Nagyon vártam eleinte A pap - Háború a vámpírok ellen című filmet, ám a produkció fogadtatása nem volt valami kellemes, így lankadt a lelkesedésem. Ám most, hogy megnéztem, bátran mondhatom, hogy egy igazán jó, és egyedi szórakozást kaptunk Scott Charles Stewart rendezésének képében.

Hosszú ideje dúlt a háború emberek és vámpírok között, mire az egyház által kiképzett harcosok, a papok meg nem állították a vérszívókat. Jelenleg a vámpírok rezervátumokba tömörítve élnek, az emberek pedig fallal elkerített városokban. A legnagyobb ember uralta település Katedrális Város. Itt él a mára már fölöslegessé vált Pap ( Paul Bettany ). Miután értesül unokahúga elrablásáról, biztosra veszi, hogy a bűnösök vámpírok. Rögtön a lány keresésére akar indulni, de az egyház megtiltja, hogy átlépje a város falait. Ha megteszi, azzal az egyház és Isten ellen fordul. Végül a Pap úgy dönt, hogy akkor inkább Isten ellen fordul.

Simán eltudom képzelni, hogy az évek múlásával A pap megkapja a klasszikus jelzőt, mivel a vámpírmitológia és a sci - fi különleges keverékét láthatjuk a filmben. A forgatókönyv és a szövegkönyv sablonokból épül fel ugyan, de az alkotók ezeket nagyon ügyesen használták ki. A történet alapszituációja telitalálat, és a nagyon stílusos, rajzolt bevezetőből következtetve egy alternatív világ jövőjében járhatunk. Ráadásul kapunk egy óvatos, de annál erősebb egyház - vallás kritikát, ami nekem nagyon tetszett. A cselekményvezetés jó, a vége felé kettő stílusos csavarral megfűszerezve.

Ha már említettem a rajzolt bevezetőt, engedjétek meg, hogy még egy kicsit időzzek a film ezen elemének tanulmányozásával. Ez ugye egy képregényfilm, így kézenfekvő volt, hogy valamikor átváltsanak rajzolt stílusba. A bevezető lényege, hogy az ember - vámpír háborúk történetét mondja el nekünk röviden a narrátor. Kíséretként pedig gyönyörűen megrajzolt csatajeleneteket láthatunk szép színekkel.

A harcjelenetek megkoreografálása ugyan hagy kívánni valót maga után, viszont szuper lassításokat kapunk, ráadásul rendszeresen. Emellett a helyszínek nagyon jó választások eredményei, a fényképezés pedig gyönyörű, és maradéktalanul megteremti a poszt - apokaliptikus hangulatot. A vámpírok kinézete nagyon érdekes, de ezzel együtt kreatív is. Továbbá a technikai vívmányok kidolgozása is ügyes, ebből a kategóriából a legszembetűnőbb maga Katedrális Város, ami valami istentelen jól néz ki. Vagy megemlíthetjük hőseink járgányait, melyek igazi, zúzós motorok, vagy az egyik szereplő pisztolyát. A filmzene sok eredetiséget nem tartalmaz, de hangulatfestésnek tökéletes.

A főszereplő Paul Bettany, akit A da Vinci - kód és a Légió után újra vallási szerepben láthatunk. Alakítása erős közepes, az arcjátékon még csiszolhatott volna, de összességében hiteles. Hősünk társát Hickst Cam Gigandet játssza, aki A túlvilág szülöttéből vagy a Sose hátrálj meg főgenyájaként lehet ismerős. Egy fokkal talán jobban játszik, mint Bettany, bár kétségtelen, hogy a karaktere is sokkal könnyebben megformálható. A pap amúgy sem egy karakterközpontú film, de azért látszik, hogy a főhős figuráján dolgoztak. A fő gonoszt Karl Urban kelti életre, aki leginkább a Redből lehet ismerős. Karaktere tipikus negatív figura, aki egykor a jó oldalon állt, de a színész kiváló játéka bőven visz színt a figurába.

A pap - Háború a vámpírok ellen igényes sci - fi vámpírmitológiával keverve, egy nagyon szép poszt - apokaliptikus világba helyezve.