Úgy látszik, sormintaszerű rendszer lett abból, hogy egy zseniálisan jó Jégkorszak film után készítenek az alkotók egy jóval gyengébb darabot. Hiszen, ha emlékszünk még, az első rész a valaha látott egyik legmeghatóbb, legnagyszerűbb animációs film, míg az utána következő Olvadás már csak nyomokban emlékeztetett arra, amiért az előző epizód során beleszerettünk a történetbe. Majd érkezett a Dinók hajnala, ami viszont ismét kiemelkedő teljesítmény volt. És most befutott a Vándorló kontinens. Félreértés ne essék, a Jégkorszak 4 jó film, de fájóan keveset hoztak ki belőle a készítők.
Ismét egy régi, ember előtti esemény áll a középpontban, nem más, mint a kontinensvándorlás, amit természetesen a jégkorszak legnagyobb vandálja, a Motkány indít be, aki immár negyedszerre is elszántan hajkurássza azt a fránya makkot. Ennek következtében kialakulnak a ma ismert földrészek, viszont az előző részek alatt már megszeretett főhőseinket is új kaland elé állítja a történés. Manny, Diego, és Sid, kiegészülve utóbbi nagyon öreg, de igazán életrevaló nagyanyjával, egy leszakadó jégtömbön elsodródnak Ellietől, és a két mamut kislányától, Baracktól. Ezt követően életveszélyes kalandok során át igyekeznek visszajutni a csorda másik feléhez.
Az alaptörténet nagyon jó, persze ezt már megszokhattuk a szériától, viszont a kidolgozásban vannak hibák. A legrosszabb az egészben, hogy a hiányosságokat nehezen lehet konkretizálni. A forgatókönyv egyszerűen nincs megfelelően kidolgozva, az események váltják egymást, de komolyabban izgulni hőseinkért nem tudunk, hiszen minden bajból nagyon hamar, de tényleg túl gyorsan megmenekülnek. Pillanatok alatt elslisszolnak a kalózok kezei közül először, másodszor, aztán harmadszor is. Később jönnek a szirének, akik remekül kidolgozott figurák, de olyan szinten súlytalan, fölösleges szerepet kaptak, amiért kár volt őket beleírni a történetbe. A poénvilággal, a vicces jelenetek mennyiségével sem voltam elégedett. Nagyon ritkán lehet nevetni a filmen, igazából egyetlen egy alkalomra emlékszem, amikor tényleg harsányan felkacagtam, máskor csak halkan nevetgéltem, de utóbbiból sem volt sok.
Ismét kapunk egy adag új szereplőt, akik ugyan jól megírt karakterek, főleg Sid nagyanyja, de lassan már több, úgymond főszereplője lesz a franchisenak, mint a Bábelnek, ami azért durva. A kalózkodó kardfogú tigrislány, Shira figuráját szerintem például simán el lehetett volna hagyni, bár bizonyos szempontból azért van fontosabb szerepe is a cselekmény alakulásában. Maga a történet amúgy három szálon fut, egyiken Diegoékat, a másikon Ellieéket, a harmadikon pedig a Motkányt követhetjük nyomon. Az első, illetve a harmadik történet rendben is van, viszont a leomló sziklafal elől menekülő Barackékat nagyon nem kellett volna erőltetni. Ezt a szált arra használják fel az alkotók, hogy a fiatalok egymásra való hatását mutassák be, azt, hogy miként befolyásolja a népszerűbb gyerek a kiközösítettet. Ezek az utalások borzasztó módon erőltetettek, ráadásul a párbeszédek, melyek arra szolgálnának, hogy a fiatalok kommunikálását példázzák, csak egy hangyányit szárnyalják túl a Barát közt színvonalát, bár ebben nyilván a magyar szinkron is bűnös.
Az animációval ellenben továbbra sincs semmi baj, a képek, és a színek is szépek. A 3D-nek itt sincs semmi szerepe, azon kívül, hogy kivesz plusz ötszáz forintot a nézők zsebéből. Eddig egyedül a Madagaszkár 3 esetében voltam teljes mértékben megelégedve a harmadik dimenzióval.
Sokat gondolkoztam, hogy 6 vagy 7 pontot adjak a filmre, végül egy erős 6/10-ben állapodtam meg magammal. Lehet szórakozni a Vándorló kontinensen is, de jobban járunk, ha helyette inkább újból elővesszük az első, vagy a harmadik epizódot.