartley Smallville-beli Íjásza tökéletes mellékszereplő volt, ez nem vitás, viszont főhősként kétségtelenül nem állta volna meg a helyét. Épp ezért volt remek ötlet, hogy a szuperhős személyiségét sokkal mélyebb bemutatásban, és jóval zordabb hangulati körítéssel tárják elénk az alkotók.

A milliárdoscsemete, Oliver Queen ( Stephen Amell ) az apjával és a barátnőjével élvezi a hajókirándulást, ám hatalmas viharba kerülnek, a jacht pedig elsüllyed. Oliver egyedüli túlélőként öt évig raboskodik egy lakatlan szigeten, mire egy arra járó hajó felveszi, és hazakerül szülővárosába, a rothadó Star Citybe, mely kissé Gotham-utánérzést vált ki a nézőből. Habár igyekszik a régi playboy énjét mutatni a sajtónak, belül jól tudja, hogy nem ugyanaz az ember, aki korábban volt. A szigeten ráébredt hibáira, jellembeli torzságaira, és ezeket teljes mértékben maga mögött hagyva, mintegy küldetéstudattal, a várost a bűnözéstől való felszabadítás vágyával érkezik haza. Az öt év raboskodás alatt profi íjásszá képezte magát, így esténként zöld csuklyát húzva a Star Cityt szipolyozó bűnözők ellen vonul.

Még nem egészen lehet látni, hogy mi lesz a széria legfőbb történeti szála, egyelőre több lehetőség van, ez a kérdés nyilván majd a későbbi epizódokban tisztázódik. A Pilot tökéletes kedvcsináló, ám nagy buktatója, hogy nemigen lehet hozzá semlegesen állni. A nézőt vagy rögtön beszippantja, vagy elrettenti, legalábbis nekem ez volt a benyomásom. Én hál' Istennek az előbbi kategóriába tartozom, attól függetlenül, hogy erről a színvonalról még bőven lehetne a későbbiekben feljebb jutni. Persze, mindent a maga idejében. A Pilot hangulata sötét, igyekszik elgondolkodtatni, ez többnyire sikerül is, hála a remekül megírt narrációnak, melynek köszönhetően megismerhetjük Oliver lelki világát, belső vívódásait, ez rengeteget emel az összképen, remélem a továbbiakban is megmaradnak a kis "szövegdobozok".

Stephen Amell ideális főszereplőnek tűnik így elsőre, olyan figura, akivel lehet szimpatizálni, és aki után a csajok is folyathatják a nyálukat rendesen, hiszen Tom Welling példáját követve, ő is betért néhányszor oda, ahol a súlyzók laknak. Elsődleges mellékszereplője a sorozatnak nem más, mint Dinah Laurel Lance, akit a gyönyörűséges Katie Cassidy kelt életre. A karakter ugye nem más, mint a majdani Fekete Kanári, remélhetőleg a szuperhős megjelenése hamar be is következik, hiszen jó lenne már Cassidyt az eredendő szépségéhez nagyban hozzájáruló, aranyszőke sörénnyel látni - Dinah haja barna. A Pilot főellensége egy nagymenő maffiafőnök, Adam Hunt, egyelőre még nem lehet sejteni, hogy marad e az egész évadra főgenya, vagy csak kezdésnek tette próbára Zöld Íjászt. Mindenesetre ez a Lex Luthor utánérzés nekem nem igazán jött be.

Az akciójelenetek elképesztően ütősek, tátottam a számat a mozifilm színvonalú bunyókoreográfiákon. Változatos, átlátható kameramunkával rendelkeznek a verekedős jelenetek, és összességében látunk is belőlük eleget, bár később nem hiányolnánk még többet.

Az Arrowból még bármi lehet, tíz évados maratoni sikersorozat, mint a Smallville, vagy óriási bukta. Mindenesetre kíváncsian várom a folytatást! A Pilot nagyon erős 7/10.