Sziasztok!

Eredetileg ma egy olyan filmről akartam írni, amit én nagyon utálok, de nem volt kedvem most idegeskedni, úgyhogy választottam inkább egy nagyon jó filmet. Mielőtt azt hinnétek, hogy valami görög mitológiai eposz lesz, szólok, hogy nem. Ez egy igaz történeten alapuló, amerikai filmdráma, főszereplője Denzel Washington.

Itt látható balra egy plakát, ami marha jól néz ki.

Az alján az a a kis felirat meg egyszerűen zseniális. "History is written by the winners." A történelmet a győztesek írják. Már ettől a mondattól, és ennek a mondatnak a súlyától majdnem hogy kiráz a hideg.

A film 1971 - ben kezdődik, Virginiában. Meg akarják szüntetni a faji elkülönítést, ezért összevonnak két középiskolát. Az egyikbe eddig csak fehér, a másikba csak fekete tanulók jártak. Ráadásul leváltják a gimnáziumi focicsapat fehér edzőjét, Bill Yoastot ( Will Patton ), és egy fekete edzőt tesznek a helyére, Herman Boonet ( Denzel Washington ). A fehér focistáknál és szüleiknél ez végképp kiveri a biztosítékot. A filmben nagyon érdekes Bill Yoast karaktere, aki igazából a film végéig kicsit két part között hánykódik. Boone szimpatikus neki, de nem tudja maradéktalanul elfogadni, mint vezetőedzőt. Boone amúgy megkéri Yoastot, hogy maradjon mellette, mint segédedző. Boone természetesen felveszi a csapatba a másik gimnázium fekete focistáit, és végül a fehérek is csatlakoznak. Boone edzőtáborba viszi őket, ahol kőkemény munka vár mindannyiukra. A fekete edző már - már túl keménynek bizonyul néha.

A történet elsősorban nem a fociról szól, inkább a focin keresztül mutatja be a feketék és fehérek kapcsolatának alakulását. Boone és Yoast edzői kapcsolatát, a focisták között a fehér és a fekete vezéregyéniség közötti barátság kialakulását. Ez utóbbi talán a film legeltaláltabb motívuma. Ahogy gyűlölt ellenségekből olyan szorosan egymáshoz kötődő barátok lesznek, hogy már testvérként néznek a másikra. Hát a sztoriról ennyit, mielőtt még túlságosan meghatódok itt a gép előtt. ( És ezt nem viccből írtam, nagyon megható a film. )

Magáról a filmről annyit tudok elmondani, hogy én nem találtam benne komoly negatívumot. A színészi játékok nagyon jók, a történet szenzációs. Igaz, hogy valós történet, de a filmrevitel óriási. A film 2000 - ben látott napvilágot, és szerintem hazánkban sajnos nem kapott kellő elismerést. A rendező Boaz Yakin. A filmben feltűnik még a később a Hősök című sorozatból imertté vált Hayden Panettiere, aki itt még kislány. Szóval ezt a filmet mindenkinek ajánlom, aki szeret sok zsepkendőt elfogyasztani filmnézés közben, mert nagyon - nagyon jó dráma.

Ez volt a mai poszt, bátran kommenteljetek. Kíváncsi vagyok, hogy kinek keltettem fel az érdeklődését a film iránt, és aki látta már, az mit gondol róla.

Hamarosan újra írok!

Sziasztok!