"Everyone deserves a 24th chance!" Mondta büszkén Charlie Sheen új sorozata, az Anger Management teaser trailerjében. Úgy tűnik, hogy az amerikai média kedvenc botrányhősének megint igaza volt, hiszen az első két epizód alapján egy igazán szórakoztató sitcomról beszélhetünk. Persze a pilot nyitójelenetében Charlie rögtön bemutat korábbi munkáltatóinak, ahogy egy bokszzsákot verve üvölt a kamerába: Engem akarsz kirúgni? Engem akarsz lecserélni?! Persze aztán kiderül, hogy hősünknek abba kellett hagynia a baseballozást egy súlyos sérülés miatt ( dühében összetörte a saját lábán az ütőjét ). Kontrollálhatatlan dühkitörései miatt terápiára járt, majd elhatározta, hogy ő is segíteni akar a hasonló cipőben járó embereken, és pszichológusi pályára tért. Otthonában fogadja a pácienseket, sőt, időnként a börtönbe is benéz, hogy az agresszívabb rabokkal társalogjon.
Eddig egyetlen komolyabb problémám van a szériával. Méghozzá Charlie ( igen, Sheen karakterét itt is így hívják ) kényszerbeteg kislánya, akinek az égvilágon semmi funkciója nincs. Később nyilván rendeződni fog ez a dolog, de egyelőre eléggé fölöslegesnek tűnik a figura. Na, de a negatívumok tábora nagyjából ennyi is lenne. Személy szerint bírom Sheent, tehetségesnek tartom, és sajnálom, hogy így elcseszte a karrierjét. Reméljük, ezt a huszonnegyedik esélyt kellően kihasználja majd. Életre keltett karaktere remek figura, igazi sitcom-hős. Természetesen számos vicces szituációba keveredik, és ezt úgy kell érteni, hogy tényleg kibaszott vicces helyzeteket teremtenek az alkotók. Elég csak a pilot nyitányára gondolni, ahol bemutatják Charlie otthon kezelt csoportját. Van itt háborús veterán, homi srác, agresszív lány ( aki azért kerül a terápiára, mert tökön lőtte a barátját, uhh ), és még egy srác, aki kórosan vonzódik az agresszív emberekhez. Néhány percig az ő párbeszédeiket figyelhetjük, és de jól tesszük, személy szerint harsányan röhögtem végig az epizód első képsorait. Amúgy a pilot főtémája az, hogy Charlie majdnem leveri az ex-felesége új fiúját, ezért újra terápiára kezd járni ( amellett, hogy ő is tartja a találkozókat továbbra is ), ráadásul ahhoz a nőhöz, akivel közben viszonya van. Utóbbit Selma Blair kelti életre, akit a Hellboy filmekből ismerhetünk leginkább. Lehet érezni, hogy egyelőre ő lesz a legerősebb hatású mellékszereplő. Akivel kicsit hadilábon állok, az az ex-nejt életre keltő Shawnee Smith ( igen, Amanda a Fűrészből ), aki egyelőre nincs a helyzet magaslatán, eléggé idegesítő. Remélem lesz majd egy rész, ahol kontrollálhatatlan dühkitörést kap, és halálcsapdába fogja Charlie tökeit.
A második epizódban feltűnik egy régi, (nem)kedves ismerős Charlie múltjából. Egy rendkívül csúnya nő, Mel. Kiderül, hogy hősünk, még baseballjátékos korában egy, a csapatban megszokott szertartáshoz használta fel a lányt. Nem volt túl sikeres ugyanis a pályán, és ilyenkor a játékosok keresnek egy nagyon, de tényleg brutálisan ronda nőt, és lefekszenek vele. Úgy tartják, hogy ez majd szerencsét, és újbóli sikert hoz nekik. Az ilyen lányokat pedig nemes egyszerűséggel csak szerencsemalacnak nevezik. Charlie szörnyű bűntudatot érez, és ezért elhívja vacsorázni Melt, aki viszont teljesen belehabarodik a férfiba, és a szálak elvarrása nehezebb lesz végül, mint ahogy azt terapeutánk hitte. Természetesen ezúttal is számos kacagtató jelenettel, és jó poénnal van dolgunk, talán még a pilotot is sikerül túlszárnyalni.
Összegezve: Az Anger Management nagyon jó kezdeményezésnek tűnik, elegendő kreativitással hosszú életű vígjátéksorozatot lehet kihozni belőle. Az első két epizódra 9/10-et adok.
