Kérte: Rolika35

" Egyszer majd jön egy igazi nagy eső, és elmossa ezt a sok szennyet az utcákról. "

Lassan eloszlik a kezdetben sűrű füst, és kigördül mögüle egy sárga taxi. A volán mögött azonban nem egy hétköznapi ember ül. Travis ( Robert De Niro ) nem ért igazán a filmekhez, nem hallgat divatos zenéket, és nincs túlságosan tisztában a női igényekkel sem. Egyvalamit azonban biztosan tud: Az utcákat elárasztja a mocsok. Különösen éjszaka. Kurvák és buzik mindenütt. Mindebből túlságosan is sokat lát, miután elvállalja az éjszakai műszakot egy taxitársaságnál. Tehetetlen dühét nehezen fékezi, az utolsó cseppet a pohárban egy tizenhárom éves prostituált képezi, akit Travis mindenképpen ki akar szabadítani a szennyből, még ha beledöglik is.

Martin Scorsese az Aljas utcák után nem adott lejjebb a színvonalból, sőt még tekert rajta egyet. A Taxisofőr egy szűk kétórás, tömény társadalomkritika, mely könyörület nélkül mond lesújtó ítéletet a '70-es évek USA-járól. Időnként politikai utalásokra is felfigyelhetünk, Scorsese elénk tárja nemtetszését a politikusok állandó, eredmény nélküli  ígéretei felé. A történet Travis naplójának lapjairól elevenedik meg, és a gyakran felhangzó narráció, és a párbeszédek alapján teljes képet kapunk a taxisofőr jelleméről, aki leginkább sarokba szorított kutyának érzi magát a mindenfelé terjengő fekália közepette. Nehéz nem egyetérteni vele.

A forgatókönyv nem tartalmaz túl sok nagyívű eseményt, de a film mégis végig izgalmas, teljes mértékben leköti a nézőt. A szkript inkább arra fekteti a hangsúlyt, hogy jelenetről jelenetre, mindig más oldalról mutassa be a főhőst. Persze a véres végjáték a filmtörténet legemlékezetesebb, legprofibb jelenetei között említendő, ez vitathatatlan. Visszatérve Travis jellemére! Nem semmi figura, az biztos. Ilyen gondosan kidolgozott személyiséget már régen láttam filmen. A legfontosabb, hogy együtt lehet vele érezni. Nem több ő egy egyszerű hétköznapi embernél, aki szeretethiányban szenved, és nem képes elfogadni a világ gonosz tulajdonságait. A film végére rákényszerül a cselekvésre, ezzel az átlagember rendre, békére vágyását testesíti meg. El akarja pusztítani a bűnt, megakarja menteni az ártatlant, megteszi azt, ami majdnem minden embernek eszébe jut néha, de a legtöbben természetesen nem fajulnak a tettlegességig.

Robert De Niro lenyűgözően kelti életre a címszereplő karaktert. Elsőosztályú arcjátékot mutat be a színész, az Aljas utcák után a Taxisofőrrel végleg beírta magát a filmtörténelembe. A fényképezés eléggé fakó, a szürke és a fekete színek dominálnak, ezzel is nyomatékot adva a világ kilátástalan sorsának. Scorsese rendezése ezúttal már teljes mértékben kiforrott, nem kísérletezik, pontosan tudja, mit akar, és ezt a néző is érzi.

A Taxisofőr mestermű. És nem a szó elcsépelt, csakazértis kimondom értelmében, hanem tényleg. Őszinte, emberközeli, természetes, és egyszerűségében magával ragadó.