Ezúttal egy igen aktuális Egy levegővel posztot olvashattok, hiszen az itthon múlt héten debütált mozipremierekről írok röviden.

Piranha 3DD

Alexandre Aja két éve szállította le a Piranha 3D-t, mely 2010 legbetegebb vérfürdője lett. Idén John Gulager vállalta, hogy megrendezi a folytatást, melyben az előző epizódban kiszabadult halacskák második kalandját követhetjük nyomon. A produkció nem sikerült annyira rosszul, de véleményem szerint sokkal gyengébb lett a 2010-es produkciónál. Az elsődleges gondom az, hogy a felvezetést nagyon túlnyújtják az alkotók, a 80 perces játékidő első 50 percében nem igazán történik akció. Ám ezután azért valamennyire sikerül korrigálni az elmaradásokat, ugyanis a piranhák egy vízi vidámpark nyitónapján robbannak be a buliba egy illegálisan működtetett kúton keresztül, és rendeznek is egy jó nagy mészárlást. Az utolsó szűk félórában folyik a vér rendesen, és betegebbnél betegebb ötletek sorjázzák egymást. A zárójelenet pedig olyan mesterien morbid, hogy azt tanítani kéne, ráadásul egy harmadik rész lehetőségét is megpendíti. Mondjuk a Katrina Bowden punciján felúszó kis piranha támadása se semmi. A színészi játékok korrekt iparosmunkák, a fiatal aktorféleségeknek nincs túl nehéz dolguk. A gárdából természetesen mérföldekre kiemelkedik Christopher Lloyd, aki párperces mellékszereplésével az igényes színészi játék kedvelőinek is nyújt néhány kellemes percet. És még mindig nem beszéltem a film legnagyobb fegyveréről, ami garantáltan a mozikba csábítja a nézőseregeket. Az univerzumok pusztítójáról, a puncik könyörtelen vadászáról, a világ új Megváltójáról, minden mitológia főistenéről, A KIBEBASZOTT HOFFRÓL! Tiszteletreméltó, hogy mennyi, de mennyi önkritika szorult ebbe az emberbe. Szereti, élvezi saját magát kifigurázni, nem riad vissza attól sem, mikor egyik leghíresebb szerepének kell bemutatnia. Hiszen ő az egyetlen David Hasselhoff, nélküle a Föld sem forogna így. Végezetül a címszereplő halakról: a kidolgozásuk mesteri, élethűek, és hátborzongatóak, de ugyanakkor megmaradt morbid módon humoros mivoltuk is.

Madagaszkár 3

Az új évezred egyik legmeghatározóbb animációs franchise-a a harmadik epizódhoz érkezett. Hőseink, Alex, Gloria, Marty, és Melman Afrikában időznek még mindig, a pingvinek visszatérésére várva. Ám mikor már majdnem biztos, hogy a gengszter életpályát választó madarak nem jönnek értük, a négy vadbarom elhatározza, hogy majd ők keresik meg a szárnyasokat. Útjuk Monte Carloba vezet, ahol gyakorlatilag az egész kis államot porig rombolják, persze nem szándékosan. Nyomukba ered ugyanis a megszállott állatrendész, Chantel DuBois. Hőseink végül egy végnapjait járó cirkusz sorai között lelnek menedékre, miután azt hazudják, hogy ők maguk is artisták. Miközben igyekeznek visszajutni New Yorkba, elhatározzák, hogy fellendítik a kiégett produkciót, és újra lelket öntenek a társulatba. Mindenképpen jó alapötletről beszélünk, és eléggé sokat sikerült is kihozni belőle. A cselekmény a megfelelő módon pörgősen, de emészthető tempóban halad. A történettel egy apró problémám van, az, hogy időnként már túlontúl gyerekes. Persze, tudom, hogy elsősorban a kisebbek szolgáltatják a célközönséget, de néhány jelenet maximum 4 éves korig szórakoztató. De ez elhanyagolható negatívum, hiszen az előző epizódokból megszokott karakterek még mindig remekbe szabottak, és az új figurák is remekül illeszkednek a képbe. Sok a kellemes poén, ráadásul időnként néhány merészebb humorizálást is megengednek maguknak az alkotók. Az animáció gyönyörű szép, különösen az olasz naplementében játszódó képek kényeztetik a néző szemét. Emellett az akciójelenetek a lehető legapróbb részletig, alaposan ki vannak dolgozva, mindenre figyeltek a készítők. Ezúttal végre a 3d sem tök fölösleges, igenis van funkciója, rengeteg kreatív háromdimenziós villanást láthatunk.

Ha már tegnap egy új kezdetről írtam, akkor ehhez híven be is vezetnék egy eddig általam nem alkalmazott szokást, a filmek írásvégi pontozását:

Piranha 3DD: 6/10

Madagaszkár 3: 8/10