Életrevalók

Olivier Nakache és Eric Toledano kényes témához nyúltak, mikor egy tolószékbe kényszerült, nyaktól lefelé béna férfiről kezdtek filmet forgatni. A történet valóságon alapul. Philippe ( François Cluzet ) szenvedélye az ejtőernyőzés, ám mikor balesetet szenved, és lezuhan, nyaktól lefelé teljesen lebénul. Egyetlen szerencséje, hogy piszok gazdag, és tudja fizetni az ápolókat, meg a méregdrága kezelést. A legfőbb személyi segítő posztra tartanak meghallgatást, amikor betoppan Driss ( Omar Sy ), aki csupán egy aláírást kér, hogy megkapja a munkanélküli segélyét. Ám Philippe ehelyett felveszi dolgozni. A két férfi között szoros barátság alakul ki, és a tolószékbe kényszerült milliomos lassan elkezd újra élni.

A francia film cselekményvezetése rendkívül jó, az eseményeket, a főszereplők kapcsolatának alakulását a lehető legmegfelelőbb tempóban láthatjuk kibontakozni. Amit nagyon hiányoltam az az, hogy az érzelmi töltés eléggé minimumon mozog, a végső, ilyen történet esetében elvárható katarzis, könnyrobbanás pedig teljes egészében elmarad. Ez nagyon fájó pont, pedig maga a film, a profin összerakott jelenetek adtak volna lehetőséget egy nagy sírásra. Másik oldalról viszont a történet humorosabb része remekül működik. Kiváló, ritkán látott módon egészséges poénvilág jellemzi a produkciót, Driss dumája például óriási. És ha már itt tartunk, a karakterek is nagyon szerethetőek. Elsősorban Driss, aki kissé huligános, szabad szellemiségével kiemeli a nyomorból újdonsült barátját. Omar Sy játéka egészen kiváló. Cluzet karakterében talán nincs annyi spiritusz, mint a kollégáéban, viszont remek partner neki. A színész játéka pedig elsőosztályú. Amit még feltétlenül meg kell említeni, az a zene, ami valami brutálisan gyönyörű, és a betétdalok is remekül működnek.