Sam Peckinpah 1969 - ben rendezte meg zseniális westernjét, A vad bandát. Ez a film sokkal több, mint műfajának egyik egyszerű képviselője. A vad banda ugyanis kőkeményen megmondja véleményét a modern világ mocskáról, ráadásul westernkörnyezetben. Na, ettől lesz mestermunka ez a produkció.

Pike Bishop ( William Holden ) és bandája a Vadnyugat legnagyobb bűnözői. Azonban a sok - sok együtt töltött év után ők is elfáradnak, így elhatározzák, hogy még egy balhé, aztán vége. Az utolsó nagy tűzijátékra jó lehetőség nyílik Mapache tábornok ( Emilio Fernández ) fegyverrablásügyi megbízásának képében. Azonban a kocka hamar fordul, Pikeék pedig megbízójukkal szemben találják magukat felfegyverkezve. Ráadásul még egykori társuk, Thornton ( Robert Ryan ) is a nyakukban liheg, aki hivatalos szervek megbízásából üldözi őket.

Kezdeném azzal, hogy a forgatókönyv zseniális. A történet eredeti, izgalmas, és eseménydús. A karakterek nagyon jól vannak megírva. Azt azért nem mondanám, hogy A jó, a rossz és a csúf szintű figurákat kapunk, de ettől még a klasszikus bűnöző - jófiú karakterek tökéletesen működnek, az előbbiek főleg. Személyes kedvencem Pike, akit William Holden a legmagabiztosabb színészi profizmussal kelt életre. Visszatérve a történetre: A középpontban egy keresett bűnbanda, akik rögtön a film elején halomra lőnek egy egész várost, miután összetűzésbe keverednek a hatóságokkal. Ez a jelenet rendkívül naturális, ráadásul a látványos vérspricceléssel sem spórolnak az alkotók. Itt meg kell említeni, hogy a film nyitánya és zárása egyaránt egy igazán látványos lövöldözés. Utóbbi viszi egyértelműen a prímet. Hőseink közel 10 percen keresztül lövik a tábornok embereit, még gépfegyvertüzet is láthatunk. Fröcsög a vér, hullanak a rosszak, mi pedig igazi filmtörténeti gyönyörnek lehetünk tanúi e pompásan megkoreografált jelenetet nézve.

És hogy mire a filmvégi nagy dirr - durr? Arra föl, hogy a tábornok elfogja a banda egyik tagját, majd megkínozza, végül pedig Pikeék szeme láttára átvágja a torkát, mivel az eltulajdonított egy láda fegyvert a tábornok számára meglovasított zsákmányból. De nem is ez a lényeg. Hanem az ezt megelőző képsorok. Miután társukat elfogták, hőseink kénytelenek menedéket keresni a tábornok táborában, hiszen Thornton a nyakukon van. Ezt követi egy zseniálisan melankolikus bordély - jelenet, majd a négyfősre csökkent banda dinamikus vonulózenére, puskákkal felfegyverkezve elindul a foglyul ejtett barátért. Ennek az összesen körülbelül 10 percnek fantasztikus hangulata van, egyszerűen mesteri.

De a játékidőben máskor sem lehet panaszunk az atmoszférára, hiszen akkor meg a western érzésnek hódolhatunk, amit szintén tökéletesen eltaláltak az alkotók. Ennél már csak az a jobb, mikor a modern világ egyértelmű kritikáját tolják a képünkbe, a meggátolhatatlan vérengzés, a luxusautó vagy a nehézfegyverzet képében. A film végén igazán fekete atmoszférát teremtenek a szimbolikus dögkeselyűk a hullák fölött, illetve a halottak tulajdonát bezsebelő kapzsi gazemberek.

Kevés szót ejtettem eddig a színészgárdáról. Ahogy írtam, Holden nyújtja magasan a legjobb alakítást, de ki kell még emelni Edmon O'Brient, aki nagyon hitelesen adja vissza a vén, de annál kalandvágyóbb öreg bandita karakterét. Vagy meg lehet még említeni Ernest Borgninet, aki a főhős legjobb barátját játssza, igen jól. A Thornton szerepében nem tündöklő, inkább csak pislákoló Robert Ryan karaktere nem kap elég teret, pedig a színész képességei megvannak, ez tökéletesen látszik a film zárójelenetében is.

Habár nem Ennio Morricone szint, de azért Jerry Fielding zenéjére sem lehet semmi panaszunk, aki mindig megtalálja az adott jelenethez illő dallamokat. Továbbá zseniális munka még a dinamikus, profin kivitelezett vágás is, mely sokat dob az ominózusabb jelenetek összképén.

A vad banda zseniális, és nagyon mély tartalommal rendelkező western. Mindenkinek csak ajánlani tudom!